Mátraverebély-Szentkúton, a nemzeti kegyhelyen tartott ikonfestő lelkigyakorlatot a kistarcsai Rózsafüzér Királynője egyházközség „Mária köntöse” szemlélődő imacsoportja. A szeptember végi hétvégén az egyházközség női tagjai a mindennapi pörgésből kiszakadva a csendben keresték az Istennel való találkozást, miközben a „Szűz Mária, a Csend Anyja” ikont készítették el. Laczkó Anita ikonfestő a festést, Farkas Ibolya Mária lelkivezető pedig a szemlélődést és a lelkigyakorlatot vezette, segítve a résztvevőket a lelki elvonulásban és az alkotásban. Bálint Brigitta lelkigondozó beküldött írását közöljük.

Szeptember végén egyházközségünk női tagjaival egy ikonfestő lelkigyakorlatos hétvégén töltekeztünk Mátraverebély-Szentkúton. Mivel nagyon vágytunk a csendes elvonulásra, témánknak a „Szűz Mária, a Csend Anyja” ikont választottuk, amelynek üzenete rendkívül beszédes: Mária a mutatóujját a szája elé tartja, mintha csendre intene, a másik kezével pedig megállásra kéri azt, aki felé közeledik.

Erre a csendre heteken keresztül az „Imádság a csend anyjához” fohásszal készültünk. Nekünk, nőknek a tevékeny mindennapok után nem volt könnyű ebbe a tiszta csendbe belemerítkeznünk, de minden törekvés után megtapasztalhattuk, hogy a csend nem csupán a szavak hiánya, sokkal inkább az, hogy átadjuk magunkat szívünk vezetésének és főként a Szentlélek hangjának.

A festést Laczkó Anita ikonfestő, a szemlélődést és a lelkigyakorlatot pedig Farkas Ibolya Mária lelkivezető irányította. Festettünk az árnyékoktól a csúcsfények felé haladva, szemlélődtünk, lépésimát végeztünk, jártuk a természetet, énekeltünk, és bekapcsolódtunk a kegyhely laudes, vesperás, valamint szentségimádási imádságaiba is. Szombat este, a gyönyörű telihold fényében Mária keresztútját is elvégeztük.

A csendben a legnehezebb, hogy ott nem tudunk elrejtőzni: kénytelenek vagyunk azzal találkozni, akik valójában vagyunk. A kitartásban, a Máriával való csendes haladásban, az ecsetvonások lassító folyamatában – ha egy kicsit is, de – megérezhettük az Istent. Ő amúgy mindig jelen van, és nagyon vár ránk. Mindannyian tudjuk, hogy a keresztény csend soha nem üres, hanem Isten jelenlétének a teljessége, az Ő pulzálása a szívünkben és lehelete a lelkünkben. Ha így tudunk tekinteni az ikonfestésre, akkor a csend nem egy technika, az ikon pedig nem cél, hanem mindkettő az Istennel való találkozás eszköze.

Maga a találkozás olyan ajándék, amely megszabadít a teljesítménykényszertől, az állandó megfeleléstől, emellett felszabadít és meggyógyít.

Vasárnap a szentmisében Kárpáti Kázmér OFM atya megáldotta és megszentelte az ikonjainkat, és azért fohászkodott, hogy mi magunk is ikonokká válhassunk a mindennapi életünkben.

Hálásak vagyunk az együttlétért, a további küldetésünkhöz pedig biztosan szükségünk lesz mindennap az ikonfestési imádságunkra.

*

Imádság a Csend Anyjához

Ó, Mária, Csend Anyja,
Neked ajánlom egész életemet.
Eszközöld ki számomra Istennél a szív csendjét,
hogy mindig képes legyek meghallani az Ő szavát.

Óvd meg a nyelvemet a felesleges szavaktól,
a bántó kritikától és a pletykától,
hogy szavaim mindig a szeretetet, a békét és az igazságot szolgálják.

Taníts meg engem a csend erejére,
amelyben Isten lakozik,
és amely megnyitja a szívemet a felebaráti szeretetre.
Vezesd minden lépésemet Szent Fiadhoz, Jézushoz,
aki a Csendben is beszél hozzánk.

Csend Anyja, könyörögj érettünk!
Ámen

 

Fotó: Kistarcsai Rózsafüzér Királynője egyházközség