A szentmise elején Varga Lajos püspök a Szent Imre zászlóra, míg Gácsi Mihályné, az egyházközség világi elnöke a Váci Egyházmegye ezeréves fennállása alkalmából készített jubileumi zászlóra kötötte fel az egyházközség szalagját.

A szentbeszédben püspök atya úgy fogalmazott, a templom akkor szép, ha vannak benne emberek is, ha van benne hitélet, van benne közösség. Hozzátette, nagy öröm mindenki jelenléte, hiszen mindenki az Úr Istent akarta megtisztelni, hiszen az Isten házába jött el. A törvényeket a próféták hangoztatják, előírják, hogy hogyan intsd meg az embertársadat, mindig alázattal és szeretettel. A törvényt Jézus képviseli és teljessé teszi. Nem akarja eltörölni az ószövetségi törvényt, csak kiteljesíteni helyettesítő áldozatvállalásával, a kereszthalállal, megmentve bennünket az örök életre: ez a szeretet törvénye. Jézus példát mutatott a szeretet gyakorlására, mert a vámosokkal és az adószedőkkel is asztalhoz ült. Püspök atya záró gondolatként feltette a kérdést, mi a terve az Istennek az emberrel? A válasza szerint a földi vándorúton a szeretetre, vagyis az Istenre törekvő élet, halálunk után meg az üdvösség   elnyerése.

A szentmise végén Kapás Attila atya megköszönte mindazok szolgálatát, akik hozzájárultak az ünnep megvalósulásához, majd Gácsi Mihályné világi elnök és jómagam köszöntöttük a jelenlévők és az egyházközség nevében a püspök atyát húsz éves főpásztori jubileuma alkalmából és hogy eljött hozzánk, s együtt ünnepelhettünk. Végül Dénes Katalin felolvasta Húsz esztendő című versét. Záróáldással és a himnuszokkal zárult a szentmise.

Az oltárszolgálatban a helyi ministránsok mellett Ságújfaluból, Etesről és Karancsaljáról érkezett fiatalok is részt vettek, a zenei szolgálatot a somoskőújfaluikamarakórus látta el.

Az ünnepségre a 2006-2026 időszakot bemutató fotómontázs kiállítással készült a közösség.

***

Dénes Katalin: Húsz esztendő

fehér falú kicsi templom,
évszázadok ősi vágya,
romokon nőtt imádsága,
kőből épült imazsámoly,
ide jövünk, ha lelkünk lángol
vagy elmorzsol egy néma könnyet

fehér falú kicsi templom,
húsz esztendő elmúltával,
mint aranyszárnyú ifjúsággal
elröppentek ím az évek,
tömjénfüst és zengő ének
örökkévalóvá váltak

fehér falú kicsi templom
őrizz meg a rejtekedben
minden felujjongó hálát,
szívünk, szemünk csillogását,
amelyet láttak e falak
az eltelt húsz év alatt