Hétfőn a sátrak felállítása után misével indítottunk, majd egy közös ebéddel kezdtük meg a hetet. Itt már lehetőség nyílt arra, hogy felvegyük a fonalat a régi barátokkal, és új ismeretségeket alakítsunk ki. Hogy ezek a kapcsolatok mélyüljenek, délután az első, ismerkedős kiscsoportos beszélgetésre is sor került. Az aznapi előadásban az istenkapcsolatról hallhattunk: hogyan tud kialakulni, hogyan tudjuk megőrizni, és keresztényként hogyan tudjuk továbbvinni a világban. Az este további része is izgalmasan telt: a kiscsoportoknak meg kellett szerezniük egy szertartás összetevőit, miközben római katonák vadásztak rájuk.

Az utóbbi évekhez híven a bűnbánati nap következett. A böjti reggelit bár közösen, de szilenciumban fogyasztottuk el. Ezután egész délelőtt zenés szentségimádáson vettünk részt a templomban. Alatta folyamatosan volt lehetőség gyónásra az aznapra érkezett atyáknak hála és a lelkitükrök segítségével. Akik meggyóntak, ráhelyezhették az ujjlenyomatukat egy nyomtatott Colosseumra, amivel megerősítettük az egységet Istennel és egymással. Akik pedig egy kis csendes elmélkedésre vágytak, végigmehettek a templom előtti parkban kihelyezett imaösvényen.

A keddi előadásban az örömhír továbbadásának és megosztásának fontosságáról volt szó, amit egy különleges tanúságtétel követett a hallássérült-pasztorációról. Ennek során a katolikus köszönést is megtanulhattuk jelnyelven. Este különleges szószokkal és limonádékkal várták a konyhás kistestvérek a táborozókat a feldíszített étkezősátraknál egy kis kötetlen társasozásra és beszélgetésre.

Hogy egy kicsit felrázódjunk a hét közepére, a szerda reggelt közös tornával és tánccal nyitottuk, majd sor került az első imaműhelyekre. Lehetett szemlélődni, csendes szentségimádáson részt venni, vagy közelebbről megismerni a kötött imádságokat. A közös szentmise után kétfelé oszlott a csapat: a lányok a táborhelyen ebédeltek, míg a fiúk kirándulásra indultak. A délutánt szintén külön töltöttük. Mi, lányok, a női identitásról és a párkapcsolatról beszélgettünk, majd egy origamizással egybekötött imában fedezhettük fel, hogyan lát minket Isten. Ezután a tornateremben Just Dance-eztünk, majd elkezdtük előkészíteni a salátát a vacsorához. A fiúk ezalatt a természet lágy ölén építettek egy oltárt, miközben ők a férfiidentitásról beszélgettek a galgás lányok állításai alapján.

A vacsorához mindenki lemosta magáról a nap fáradalmait és kicsípte magát, így igazán ünnepi hangulatban tudtuk eltölteni az estét. Az esti ima alkalmával felolvastuk a napközben írt imákat, amelyeket a fiúk a lányokért, a lányok pedig a fiúkért alkottak. A közös éneklésben pedig megtapasztalhattuk, hogy mekkora ajándék az, hogy Isten, bár különbözőnek teremtett minket, mégis az egységre hív. Az estét pedig egy fergeteges táncházzal zártuk, zenével, együttléttel és sok-sok nevetéssel.

Csütörtökön tartottuk a nyílt napunkat, így azok is lehetőséget kaphattak bekapcsolódni a táborba, akiknek idejük nem engedte, hogy végig velünk legyenek. Azonban nem csak a résztvevők között voltak új arcok: négy vendégelőadó is érkezett, hogy még színesebbé tegyék a napot. Az előadások forgószínpadként működtek, így mindenki meg tudta hallgatni olyan felnőttek tanúságtételeit, akik életüket mások segítésére szánják. Az inspiráló gondolatokat az ebéddel együtt, a nyílt naposokkal kiegészült kiscsoportokban emésztettük meg. Elkészítettük a tábori zászlót is, ami különböző labdatípusokból állt össze. Stílszerűen ezután jött a sportdélután, ahol közösen kikapcsolódhattunk és megmozgathattuk a testünket.

Este a tábor fénypontja következett: a közbenjáró imádsággal egybekötött szentségimádás. A templom gyönyörűen ki lett csinosítva az alkalomra, amit a zenei szolgálat még szebbé tett. Ez volt sokunk számára a csúcs, hiszen a hét során ekkorra már valódi és egyedi közösség alakult ki, ami igazán tökéletessé csak az Istennel együtt válhat. Megtapasztalhattuk az Ő végtelen szeretetét és szövetségét, az Ő jelenlétében kicsit megnyugodhattunk, és Elé vihettük szándékainkat.

A pénteket újabb imaműhelyekkel kezdtük, ahol az istenkapcsolatunkat képmeditációval vagy akár levélírással is mélyíthettük. Az utolsó előadás az apostolkodásról és a küldetésről szólt, ami során arra kaptunk biztatást, hogy a táborban megélt istenélmények ne ragadjanak itt, hanem vigyük tovább őket a világba.

A délután egy hatalmas felüdülés volt, ugyanis vizes játékok következtek. Davy Jones és legénysége foglyul ejtette a kiscsoportokat, és csak akkor engedték szabadon őket, ha teljesítették az általuk kiszabott feladatokat. A program egy vízi csatával zárult, ahol senki nem maradhatott szárazon. A kiscsoportos beszélgetés után az esti misén, a prédikáció alatt, táborozók tanúságtételeit hallgattuk meg arról, hogy miként szólította meg őket Isten. Este a tábortűz köré telepedtünk, ahol egy meghitt hálaadó imát tartottunk. Aznap már nem volt takarodó, a tábortüzes játékok után kötetlen beszélgetésre volt lehetőség.

Szombaton közös misével indítottunk, amit már nem a templomban, hanem a kertben felállított imasátornál ünnepeltünk. Az utolsó kiscsoport után közös énekléssel és a zászló feltekerésével zártuk le az idei tábort. Nem maradt más hátra, mint hogy elbúcsúzzunk és szedjük a sátorfánkat – szó szerint. Ami különleges volt az idei táborban, hogy a rengeteg élményen kívül a tábori füzeteinket is hazavihettük, amelyeknek a segítségével az év során könnyebben vissza tudjuk idézni a táborban kapott gondolatokat és tapasztalatokat.

Bár igyekeztem érdekessé tenni a leírást, őszintén úgy gondolom, hogy lehetnek bármennyire is színesek és izgalmasak a programok, ami igazán értékessé tesz egy tábort, azok a közös nevetések, a mély beszélgetések, a találkozás és Isten folyamatos jelenléte, amit egész héten tapasztalhattunk. Ezeket nem lehet szövegen keresztül átadni. Ezért mindenkit bátorítok, hogy ha tényleg meg akarja tapasztalni a galgás életérzést, csatlakozzon hozzánk, és jöjjön el találkozóinkra és természetesen táborainkba! Azokat pedig, akik részt vettek idén, arra biztatok, hogy személyes megszólításokon keresztül merjék terjeszteni Isten dicsőségét és szeretetét a világban!

Forrás és fotó: mente.hu

A Váci Egyházmegyében 2026-ban összesen 154 gyermek, napközis vagy hittantábor, ifjúsági és családi tábor valósult meg 85 millió forint támogatással több mint 8000 fő részvételével.