Találkozónk központi témája a gyermekeink, családunk volt. Első este össze is számoltuk, összesen hány gyermek és unoka vár majd minket haza, és még mi is megdöbbentünk, hogy a számuk bőven túlnőtte a száz főt.

Az első közös alkalmunkat bemutatkozó körrel kezdtük, de már itt is külön figyelmet fordítottunk a gyermekeinkre. Ezután kiscsoportokban folytattuk a beszélgetést, ahol olyan témákat érintettünk, amik meghatározzák a hétköznapjainkat. Érdekes volt látni, hogy mivel különböző korosztályokból voltunk jelen és egészen más helyzetekből érkeztünk, mennyire különböző kérdések foglalkoztatnak minket. Ugyanakkor jó és előre mutató volt együtt gondolkozni és megosztani a tapasztalatainkat, érzéseinket.

Az este további része kötetlen beszélgetéssel telt. A megosztások, személyes tanúságtételek mindannyiunknak sokat jelentettek.

Másnap részt vehettünk a reggeli dicséreten és a szentmisén, majd az előző napi kérdésekkel folytattuk a beszélgetést. Kiscsoportban egy-egy témakörrel/kérdéskörrel kapcsolatban egy kis drámajátékra is sor került.

A közös megosztások alakalmával sokunknál visszaköszönt, milyen megindító látni, követni és kísérni gyermekeink hitének fejlődését. Azt azért megállapítottuk, hogy a szülők feladata a gyermekeikért, unokáikért való imádságban teljesedik ki igazán, és ez az a „munka”, ami sosem fog véget érni és elkísér minket egész életünk során. Beszélgetéseinkből kitűnt, hogy fontos szerepe van a gyermekeink életében a közösségeknek, különösen a plébániai közösségeknek és az egyházi- egyházmegyei ifjúsági mozgalmaknak.

A zárókörben szinte mindenki megjegyezte, mennyire jó Szentkúton, a Szűzanya közelségében lenni.

Hálásan köszönjük egyházmegyénknek az együttlét lehetőségét, amiben a diakónusfeleségek közössége még jobban formálódhat, és megtapasztalhatjuk csoportunk nyitottságát. Nagyon jó volt újra megélni, hogy bár férjeink hivatása olykor nehézséget jelent számunkra, van egy támogató közösség, ahol szinte két szóból megértjük egymást és átérezzük egymás helyzetét, ugyanakkor újra rácsodálkozhatunk, hogy különleges helyzetünk rengeteg szépséget is rejt, amit családjainkban és közösségeinkben tovább tudunk adni.

Örömmel tekintek vissza a közös együttlétünkre, ami után feltöltekezve tudunk visszatérni a hétköznapok forgatagába. Ezúton szeretném a többiek nevében is megköszönni püspök atyának, Laczkó Misi és Tóth András atyáknak, hogy biztosították a lehetőséget a találkozásra, valamint megszervezték és levezették a programokat.