Hatvan évvel ezelőtti pappá szentelésére emlékezve mutatott be ünnepi gyémántmisét dr. Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök paptestvéreivel együtt 2026. augusztus 21-én a ságújfalui Közös Önkormányzati Hivatal udvarán. A Szent István-napi megemlékezéssel és az új kenyér megáldásával egybekötött szertartáson a környező egyházközségek hívői mellett a helyi civil és egyházi vezetők is részt vettek, kifejezve a főpásztor által a szentbeszédében is hangsúlyozott társadalmi összefogás és egymás segítésének fontosságát.
Dénes Katalin beküldött írását közöljük.

Dr. Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök gyémántmisét mutatott be paptestvéreivel együtt augusztus 21-én a Ságújfalui Közös Önkormányzati Hivatal gesztenyefákkal szegélyezett udvarán. Hálát adott azért, hogy hatvan évvel ezelőtt, 1966. június 19-én pappá szentelték. Az ünnepi szentmisére nemcsak Kapás Attila atyához tartozó hat egyházközségünkből, hanem távolabbi településekről is érkeztek. A gyémántmise előtt Szent István napi megemlékezésre került sor. Szentes Attila polgármester úr rövid köszöntővel szólt a közösséghez és a helyi általános iskolás gyerekek, a ságújfalui Népdalkör, a helyi képviselő-testület tagjai és a karancslapujtői Simon Lajosné énekei, ünnepi gondolatai vezettek bennünket vissza történelmi múltunkba.

A szentmise kezdetén Dénes László világi elnökünk köszöntötte az ünnepeltet, a köszöntéshez csatlakoztak Oláh Borbála és Constantino Maria Mauella, a Szent Ferenc Szegényeiért Alapítvány munkatársai is. Attila atya személyes élményét mondta el: a megelőző napon volt Babinszki Tamás újmisés atya Karancsság ünnepi szónoka. Az újmisés atya édesanyja emlékeztette Attila atyát arra, hogy Tamás atyát ő keresztelte. A család így fejezte ki köszönetét Attila atya felé: ön nélkül nem lett volna pap. Attila atya folytatta az emlékezést, említette a szemináriumi éveket, az ott folytatott tanulmányokat. Miklós püspök atya tanári és papi példáját, koncelebráló paptársaira mutatva gondolatát ezzel a gondolattal jellemezte: Miklós püspök kézrátétele, felszentelő áldása nélkül mi sem lennénk papok. A közösség szolgálatát vállalták Szentes Dezső szalmatercsi és Szentes Attila ságújfalui polgármester urak, akik az olvasmány és a szentlecke szavait tolmácsolták a hívő közösségnek. Az evangéliumot Gyurkó Géza diakonus olvasta fel, vele együtt szolgált az ünnepi szentmisén Hegedűs Gergő szalmatercsi akolitus is.

A püspök atya tanításában kiemelte: az eltelt hatvan év nem érdem, nem tudás, hanem az Isten ajándéka. Ahhoz, hogy ő pappá legyen, szükség volt a szerető nagymama és édesanyja imáira, a hitoktatók, tanárok, a támogató plébános atyák életpéldájára. Emlékezetébe idézte azt az erős képet, amikor tizenkét fiatal – köztük ő maga is - ott térdelt 1966. június 19-én az oltár előtt, felszentelésre várva. A tizenkét pap közül már csak ő él, ő őrzi a tizenkettek közösségének emlékét. Elmélkedett azon, hogy egy idős pap, egy idős püspök milyen tanítást véshetne az emlékezetünkbe és rejthetne el a szívünkbe. Ez a tanítás az, hogy fogjunk össze, vegyük észre az embertársaink örömét és bánatát, segítsük és támogassuk egymást és maradjunk meg embernek minden körülményben. A tanításában említést tett Cserdi község egykori roma polgármesteréről, a néhai Bogdán Lászlóról, aki jóbarátjának nevezett és kiemelte személyes életútját, emberségre törekvő rendíthetetlen életét.

Püspök atya hangsúlyozta, hogy milyen nagy örömére szolgál, hogy az ünnepi szentmisén jelen vannak az Attila atyához tartozó egyházközségek polgármesterei, az egyházközségek világi elnökei. Ez is kifejezi az említett és áhított összefogást és egy emléket is felidézett a főpásztor életéből: amikor először járt Ságújfaluban, már akkor is ugyanígy jelen voltak az akkori bérmáláson a világi és egyházi vezetők egyaránt. Szentbeszéde végén kihangsúlyozta: Isten áldja meg az itteni egyházközségek lakosait, az itt egybegyűlteket és Magyarországot.

A szentmise keretében került sor az újkenyér megáldására. A befejező áldás után az újkenyeret a képviselő-testület tagjai szétosztották a jelenlévőknek, finom bor kíséretében. Mindenki kapott egy kiskenyeret is, amelyet hazatérve a családjával majd elfogyaszthat. Ezt követte az idei győztes országtorta sorsolása, amelynek során a szerencsés vendégek megízlelhettek a Bíborfehér fantázianevű édességet. Az ünnepség végén a szentmisét bemutató atyák gyermekek társaságában héliummal töltött, ünnepi jókívánságokkal jelölt lufikat indítottak útra a nagyvilágba a hivatal udvaráról. A meghívott vendégek a helyi kultúrházban családias, meghitt vacsorán vettek részt, ahol kötetlenül beszélgethettek a püspök atyával és egymással, régi barátságok és kapcsolatok erősödtek és újultak meg.

Mindannyiunk nevében kívánom és kérem Miklós püspök atyának, hogy tartsa meg őt az Isten papi szolgálatában, adjon neki testi-lelki erőt, bölcsességet, legyen része minden égi és földi jóban! Legyen részünk majd vasmisés áldásában is!

 

Dénes Katalin

Fotók: Szentes Anna