A zarándoklat már a megkezdésekor is jól megmutatta, hogy az egyházunk szinodális valóságban létezik. A repülőtéren a sokfelől érkező, sokféle feladatot ellátó egyházmegyei munkatárs várakozott, volt közöttük püspök, pap, diakónus, hitoktató és irodai szolgálattevő.

A zarándoklat a világ harmadik legnagyobb zarándokhelyére indult, ahol nagy számban keresnek testi és lelki megújulást. Ezért a megújulásért imádkoztunk mi magunk is a zarándoklat ideje alatt, sokakat hordozva családjaink, barátaink, egyházmegyénk köréből.

Balogh László atya több alkalommal is megerősítette a résztvevőket abban, hogy Lourdes a gyógyulás helye, mind a testi, mind a lelki sebekre. Ennek azonban első és elengedhetetlen feltétele az Isten akaratával való őszinte és mély elköteleződés. Ezt a gondolatmenetet csak tovább erősítette, hogy láthattuk Bernadett lakhelyét és életkörülményeit. Bernadett életének történetét hallgatva és annak helyszínét látva többekben megfogalmazódott, hogy Isten követéséhez nagy elszántságra van szükség. Az elköteleződés megvalósítására például szolgált a kegyhelyen zajló szertartásokon látható szolgálatkészség. A messziről megszámlálhatatlannak látszó emberáradatból jól kitűntek a kerekesszékkel érkező betegek, akiket önkéntesek kísértek.  A betegek körül alázatosan és kedvesen szorgoskodó önkéntesek látványa nagyon megindító volt. A kegyhelyen történő gyertyás rózsafüzér-körmeneteken örömmel vettünk részt, ahol a világ több nemzetének nyelvén megszólalt ez az imádság. A sok nemzet jelenlétének egyik kiemelkedő pontja az volt, amikor nemzetközi szentmisén vehettünk részt Havas Boldogasszony ünnepén. A szentmisét Lourdes püspöke celebrálta, aki a zarándokok szívére helyezte, hogy Mária az Isten és ember találkozásának különösen és kiemelkedően fontos személye, mert az ő alázatossága nyitott ajtót annak, hogy Isten beléphessen az emberek közé. Ezt az üzenetet később Marton Zsolt püspök atya is elmélyítette az általa celebrált szentmiséken, amelyeken a prédikációi kitértek a gondoskodásra, amit Lourdes különösen is bemutat.

Számomra a legmegindítóbb a keresztúti imádságunk hatodik állomása volt, ahol Veronika kendőt nyújt Jézusnak. “Krisztus arca kirajzolódik Veronika kendőjén, mert odaférkőzik a katonákon keresztül a Mesterhez, ragaszkodik hozzá; vajon a saját lelki kendőmön milyen arc körvonalazódik?”

A lourdes-i zarándoklatot úgy összegezném Balog László atya gondolatainak nyomán: “itt az ideje megengedni Istennek, hogy megértesse velünk a reményt, miszerint a meghívott gyermekei vagyunk, akikről gondoskodni akar, így a végső kérdés az, hagyom-e kibontakozni a reményt, aki az Isten személyesen?” Lourdes ennek a kérdésnek a megválaszolásában segít engem és minden zarándokot, akinek lehetősége nyílik eljutni oda.

Fotó: Balogh László atya Facebook-oldala

Forrás: Arnold Fülöp hitoktatási igazgató