A régóta gyermekre váró párok hosszú éveken keresztül formálódnak olyan lelki terhek alatt, amiket mások nem feltétlenül tudnak elképzelni. A bizonytalanság, az elszigetelődés, a feszítő vágyakozás a saját gyermek után, átformálhatja a párkapcsolatot, az istenkapcsolatot. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola 2018-ban indította el az Anna-Joachim Programot, ahol mentálhigiénés szakemberek különféle módszerekkel segítik a meddőséggel küzdőket. Homokiné Hollósi Cecília, az Anna-Joachim Program szakmai vezetője, klinikai tanácsadó szakpszichológus, illetve az Apor Vilmos Katolikus Főiskola mesteroktatója. Király Eszternek nem csak az Anna-Joachim Programról és a meddőséggel küzdő párok lelki támogatásáról, hanem a gyermektelen évektől az örökbefogadásig ívelő életútjáról is mesélt.

- A meddőség vagy a nehezített gyermekvállalás még mindig tabunak számít, holott minden ötödik magyar pár érintett. Miért társul elhallgatás a meddőség témájához?

- Egyrészt azért, mert a gyermekvállalás nagyon intim téma és sokszor még mindig szégyenként, vagy Isten büntetéseként élik meg a meddőséget, holott erről nincs szó. A meddőségnek biológiai okai vannak. Nagyon gyakran találkozunk még a pszichogén okok keresésével, de ezt semmi nem támasztja alá. Nyilván a túlzott alkoholfogyasztás vagy a kifejezetten káros életmód hatással van a reproduktív egészségre, meg előfordulhatnak a fogamzásgátló módszereknek, az abortusznak ilyen káros következményei akár évtizedekkel később is, de ez nagyon ritka. A párok, akikkel találkozom, hormonzavarral küzdenek, vagy anatómiai eltérésük van, nem tehetnek róla. Nem látszik a gyermekvállalási nehézségek kapcsán, de az ember önmagát szidja, önmagában keresi a hibát, azon gondolkozik, mit kellett volna másképp csinálnia, mit tegyen még meg a hormonális egyensúlyáért. Tényleg nagyon nehéz kérdés, mi az, amit én tehetek meg, és mi az, ami nem rajtam múlik. Azt látom, az az egészséges, aki határt tud szabni és azt mondja, ezt még kipróbálom, de többet nem.

- Végeztetek egy kutatást azokról a lelki, mentális, pszichés nyomásokról, amiket a biológiai nehézségek mellett hordozniuk kell a meddőséggel küzdő pároknak. Mire jutottatok?

- A biológiai, pszichológiai, szociológiai és spirituális megközelítés talán egy rendszert adhat. Van, akinek komolyabb életmód váltásra van szüksége, vagy egészségügyi beavatkozásra, ami megterhelő lehet a szervezet számára. A petefészek stimuláns injekció például megterhelheti az egész szervezetet. Ezt nevezzük biológiai megközelítésnek. Pszichésen az önhibáztatás és a tehetetlenség terheli meg az embert. Ráadásul nagyon komoly szorongásuk van a jövővel kapcsolatban, ami nagyon nehezen viselhető és depressziós állapotba csúszhatnak. Például nem tudnak örülni az élet apró dolgainak, a jó családi környezetnek, vagy egy boldog házasságnak, jó munkahelynek. Megjelennek a párkapcsolati nehézségek is. Mi nők szeretünk róla sokat beszélni, a férfiak meg nem beszélnek róla, inkább bezárkóznak, elvonulnak. Az Anna-Joachim Programban nagyon fontos a párkonzultáció, ahol megtanítjuk, hogyan tudnak erről beszélni. Ez nehéz, mert az intimitás nagyon sérül. A szociális kapcsolatok szintje szintén problémás. Jó módszer lehet erre, ha előre szólnak akár a családnak, akár a barátoknak, hogy nehézségekkel küzdenek a gyermekvállalásnál, nem szeretnének erről beszélni, vagy éppen beszélni szeretnének róla. A házaspárnak kell kijelölni a határt, mert ez segítség a környezetüknek is.

- Mik azok az istenkapcsolatot érintő kérdések, nehézségek, amikkel ezek a párok szembesülnek, hogyha keresztények, vagy egyébként is istenkeresők?

- Ezek a házaspárok keresik Isten akaratát, és nem értik. Ilyenkor el tud távolodni az ember, mert nem hallja Isten szavát. Ha felismerik, hogy ez egy különleges élethelyzet, amit Isten valamiért megenged, akkor elkezdik keresni, mit kezdjenek ezzel a különleges élethelyzettel, mit akar Isten. Ha keresik a küldetésüket, akkor sokkal egészségesebb lesz a kapcsolatuk Istennel.

- Saját magad is átmentél ezen, most két örökbefogadott kislánya anyukája vagy. Te hogyan találtad meg ebben Isten akaratát?

- Nagy családra vágytam, aztán nem úgy alakult az élet. Egyszer egy családterápiás vándorgyűlésen egy örökbefogadós workshopra kavarodtam 25 évesen és megjegyeztem magamnak, hogy ez egy járható út. Sokkal később, 2018-ban elindult az Anna-Joachim Program, amibe a tanszéken keresztül csatlakoztam, és egy évvel később a hétvége sorozat is, ahol kísértem a házaspárokat. Akkor egyedülálló voltam és azt hiszem, sokkal jobban együtt tudtam érezni ezekkel a házaspárokkal, mintha lett volna otthon három vagy négy gyerekem, ahogy megálmodtam. Utána találkoztam a férjemmel, és a munkám kapcsán előkerült ez a téma. Őszintén megbeszéltük, az életkorunknál fogva nem biztos, hogy nekünk sikerülni fog, de nem megyünk lombikra, hanem örökbe fogadunk. Amikor megkaptam a pecsétes papírt, hogy meddő vagyok, világos volt, az örökbefogadás a mi utunk, de azért ez nem volt ilyen egyszerű. A fejemben mindent tudtam, de a szívemben ugyanúgy éreztem magam, mint bárki más és ugyanazon mentünk át. Kaptuk a jó tanácsokat, a férjem meg akarta oldani, én meg beszélni akartam róla.

- Az Istennel való kapcsolatotok hogyan alakult?

- Nagyon sokat imádkoztunk, de az, hogy sejtettük, hogy az életkorunk miatt nehéz lesz, kicsit segített. Abba kapaszkodtam, hogy azt mondogattam magamnak, Isten jó, jót akar nekem, Istennek jó terve van velem.

- Maga az Anna-Joachim Program hogyan, milyen formában nyújt segítséget?

- A kezdetekkor egy férfi meg egy női kísérő volt végig velük, akik párkonzultációkat tartottak, a meghívott szakemberek pedig a saját módszerükkel segítettek. Művészetterápia, bibliodráma, érzelmi fókuszú terápia, kognitív pszichológia. Mindenféle módszert kipróbáltunk, és figyeltük a házaspárok visszajelzését. 2022 nyarán elindult a párkonzultációs centrum és most már nagyon sokan jönnek. Szakmai konferenciákat is szervezünk, és van egy szakirányú továbbképzésünk, ami az Apor Vilmos Katolikus Főiskola továbbképzése lelkipásztoroknak, lelki gondozóknak, hittanároknak, pedagógusoknak, pszichológusoknak, orvosoknak, védőnőknek, szociális munkásoknak, akihez a házaspárok elmehetnek segítségért.

- Ti hogyan jutottatok el az örökbefogadási döntésig?

- Először is az, hogy beszéltünk erről a lehetőségről korábban, nagyon jó volt. Másrészt azt is tudtuk, hogy sürget az idő, mert sokat kell várni a gyermekre. Harmadrészt bennem volt az a bizonyosság, hogy ez egy járható út, sok ilyen házaspárt láttam magam körül, és láttam, hogy normálisan működik a dolog. Amikor csörgött a telefon, leültem a fotelba, hogy húha, húha, merthogy két kislányt, egy ikerpárt ajánlottak. Elindult a jogi folyamat és lelki folyamat, ahol mérlegre kell tenni, hogy el tudom-e fogadni. Bennem akkor dőlt el a kérdés, amikor nem azt kérdeztem, én el tudom-e fogadni, hanem Isten őt szánja-e nekem. Azt éreztem, azt tudtam megfogalmazni, hogy én nem tudom mit akarok, de azt látom, hogy Isten teszi elém az utat, hogy örökbe fogadjuk ezt a két lányt. Ebbe a bizalomba kapaszkodva fogadtuk örökbe a lányokat. Nehéz volt, még mindig nehéz, de Isten teszi elénk a lépéseket. Azóta ők az én gyerekeim, pont. És én vagyok az anyukájuk, pont.

 Az adás ide kattintva elérhető a Spotify felületén is!

A Lélekjelenlét a Váci Egyházmegye 2025 áprilisában indult podcastje, melyben egyaránt foglalkozunk hétköznapi és egyházi kérdésekkel, kihívásokkal, és igyekszünk azokra hiteles példákat felmutatva, keresztény hitünk mentén választ találni.