- Német-hittanár szakra jelentkezett és fokozatosan ismerte fel a hívószót. Emlékszik még, hogy mi volt ez, mi terelgette a papi hivatás felé?

A kilencvenes évek elején a kereskedelemben dolgoztam, és úgy voltam, mint Máté a vámos, akit Jézus megszólított, a kereskedelemből engem is elszólított. Nagyon érdekelt az egyház tanítása, 1992-ben ezért jelentkeztem teológiára, egy évvel később a veszprémi egyetem német szakára is fölvettek. Ekkor jelentkeztem a váci püspöknél, Keszthelyi Ferencnél, hogy érzek egyfajta hivatást a papi szolgálatra. Azt mondta, kezdjem el a teológiát és pár év múlva beküldött a veszprémi szemináriumba, úgy, hogy a német szakot is el tudtam végezni Veszprémben, 1998-ban diplomáztam.

Pappászentelésem után két plébániára kaptam kinevezést. Karancskeszi és környékén, illetve Salgótarján főplébánián voltam káplán. 2000-től pedig már négy falut láttam el. 2009-ig voltam Csépa, Szelevény, Tiszasas, Tiszaugra plébánosa, plébániai kormányzója pontosabban. sok uniós pályázatot nyertünk, aminek a segítségével plébániákat, templomokat újítottunk fel. Majd Pilisre kerültem, 2011-ig két egyházközségem volt.

Minden helyen az egyházközségnek az összegyűjtése, az emberek összegyűjtése volt a feladatom, mivel egy lelkipásztornak alapvető feladata, hogy közösséget hozzon létre azokból, akik ott élnek, hisznek Jézusban vágyódnak arra, hogy az evangéliumban, az evangélium mentén haladjon az életük.

- Mennyire könnyű vagy mennyire nehéz ma a fiatalokkal, a fiatalok között a fiatalok által közösségeket létrehozni?

- A fiatalokban megvan a nyitottság, de nyilvánvalóan meg kell találni a módját, hogyan szólítjuk meg, hogyan hívjuk meg őket az adott közösségbe. Most van egy 12 fős, keresztségre, elsőáldozásra, bérmálásra készülő katekumen csoportom, és vannak köztük 16-17 évesek is. Együtt olvassuk az evangéliumot a Találkozás a kereszténységgel című könyvből, illetve sokat beszélgetünk különféle témákról, amelyek segítik őket, hogy megértsék, befogadják Jézus tanítását.

A fiatalokat nagyon sok minden eltérítheti a mai világban. leginkább az internet- és telefonfüggésben látom a veszélyt. Fontos, hogy időről időre csendet tudjunk tartani, és mobilmentes, illetve internetmentes napokat, órákat iktassunk be az életünkbe, amikor csak Istenre, a feladatainkra, illetve azokra az emberi kapcsolatokra figyelünk, amelyek nagyon fontosak számunkra. Ahhoz, hogy ezeket megtartsuk, megőrizzük, ezekben a kapcsolatokban tudjunk jól jelen lenni, tanítjuk a csendet. Jézus is gyakran elvonult, csendben volt, imádkozott. Hogyha időről időre tudunk csendben lenni, meglesz a gyümölcse, meglesz az a reflexió, hogy valójában ki vagyok én, mi az én feladatom, merre tart az életem, mi az életem értelme.

Alapvetően Jézus is a családban nőtt föl, tehát alapvető, hogy családban gondolkozzunk. Az egyháznak fontos küldetése a családoknak a megtalálása, összefogása, a családon belüli imádság, a családon belüli hitnek a növekedése, hiszen a családban a szülő adja át a hitet a gyerekeknek. Segítem a fiatal szülőket, azokat akik polgári házasságban éltek vagy élnek, bíztatom, hogy egyházilag rendezzék a kapcsolatukat, családcsoportokban mélyítsék el a hitüket, vagy ha nem voltak elsőáldozók, bérmálkozók, akkor meghívom őket a katekumen csoportba. A jegyesekkel behatóbban tudok foglalkozni. Fontos terület ez számomra hiszen ők lesznek a jövő egyházának alapjai, belőlük lesznek a családok.

- Ha jól tudom, akkor ön helyettesít szabadsága alatt paptársakat?

- Igen. Egy paptársamat, Varga Péter atyát rendszeresen helyettesítem Zürichben. Magyar és német nyelven teljesítek szolgálatot az ottani egyházközségben, illetve az ott összegyűlő magyar közösségben. Ez egy jó nyelvgyakorlat számomra is, hiszen német szakon végeztem, és a németet így is tudom gyakorolni, illetve egy kicsit bepillantást nyerek a svájci német nyelvű egyházközségek életébe. Jó személyesen megtapasztalni az ország életét, történelmét, ugyanakkor találkozom az ottani diaszpórában élő magyarokkal.

- Ausztráliában is járt.

- Igen, Ausztráliában is éltem közel egy évtizedet, és azóta is visszajárok rendszeresen, ha a püspök atya elenged.  Általában három-négy hetet töltök Sydneyben, misézek a Szent Erzsébet otthonban, illetve az ottani magyarokat látogatom. Idén átrepültem Perthbe, ott is látogattam a magyarokat, szentmisét mondtam, magyar nyelven kereszteltem.

Az ausztráliai magyarok nagyon érdeklődnek az anyaország iránt, hogy mi történik itthon akár politikailag, akár egyházilag. Jó rálátásom van az ottani emberek életére, Sydneyben van cserkészet, magyar iskola. Nem felejtik el a magyar kultúrát, igyekeznek több intézményt életben tartani, őrzik az identitásukat.

- A végére még egy személyes kérdés, hogy tud visszatöltődni? Aki ennyi helyen ennyi közösséget szolgál korosztálytól függetlenül, biztos, hogy kell valami, ahol visszakapja az energiaszintet, amit vissza tud adni a többieknek?

- A szabadnapomat próbálom komolyan venni, és egy papi közösségnek a tagja vagyok. Havonta egyszer, néha többször találkozunk. Az esti csendesség is nagyon fontos számomra, hogy amikor már elvégeztem minden feladatomat, akkor csendben végezzem az imáimat. Esetleg átmegyek a templomba, átgondolom a napomat, meg hogy milyen feladatok várnak rám. Ezek az erőforrásaim.

 Az adás ide kattintva elérhető a Spotify felületén is!

A Lélekjelenlét a Váci Egyházmegye 2025 áprilisában indult podcastje, amelyben egyaránt foglalkozunk hétköznapi és egyházi kérdésekkel, kihívásokkal, és igyekszünk azokra hiteles példákat felmutatva, keresztény hitünk mentén választ találni.