A terhességnek már az első trimeszterében, ha jól tudom, 12. héten kiderült, hogy Dani baba nem egészséges.

Zsófi: Amikor kiderült, természetesen bizakodva álltunk az egészhez. Reménykedtünk, még nem pontos diagnózis, változhat, meg is gyógyulhat, csoda is történhet.

Mondjuk el, hogy mi az Edwards-szindróma.

Zsófi: Ez egy súlyos genetikai rendellenesség, és az Edwards-szindrómában érintett gyermekeknek nagyjából az 50 százaléka az anyaméhen belül, vagy a születést követő egy éven belül meghal.

Barnabás: Az orvos tájékoztatott a várandósság megszakításának módjáról is, de mi keresztény család vagyunk, és nem akartuk ezt meglépni.

A 12. héttől a születésig tartó időszakban nagyon sok mindennel kellett lélekben megküzdenetek. Hogy nézett ki ez az időszak lelkileg?

Zsófi: Elkezdtem lelkigyakorlatokra járni, és az imaéletünk is megváltozott. Tudatosabban kezdtem imádkozni, zarándokhelyeket kerestem. Úgy voltam vele, hogy amit én itt a földön meg tudok tenni azért, hogy csoda történjen, azt megtettem. Tudtam, hogy ha a Jóisten meg akarja gyógyítani Danit, akkor meg fogja gyógyítani, ha nem akarja, akkor nem fogja. Imacsoportokat szerveztek, imádkoztak értünk. Barátaim is több misét is mondtak Daniért különböző helyeken, ezek nagyon jó dolgok voltak.

Orvosi szempontból hogyan alakult a várandósság további része? Mondtak-e bármit, milyen állapotban lesz, amikor megszületik, megszületik-e egyáltalán, mire készültetek?

Zsófi: Igazából minden egyes vizsgálattal csak sokkal rosszabb lett az állapota. A rekeszizomsérv egyre inkább súlyosbodott, a szervei nem úgy nőttek, ahogy kellett volna. A gyomra fölkerült a szíve mellé, nem tudott a tüdeje fejlődni. Egyre világosabbá vált, nagyon rosszak a kondíciói.

Hogy történt Dani születése?

Zsófi: Gyönyörűen el volt rendezve fentről. Arra törekedtünk, hogyha megszületik, ne az legyen, hogy nekiesnek és percekkel, órákkal megpróbálják meghosszabbítani az életét. Egyértelmű volt, hogy ez túl sokáig amúgy sem lenne lehetséges. Kölcsönös bizalmi helyzet volt az orvosainkkal, de ők sem tudták, hogyan reagálunk majd, amikor megszületik egy egészséges csecsemőnek kinéző baba. A doktornő ott állt a fejemnél, és ahogy kiemelte, rögtön rám rakták. 20 perc és fél óra közötti időtartam volt, amíg biztosan dobogott a szíve és ott meg is kereszteltük.

Hogy volt jelen Isten az életedben a terhesség alatt?

Zsófi: Alapvetően jókedvem volt, de nem mindig. Éreztem, hogy nem vagyok egyedül, éreztem Isten gondoskodását. Hetente háromszor jártam misére és mindig elképesztő békét és nyugalmat éltem meg. Egyébként Dani mindig akkor volt a legaktívabb, amikor misén voltunk, ő is szeretett misére járni.

A kórházba menet vagy a szülés alatti időszakban tudtál egyáltalán az égi kapcsolódásra figyelni?

Zsófi: Abban az időszakban nagyon közel állt hozzám a 24. zsoltár, és útközben azokat a sorokat hallgattam és énekeltem jó hangosan, hogy az Úré a föld és mind mi rajta van, az Úr elvette, vagy hogy mennyivel magasabbak az Ő útjai a mi útjainknál. A szülés után teljes béke és hála volt bennünk, szóval nagyon különleges érzés volt.

Világra hoztad, a karjaitok között hunyt el Dani, hogy tudott a gyász és a hála egyszerre jelen lenni?

Zsófi: Gyereket temetni nem jó dolog és nem vidám. Mégis ott volt a béke, mert bízom benne, hogy úgy tudok élni, hogy majd egyszer együtt lehetünk. És tudom, hogy neki remek élete van. Mária jobb anyja, mint én bármikor lehetnék. Úgyhogy neki ezerszer jobb helye van ott fönt, mint itt lent.

Barnabás, mi várt otthon, amikor hazamentél a kórházból?

Barnabás: A gyerekek már nagyon vártak otthon, kérdezték, mi van a Danikával. Mondtam, hogy Dani baba nem tud hazajönni a kórházból, és Anna lányom rögtön el is kezdett sírni. Miksa, a legkisebb még nem értette. Amikor Zsófi hazajött a kórházból, akkor Laci, a középső, nagyon morcos volt vele sokáig, mert nem hozta haza Dani babát. Aztán szépen megoldódott, beleszőtte az esti imába, hogy gyógyítsa meg a Jóisten az ő kicsi szívét, hogy ne haragudjon anyára, és ez egészen hamar meg is történt.

Zsófi, akkor te értél haza később. Neked hogyan alakultak a mindennapok?

Zsófi: Testileg egész gyorsan felépültem. Lelkileg nehezebb volt, ürességet éreztem. Gitáros gyászmisét szerveztem Daninak, mert Dani elérte élete célját, és ott van, ahova mindenki menni akar. Mielőtt bevittek a műtőbe, a Szűzanyát kértük meg, jöjjön el Daniért.

Mise alatt nem tűnt föl, de mivel Dani meg lett keresztelve, Norbi atya egy olyan miseruhát viselt, amire a Szűzanya volt ráhímezve. Én a gyászmiséről úgy jöttem ki, hogy fel tudtam volna robbanni a boldogságtól, elképesztően jó érzés volt.

Ez egy kegyelmi állapotnak hangzik.

Barnabás: Úgy emlékezünk vissza az egész időszakra, egész kis életére, hogy áldott állapotban történt minden. Abszolút azt gondoljuk, hogy Isten akarata szerint ment végbe, semmilyen körülmények között sem sorolnám tragédiaszámba. Számos tragédia van a világban, de ez nem tartozik közéjük.

Zsófi, el szokott hangozni az a kérdés, hogy milyen Isten az, aki ilyet megenged? Milyennek ismertétek meg Istent ebben a helyzetben?

Azt mondják, ha mustármagnyi hited van és kérsz, akkor megkapod. Bennem sokáig az volt, hogy mégsem volt elég erős a hitem, azért nem gyógyult meg, tehát az én hibám. A lelkigyakorlaton azt mondták, ha nem a Jóistentől van a betegség, megtörténik a csoda. Ami viszont Tőle van, abban megkapod a kegyelmet, hogy el tudd viselni. Ez nálunk így is történt.

 Az adás ide kattintva elérhető a Spotify felületén is!

A Lélekjelenlét a Váci Egyházmegye 2025 áprilisában indult podcastje, amelyben egyaránt foglalkozunk hétköznapi és egyházi kérdésekkel, kihívásokkal, és igyekszünk azokra hiteles példákat felmutatva, keresztény hitünk mentén választ találni.