- Hogyan dőlt el, hogy hitoktató lesz?

- Egyrészt van bennem egy tanítói véna, másrészt nem engedtem, hogy Bálint fiam kisdobos legyen. Az osztályfőnöke kérdésére, hogy miben különbözik a 10 parancsolat a kisdobos parancsoktól, nem tudtam válaszolni. Ekkor jöttem rá, hogy hitem van, de tudásom kevés, és jelentkeztem a hitoktató képzésre. Ez arra az időszakra esik, amikor az iskolai hitoktatás is elindult. A nyolcadik kerületben kezdtem harminckét évvel ezelőtt, sok cigány osztályom is volt. Mindig nagyon fontosnak tartottam, hogy megtaláljam, mi az, ami leköti a gyerekeket, amire odafigyelnek. Minden osztály más és más, minden csoportot, minden korosztályt, piciktől a felnőttekig egészen más szinten kell tanítani. Elkötelezettnek kell lenni, hogy az ember megtalálja a megfelelő módszert és felismerje, a hitoktatás nem foglalkozás, hanem kegyelem, hivatás, a szó legszorosabb értelmében.

- Ez azt is jelzi, hogy megtalálják órán kívül is?

- Igen. Ami izgalmas, nemcsak a gyerekek, hanem a tanárok is.

- Régóta ismeri a tanári pályát. Érzékelhető, hogy másképp kell most már hozzáállni a fiatalokhoz? Más módszertan kell feléjük?

- Igen, de ahhoz, hogy más módszert használjunk, nekünk kell megváltozni. Van tankönyvünk, de a hitoktatás a tanúságtételen múlik, hogy az aktuális témával milyen kapcsolatban áll az ember. Ha nincs meg ez az élettapasztalat, nem lehet átadni a tananyagot.

- Látszik, kik azok a tanítványok, akik vallásos neveltetésből jönnek, és kik azok, akik kevésbé?

- Igen, meg lehet látni. A gyerek nem vallásos, ő azzá lesz, azt követi, amit a szülőktől hoz. Ha jár a szentmisére, akkor figyel, de a hitnek meg kell érnie.

- Nagyszülők is bevonhatók ebbe a folyamatba?

- Igen, bevonhatók, de kevés a nagyszülő, sokan dolgoznak és csak kevesen tartják a hitüket. Régen rábízták a nagymamára a gyerekeket, most elutaznak, focimeccs van, mindent vasárnapra tesznek, nagyon nehéz nagymamának is lenni. Nagyon nagy elkötelezettség kell ahhoz, hogyha a nagyszülő vagy a szülő szeretné, ha keresztény lenne a gyerek.

- Ön hogyan oldotta meg a vasárnapot?

- Három gyermeket neveltem föl, nálunk ez nem volt kérdés. Kikészítettük a tiszta ruhát, felsikáltuk az udvart, készültünk, elolvastuk a vasárnapi evangéliumot, mit fogunk hallani. Készülni kell mindig, mert a vasárnapi szentmise az egy találkozás, nem program, nem színház, nem az Auchan. Nagyon-nagyon fontosnak tartom az imát, mert ha van imaélet otthon, akkor vasárnap elmennek a templomba a családok. Imádkoznak, hálát adnak, megköszönik például azt, ami jó aznap a hittanórán. Így elindul a beszélgetés is. Ma nem tudnak a gyerekek beszélni az érzelmeikről, nem tudnak beszélni arról, hogy mi történik, nem mernek megnyílni. Látom a felnőtteknél, ami nagyon komoly téma most, hogy ők sem mernek megnyílni. Ha otthon nincs őszinte beszélgetés, akkor se az iskolában, se a munkahelyen, se a templomban nincs. Tehát hazamennek és magányosak Krisztus nélkül, közösség nélkül az emberek.

- Ha már említette a hittanórákat, akkor van saját módszertana?

- Van, sokat tanultam. Az ötpontos módszer, amit még Udvardy György püspök atya, meg Fogarasi Judit nővér tanított, mert abban minden van. Elmélyülés, számonkérés, új anyag, egy kis beszélgetés, ének, liturgia, házi feladat és áldás, amivel elmennek. Ez a legjobban bevált módszer nálam az iskolában. Minden attól függ, milyen a csoport, és hogyan lehet őket jobban megfogni.

- Mikor boldog, elégedett egy óra után? 

- Amikor csillognak a szemek, amikor hozzák az otthoni kis keresztet, rajzolnak nekem, békességgel mennek el, hiszen jó volt az óra. vannak visszajelzések, amit érzékelek, hogy ez jó volt, de az biztos, hogyha zaklatottan megy az ember tanítani, vagy nem imádkozik előtte, nem sikerülnek mindig olyan jól az órák. Jézussal kell hittant tanítani, nem egyedül. Mindig odaültetem Jézus valahová, és neki is tanítok, ezáltal a gyerekek megérzik Krisztus jelenlétét.

- Ön mivel töltődik?

- Nekem az életelemem az imádság, ez a kapcsolat ad erőt. Nincs fáradtság. Persze érzem, hogy most már le kell feküdni, de akkor elég két-három óra, mert tudom azt, hogy dolgom van. Nem tudok jobb választ adni, ez kegyelem.

- Említette, hogy könyvet ír a hitoktatásról.

- Igen. Már nyugdíjasként dolgozom, és le akarom írni az élettapasztalataimat arról, hogy kezdődik a hitoktatás, milyen buktatói vannak, milyen félelmek, kudarcok, örömök vannak. Azt gondolom, hogy ezt jó kezdőknek továbbadni, hogy ne essenek kétségbe, ha kudarcaik, félelmeik vannak, ha nem megy egy óra, mert Jézus ott van mellettem, és ha a hívják, menni fog.

- Alfa kurzust is vezet. Ez mit takar?

- Az ember az élete folyamán rájön, vagy megtapasztalja, ha nincs szülő, nincs gyerek, üresek a templomaink. Hogy lehet behozni a szülőket? Egy kedves hitoktató társam javasolta, szervezzek alfát. Elvégeztem egy képzést az Országos Lelkipásztori Intézetben, és elkezdtük. Tizenkét alkalom egy kis vacsorával, egy 20 perces filmmel, és annak alapján olyan kérdésekkel foglalkozunk, hogy tényleg hiszel Jézusban, ki az, mit tudsz róla? A beszélgetés során kinyílnak az emberek és elkezdenek a hitükről beszélni, majd tanúságot tesznek, hogy megváltozott az életük. Ha ott van a szülő, elhozza a gyerekét, és már van ifi alfa kamaszoknak. Az alfa azért jó, mert nagyon sok lelkiségi mozgalom van, de nem kapcsolódnak a plébániához. Az Alpha pedig a plébánián van, itt barátokra találnak, és kezd a plébániánk közösséggé válni. Azt hiszem, ez a jövő, hogyha a plébániát szeretnénk erősíteni. Minden mise után, aki elvégezte az alfát és megérintődött, tanúságot tehet arról, hogy mit jelentett az életében ez a kurzus. Eddig 35 ember jelentkezett, de más plébániákról is érdeklődnek, hogy szeretnének elvégezni. Ezt a kurzust missziós lelkületnek érzem, aminek élettere van.

 Az adás ide kattintva elérhető a Spotify felületén is!

A Lélekjelenlét a Váci Egyházmegye 2025 áprilisában indult podcastje, amelyben egyaránt foglalkozunk hétköznapi és egyházi kérdésekkel, kihívásokkal, és igyekszünk azokra hiteles példákat felmutatva, keresztény hitünk mentén választ találni.