A Budai Ciszterci Szent Imre-templomban rendezett ünnepségen a segélyszervezet közössége az önkéntesek sokszor évtizedeken át végzett, csendes és kitartó munkájukért adott hálát.

A Caritas Hungarica-díjjal a Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezete évről évre azoknak az önkénteseknek mond köszönetet, akik hosszú idő óta példamutató elkötelezettséggel fordulnak a rászorulók felé. Nehéz helyzetben élő családokat, időseket, betegeket, fogyatékossággal, függőséggel vagy hajléktalansággal küzdő embereket támogatnak, közösségi programokat szerveznek, adományokat gyűjtenek és juttatnak el oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.

Az ünnepi szentmisén Fekete Szabolcs Benedek püspök, a Katolikus Karitász elnöke Jób történetéből és Jézus öröméből kiindulva szólt a Karitász küldetéséről. Mint fogalmazott, a segítők többnyire oda kapnak meghívást, ahol fájdalommal, betegséggel vagy nélkülözéssel találkoznak. A Karitász önkénteseit cirenei Simonhoz hasonlította, aki odalép a keresztet hordozó mellé, és részt vállal annak terhéből. Jób példáján keresztül arra mutatott rá, hogy a szenvedésre nemcsak teherként, hanem meghívásként is tekinthetünk: lehetőségként arra, hogy egymás mellé álljunk.

Éppen ezért tartotta különösen fontosnak, hogy a megpróbáltatások közepette is képesek legyünk felfedezni mindazt, ami erőt és reményt ad. „Az örömöt nekünk keresni kell” – hangsúlyozta.

Ennek példájaként egy közelmúltbeli idősotthoni látogatást idézett fel, amikor almát vittek az ott élőknek. Egy idős asszony, aki már nem tudta megenni a gyümölcsöt, annak illatában lelte örömét; az ápoló pedig megígérte, hogy meghámozza és lereszeli számára. Egyetlen alma  képes volt megváltoztatni az otthon aznapi légkörét – mutatott rá a szombathelyi segédpüspök.

Fekete Szabolcs Benedek arra biztatta a jelenlévőket, hogy a legnehezebb napokban is vegyék észre az apró örömöket, végül pedig köszönetet mondott a kitüntetettek példamutató helytállásáért.

A szentmisét követő díjátadón Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász országos igazgatója köszöntötte az elismerésben részesülőket és az ünneplő közösséget. Mint mondta, ezen a napon arra is lehetőség nyílik, amire a hétköznapokban ritkán jut idő: megállni és kimondani, hogy köszönjük.

Beszédében az irgalmas szamaritánus történetét felidézve a közösség erejére irányította a figyelmet. Ahogyan a szamaritánus gondoskodott arról, hogy távozása után se maradjon magára a megsebesült ember, úgy a Karitász munkája is sokak egymásra épülő összefogásából születik. Van, aki gyűjt, szortíroz vagy csomagol, más elviszi az adományt, meghallgatja a hozzá fordulót, imádkozik érte, vagy éppen akkor is mellette marad, amikor mások már hazamentek.

Zagyva Richárd hangsúlyozta, hogy idén 35 éve alakult újjá Magyarországon a Katolikus Karitász. Az elmúlt évtizedekben önkéntesei gazdasági válságok, árvizek, a világjárvány és a háború idején éppúgy helytálltak, mint a mindennapok kevésbé látható krízishelyzeteiben. Az országos igazgató szerint, ha összeadnánk mindazt az időt, amelyet a most kitüntetett önkéntesek másokra fordítottak, azt már nem órákban vagy napokban, hanem munkaévekben lehetne mérni.

Nem a maradék idejüket adják, hanem az idejüknek a legjavát. Aki pedig az idejét adja, az az életéből ad, s ez az egyetlen, amit a földi életben soha nem kapunk vissza” – fogalmazott Zagyva Richárd.

A díjazottakat egy emberibb, igazságosabb és testvéribb világ csendes építőinek nevezte, akik a kovászhoz hasonlóan sokszor észrevétlenül formálják környezetüket.

Az ünnepségen a harmincöt kitüntetett egyházmegyénként vette át az elismerést. Az okleveleket Fekete Szabolcs Benedek püspök, az aranyozott Karitász-kitűzőket Zagyva Richárd országos igazgató, a méltatási füzeteket pedig az egyházmegyei karitászigazgatók, illetve képviselőik adták át.

A Váci Egyházmegyei Karitásztból idén három önkéntes kapta meg a Caritas Hungarica-díjat. 

Balogh Zsoltné a Vác-Alsóvárosi Plébánia Szent Hedvig Karitász Csoportjának tagja. Karitatív szolgálata 1994-ben kezdődött, amikor a váci Mária kegyhelyen, a Hétkápolnai ifjúsági karitász tagja volt. A karitászcsoport által szervezett nyári táborok aktív szervezője és segítőjeként lelkesen szolgálta a rászoruló gyermekeket és a közösséget. Ennek a karitászcsoportnak a megszűnését követően a Vác-Alsóvárosi Plébánia 2023-ban megalakult Szent Hedvig Karitászcsoportjában folytatta önkéntes szolgálatát. Renáta fáradhatatlanul, végtelen alázattal és szerénységgel végzi a szegények helyzetének javítását célzó feladatait. Vigasztalást és biztatást visz a legrászorultabbaknak. Elsőként jelentkezik adománygyűjtésre, csomagkészítésre. Különös figyelmet fordít a legkisebbekre, ezért rendszeresen látogatja egy gyermekotthon gondozottjait és gyakran vigyáz egy csonka családban élő kislányra. A szegények segítése iránti elhivatottsága, embersége, lojalitása és önzetlensége példa mindannyiunk számára, mely méltóvá teszi e rangos elismerésre.

Barta Imréné az Ujszászi Római Katolikus Karitászcsoportban 2012. óta végzi áldásos tevékenységét szívébe befogadva az Egyház tanítását, Istentől kapott talentumait szeretettel fordítja a közösség és a rászorulók megsegítésére. Véleményalkotásában szókimondó, az igazságosság követője, munkája során igazságos magatartást tanúsít. Szociális érzékenysége, emberismerete segíti az adományok kiosztásában, melyet saját gépkocsi használatával tesz meg, alkalmanként akár 100 családhoz is eljutva. Önzetlen, együttérző és igazságos, nagy hittel, empátiával és műveltséggel munkálkodik mások boldogulásáért. Látogatja az idősek otthonában élő lakókat és olykor virágot ültet, máskor imaórán imádkozik együtt velük. Érzékeny lélekkel fordul a gyermekek felé is. Játékot, ruhaneműt gyújt számukra. Karitatív munkájában segíti elmélyült szentségi élete és házastársa támogató szeretete segíti.

Viczián Tibor személyesen ismeri Patak szegény, segítségre szoruló családjait és magányos lakót. Gyakran látogatja őket, és személyre szabott segítséget nyújt számukra a Pataki Karitászcsoport tagjaival együtt. Összefogja a plébániai közösségeket és a templomba járó híveket, valamint a jószándékú segítőket egyaránt bevonja az Egyház karitatív szolgálatába. Kiváló kapcsolatot tart fenn az idősebb és fiatalabb hívekkel. A Ferences Ifjúsági Zarándoklat résztvevőit igazi házigazdaként fogadó helyi közösség vezetője, szervezője. A Karitász szolgálatot evangéliumi küldetéseként sok rászoruló számára az irgalmasság lelki cselekedeteinek gyakorlásával a hit világosságát is közel hozza. Viczián Tibor a Pataki Egyházközség Karitász Csoportjának tagja.

A díjátadó zárásához közeledve a kitüntetettek nevében Golovics Mónika, a kecskeméti Szentháromság Plébánia karitászcsoportjának díjazott képviselője mondott köszönetet. Hangsúlyozta, hogy az elismerés mindazok közös történetéről is szól, akik szeretetükkel, hitükkel és támogatásukkal a Karitász közössége mellett állnak.

Személyes történetét is megosztotta: életének egy nehéz időszakában maga is megtapasztalta a kecskeméti plébániai közösség figyelmét és törődését. Ekkor azt kérte Istentől, hogy mindazt, amit kapott, később sokszorosan adhassa tovább. Ezt a Karitászban, a mások felé fordulás mindennapi gesztusaiban élheti meg: „Néha egy adomány, néha egy látogatás, egy beszélgetés, egy segítő kéz, máskor pedig csak az, hogy valaki tudja, nincs egyedül” – fogalmazott.

A Caritas Hungarica-díj idei harmincöt kitüntetettje az ország különböző részein, sokféle élethelyzetben áll a hozzájuk fordulók mellett. Jelenleg a Katolikus Karitász országos hálózatában 16 egyházmegyei központban, több mint 800 csoportban közel tízezer alkalmi vagy állandó önkéntes segíti a rászorulókat.

Fotó: Vermes Tibor és Váci Egyházmegyei Karitász