A tizennyolcadik országos roma zarándoklat mottója a népét megszabadító Istenről szólt: „Mert hisz a te néped és tulajdonod, kivezetted Egyiptomból, a vaskohóból.” (Kir 8,51).

Miután sorra érkeztek az ország több pontjáról a roma zarándokcsoportok Szentkútra, és áldást kaptak a kegyhely igazgatójától, Orosz Lóránt ferences szerzetestől, zenés dicsőítés kezdődött a kegyhely oltáránál. 

Az ünnepi szentmise elején Székely János püspök köszöntötte a zarándokokat, majd felidézett egy élményt, amelyet azon a településen élt át, ahol az első alkalommal igyekezettt „cigány testvéreket elhozni Jézushoz”. Az első évben sok gyermek lett elsőáldozó, a következő évben pedig (a családpasztoráció nyomán) harminc felnőtt.

„Akkor, abban a templomban először volt jelen nagyon-nagyon sok cigány ember, de a padsorokban ülve élesen szétváltak a nem cigányoktól. Mise elején volt is egy kis félelem, hogy mi lesz ebből...”

A Miatyánknál aztán a helyi szokás szerint az következett volna, hogy mindenki megfogja a mellette álló kezét. „Azt láttam, hogy középen, a romák és a nem romák kezei valahogy nem akaróztak összekapcsolódni. Kínos csönd támadt. Egészen addig, hogy egy hitoktatónő ezt észrevette, előre, a templom közepére állt, és az egyik kezével megfogta egy roma kisgyerek, a másikkal egy nem roma kezét.

Aztán lassanként mögötte is megfogták egymás kezét az emberek – a padsorok között. Gyönyörű pillanat volt, azt éreztem, a mennyei Atya is mosolyog, hogy testvérként egymásra találnak a gyermekei az Ő házában. A mennyei Atya a mai napon is ugyanilyen örömmel néz rátok” – mondta a mise elején a püspök.

A nap témájáról szólva a lelkiismeretvizsgálatban megemlített a szenvedélybetegségek mellett más függőségeket, „bilincseket” is, „amelyek nem engedik, hogy szárnyalj, hogy szeress”: a haragot, az átkozódást, a pletykát, a hazudozást, az önzést és a lustaságot.

A püspök a homíliájában többek közt rámutatott:

fontos a nevelésben, hogy a gyermekek megtudják, mire kapták az életüket, mit jelent embernek lenni, miért legyenek nagylelkűek, becsületesek. A szülők feladata, hogy ezt a tudást, ezt a legfontosabb kincset átadják.

Egy példázat nyomán pedig azt hangsúlyozta: „Kedves szülők, ha azt szeretnétek, hogy a gyermekeitek lelke meg ne vakuljon, hogy megtanuljon látni, szeretni Istent és a szívébe íródjon a tízparancsolat, akkor vasárnapról vasárnapra vidd el az Úr elé a kisgyermekedet, akinek a szíve még alakítható, legyen Jézus tanítványa, ő alakítsa a gyermeki szívet. Jézus ezt meg tudja tenni.”

Ugyanakkor a szónok arról is beszélt, hogy a szülők ne csak kényeztessék gyermeküket, mert felnövekedve aztán nem fognak tudni igazán szeretni, egy boldog családot felépíteni, önzetlen, jó emberré válni. „Szülőként is legyünk Jézus, a szabadító munkatársai.”

Székely János a beszédében a nap témájához kapcsolódva megemlített egy cigány eredetmondát is, amely arról szól, hogy a romák valaha madarak voltak, röpültek a határok nélküli térben, egyik országból a másikba, aztán egyszer leszálltak egy mezőn, ahol rengeteg gyümölcs, finom eledel volt. „Enni kezdtek, kicsit megvastagodtak, és nem tudtak többé felszállni. A gyönyörű legenda így mondja: a szívükben azonban azóta is madarak.

A cigány ember nem szereti a korlátokat, szabályokat, hivatalokat, szereti az ösztönös életet.

Jézus azt mondja: az igazság szabaddá tesz. De az Úr arra is tanít, hogy az igazi szabadság nem a korlátlan, a pilanatnyi önkény, hogy azt teszem, ami éppen eszembe jut.

A Biblia arra tanít, hogy a teremtett világban benne van egy gyönyörű, isteni rend: a fákban, a felhőkben, a sejtjeinkben, a lelkünkben is. Csak akkor lehet az ember boldog, akkor tud szárnyalni, szeretni, ha eszerint él, ebbe belesimulva, nem ez ellen. Ahogy a madár is akkor tud repülni, ha a levegő, a szél törvényeihez alkalmazkodik, vigyáz, hogy bele ne ütközzön a sziklákba, a fák ágaiba...

Akkor vagy igazán szabad, ha nem vagy szenvedélyek (alkohol, kábítószer, játék) rabja, de az önzésé, a haragé, a pletykáé se. Ha elszakítottad e kötelékeket, a lelked újra szárnyalhat.”

A szertartás végén felhangzott az Áldjon meg téged az Úr kezdetű dal, amelyet a szendrőládi dicsőítő zenekar Székely János püspöknek címezte nagy szeretettel, hálával. 

A püspök pedig a mise után még sokáig az oltár előtt maradt, a cigány himnusz eléneklése után személyes áldást osztott, beszélgetett a cigány zarándokokkal, majd velük is ebédelt.

A roma zarándoklat délutánján az ország különféle részeiből érkezett csoportok bemutatták közösségeiket és zenés műsoraikat.

A teljes írást a Magyar Kurír honlapján olvashatják.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír

*

Közösségben és hitben egyesülve: több mint százan zarándokoltak a Váci Egyházmegyéből Mátraverebély-Szentkútra

Idén is méltó módon és kiemelkedő számmal képviseltették magukat a Váci Egyházmegye cigánypasztorációs közösségei az országos cigány zarándoklaton. A nemzeti kegyhelyen rendezett eseményre több mint száz hívő érkezett az egyházmegye különböző településeiről, hogy közösen éljék meg a hit örömét és a testvéri összetartozást. Bágya János cigánypasztorációs referens összefoglaló írását adjuk közre.

Az egyházmegyei küldöttség nemcsak jelenlétével, hanem szolgálatával is emelte az esemény fényét. A Boldog Ceferino Intézet vezetőinek felkérésére – a korábbi évek szép hagyományát követve – a Váci Egyházmegye munkatársai idén is aktív résztvevői és alakítói voltak a programnak. A dicsőítő szentségimádásban Oláh Borbála és Bálint Csabáné Erzsébet tett tanúbizonyságot, míg az ünnepi szentmisében a hívek könyörgéseinek felolvasására Bágya Jánost kérték fel, így téve tanúságot a közösség hitének erejéről.
A szentmisét és a közös ebédet követően színes kulturális és hitéleti programok sora várta a jelenlévőket. Elsőként az Egri Roma Szakkollégium mutatkozott be, majd az ózdi Győztes Bárány Közösség lépett színpadra, akik pantomimjátékkal, valamint tradicionális roma és társas latin táncokkal varázsolták el a közönséget. A délutáni programokat a Kaposvári Jézus Szíve Plébánia mélyen megérintő műsora zárta. A zarándoklat magával ragadó hangulatáról és a magas színvonalú zenei élményről az első pillanattól az utolsóig a Szendrőládi Dicsőítők gondoskodtak, akik zenéjükkel és énekükkel közelebb vitték a szíveket Istenhez.
A szervezett csoportok érkezése és a közösségek összefogása jól példázza az egyházmegye területén zajló cigánymissziós munka erejét. A zarándokok koordinálásában és kísérésében a helyi lelkipásztorok, referensek, szerzetesek és világi munkatársak egyaránt tevékeny szerepet vállaltak.

Az Irgalmas Jézus Cigánymisszió szervezésében az alábbi csoportok csatlakoztak a zarándoklathoz:
- Csák András cigánymissziós lelkész vezetésével Cered, Szilaspogony és Zabar hívői.
- Oláh Borbála cigánypasztorációs referens kíséretében Karancsság, Ságújfalu és Szalmatercs közösségei.
- Petrovics M. Lúcia szegénygondozó nővér koordinálásával Szécsény és Rimóc zarándokai.
- Csemer László munkatárs vezetésével a balassagyarmati csoport tagjai.

A Szamaritánus Szolgálat Boldog Ceferino Napközbeni Gyermekfelügyelet Hálózat szintén mozgósította a híveket:
- Pikács Gizella szervezésében Dejtárról egy teljes autóbusznyi zarándok érkezett.
- Lakatos István vezetésével Kállóról egy kisebb, de annál lelkesebb közösség indult útnak.

A hivatalos intézményi kereteken túl önkéntes szerveződések is gazdagították a jelenlétet:
- Mihály Gusztáv akolitus Drégelypalánk és Ipolyvece plébániáiról hívta össze a zarándokokat.
- Bálint Csabáné Erzsébet a vanyarci plébánia közösségét fogta össze és vezette el a kegyhelyre.

A résztvevő közösségek és a szervezők ezúton is hálás szívvel mondanak köszönetet a Váci Egyházmegyének a nyújtott anyagi támogatásért. Nagylelkű hozzájárulásuk alapozta meg és tette lehetővé, hogy ez a több mint száz fős közösség átélhesse a közös ünneplés, az imádság és a zarándoklat kegyelmeit Mátraverebély-Szentkúton.

Forrás és fotó: Bágya János