Egyre korábban jutnának el a gyerekek a szerhasználatig és a függőségig. A droghasználat még keresztény családokban is probléma lehet. A rendelkezésünkre álló lehető legjobb drogprevenció a családi viszonyrendszer, ahol a gyerekek figyelmet kapnak, felelősségük van, és identitásformáló lehetőségeket kínálunk számukra. Ha egy gyereknek van feladata, felelőssége, értékesnek érzi magát a saját közösségén belül, az védőhálót jelent számára. Tóth Mátéval, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szerhasználat visszaszorításáért felelős szakterületi vezetőjével, aki szociális munkás és családterápiás szakember is, Király Eszter beszélget a Lélekjelenlét legújabb adásában.

- A drogprevenciós munka óriási területet ölel fel és szélmalomharcnak is szokták nevezni. A szociális munkának miért éppen ezt a szegletét választottad?

-  Az egyetemi évek során azt éreztem, hogy az addiktológiai terület az, ahol a leginkább meg lehet élni a felépülés katarzisát. Nagyon sok esetben a szociális munka reménytelen helyzetekkel foglalkozik, vagy sokat tesz az emberi méltóságért, a körülmények javításáért, de az ilyen jellegű katartikus felépülések, akár teljes életutak megváltoztatása, amit az addiktológia területén tapasztalhatunk, egészen egyedülálló.

- Jellemzően hol fordul elő gyakrabban a szerhasználat, és milyen tényezők befolyásolják ezt?

- A tényezők, vagyis az elhanyagolás, a figyelemhiány, a szorongás hasonlóak, a különbség az anyagi körülmények vagy a használt szerek között vannak. Bár az elhanyagolás máshogy néz ki egy telepen, mint a XII. kerületben, de attól a gyerek ugyanúgy magányt vagy szorongást, a kortárs csoportjában sikertelenséget él meg. Ha viszont a gyerek értékesnek érzi magát a saját közösségén belül, ha megbecsülik, dicséretet kap, ha van egy olyan felnőtt, akihez tud egészségesen kapcsolódni vagy kötődni mentálhigiénésen támogató környezet veszi körül, mindegy, hogy az a felzárkózó településeknek egy fociedzője, vagy a XII. kerületben egy gazdag magánrendelő mentálhigiénés szakembere vagy pszichológusa, akkor jobb helyzetben van.

- Milyen szerek jutnak el a fiatalokhoz?

- A szegényebb rétegekben, illetve most, ami nagyon-nagyon látványos, az utcai szerhasználat, a palackgyűjtögető hajléktalanság, meg a szerhasználó hajléktalanság most összeért, és ez a réteg a füst, krekk vagy kristály nevű dolgot szívja hevítve. Ez olyan két éve lett megint népszerű, és a szegényebb réteg leggyakoribb kábítószerévé vált. A gazdagabb rétegekben vagy a magánrendelőben inkább a gyógyszerek, a szorongással összefüggő testképzavar, az alkohol meg a fél legális snűsz, pokó és a fű gyakori. Utóbbi mindig is vezető illegális kábítószer volt, de a jobb módúaknál a dizájnerdrogok kevésbé jelennek meg. A függőség alapja viszont szinte mindig ugyanaz a hiány.

- Miben változott meg a szereknek a típusa, hogy éppen mivel él a gyermek?

-  A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a mostani fiatal generáció látványosan sokkal kevesebbet iszik, mint a korábbi generációk, nagyságrendi különbségek vannak. Ezzel párhuzamosan a mentális állapota pedig radikális romlást mutat. Az látszódik, hogy nagyon-nagyon sokat szoronganak, amit egyre többen a közösségi médiának a romboló, illetve mentálisan beszűkítő hatásával magyaráznak. Szoktuk mondani, hogy amikor valaki függő, akkor beszűkült tudatállapotban van. Magyarul csak arra koncentrál, mikor lesz az a pillanat, amikor végre hozzájut a szerhez.

- Minthogyha egyre korábban jutnának el a gyerekek a szerhasználatig és a függőségig. Mi az az életkor, amikor először találkoznak vele, vagy amikor te találkoztál már aktív függőséggel?

- 2016-ban nyílt az első tini rehab Magyarországon. Előtte is ismert a klinikai gyakorlat szerhasználó tiniket, de a teljes komplex valójában függőségként aposztrofált működést nem. Ebben nagy szerepe volt a dizájner drogoknak a 2010-es évek elején, közepén, amikor a régi szerek tiltólistára kerültek, emiatt elkezdték módosítani az összetevőket, hogy kikerülve a törvényt forgalmazni lehessen a tiltólistán nem szereplő drogokat. Mivel ezek nem klinikai körülmények között előállított szerek voltak, a függőség is hamarabb kialakult. Ha elképzelünk egy 20 évvel vagy 30 évvel ezelőtti drogutat, akkor az ember lehet, hogy elkezdett inni nyolcadik, kilencedikes osztálykiránduláson, de annyit inni, hogy 17 éves korára alkoholista legyen, fizikailag lehetetlen volt. A biofűnél pedig, ami nagy sláger volt pár éve, azt láttuk, hogy valaki elkezdi használni egy nyolcadikos osztálykiránduláson, a karácsonyt már a rehabon kell töltenie. Másfelől nagyon könnyen jutnak információhoz a gyerekek az interneten és nagyon könnyű szereket rendelni.

- Keresztény családokban és egyházi iskolákban is probléma a droghasználat. Melyik az a védőháló, ami abszolút működne ezek ellen a függőségek ellen?

- Abszolút működő nincsen. A hívő család a kutatások alapján védőfaktornak számít, tehát nem mondhatjuk, hogy nincs hatással az erkölcsösebb vagy erkölcsileg megtartóbb környezet, mert ez mindenképp egy védőfaktor. Van sok ilyen védőfaktor, ez is egy. Szerintem az egyik kulcskérdés az, hogy vannak-e olyan felkínált lehetőségei a gyerekeinknek, ami identitásformáló lehet. Hogyha van egy identitástudatom arról, hogy én hívő ember vagyok, és nekem ez fontos, akkor nem teszem tönkre azzal, hogy romon vagyok minden hétvégén. Ha az az identitásom, hogy sportoló vagyok, és a hétvégi versenyeken jól kell teljesítenem, akkor abban megint nem fog beleférni, hogy előtte nap leiszom magam, mert nem fogok jól teljesíteni. Az, hogy jól sportolok, az egy értéket ad magamra nézve, egy olyan visszajelzést, amiért már érdemes áldozatokat hozni, és az az áldozat, hogy nem megyek el bulizni.

- Ha kiderül, hogy a gyermek most még csak kipróbálta, vagy már rendszeresen használ valamiféle szert, akkor mi a jó szülői reakció?

- Aranyszabályként azt szoktuk mondani, hogy bagatellizálni és pánikolni nem szabad, ezt a két végletet kipróbálás esetén próbáljuk meg elkerülni. A pánikkal félelmet keltünk a gyerekben, és még kevesebbet akar majd megosztani szülővel, látván, hogy a szülő idegileg kikészül. Ha meg elbagatellizálják, akkor az meg ad egy jogosítványt a gyereknek arra, hogy lehet csinálni, nem nagy probléma. A prevenció számomra nagyon tág fogalom. Úgy kezdődik, hogy tudunk-e a kamasz gyerekünkkel olyan viszonyt kialakítani az első évektől kezdve, hogy beszélgessünk vele. A beszélgetés vérmérsékletét, stílusát a szülőnek kell kialakítania.

- Saját identitásodnak a része, hogy katolikus keresztény ember vagy. Ezt hogyan viszed be a fiatalokkal kapcsolatos prevenciós vagy esetkezelős munkádba, hogyha részét képezi egyáltalán.

- A szociális munkásnak a munkaeszköze a saját személyisége, de azért a hitemet kiiktatni nem tudom. Nem szoktam evangelizálni, meg nem szoktam tanulságot tenni az osztályok előtt, mert nem ez a feladatunk. Azzal az emberi méltóságba vetett hittel dolgozunk, hogy az ember alapvetően képes a változásra. Ha belőlünk nem sugárzik, hogy ez hiteles, és mi ebben valóban hiszünk, akkor azok a gyerekek, meg azok a kliensek, akik hozzánk fordulnak, nem fogják elhinni. Nem minden kollégám hívő, de az az elvárás, hogy ezzel a hittel menjen az emberekhez, akkor is, ha borzasztó rossz hangulatú a prevenciós óra, mert nagyon elevenek a gyerekek, vagy ha a droghasználónk negyedjére is visszaesik, meg a harmadik rehabról is kirúgják. Legyen bennünk annak a hitnek a magja, hogy van változás, van felépülés, van megtérés.