CSALÁDPASZTORÁCIÓ
IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
TEREMTÉSVÉDELEM
KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ
Templomok miserendje »
» HÍREINK »
Ad limina apostolorum, vagyis minden katolikus püspöknek bizonyos időközönként el kell látogatnia Szent Péter küszöbéhez, azaz az apostolfejedelem sírjához, valamint végig kell látogatnia a pápai bazilikákat, és találkoznia kell Péter apostol utódával, a Szentatyával. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai november 3. és 7. között jártak Rómában. A látogatásról Marton Zsolt megyéspüspökkel beszélgettünk.- Püspök atya, hogyan készültek fel a püspökök az ad limina látogatásra?
- Az ad limina látogatás egyrészt zarándoklat, lelki készülettel, másrészt azt mondanám, hogy szakmai látogatás, amikor a püspökök testületileg mennek Rómába, hogy beszámoljanak a már előre elküldött írásos anyagok alapján az egyházmegyéjük életéről az adott dikasztériumokban. Ezen kívül a püspök atyáknak készülniük kellett saját szakterületükből, abból a lelkipásztori területből, amelyért felelnek. Én a családpasztorációért vagyok felelős országos szinten, tehát erről is kellett egy összefoglalót készíteni. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia minden aktív püspök tagja, tehát érsekek, megyéspüspökök, segédpüspökök a bíboros úrral így indultunk el.
- Milyen program szerint zajlott a több napos látogatás?
- A Szent Márta házban szálltunk meg, ami a Vatikánon belül található egyházi szálláshely, kifejezetten azoknak a bíborosoknak, érsekeknek, püspököknek, papoknak, világiaknak van fenntartva, akik valamilyen szentszéki hivatalos ügyben érintettek.
Minden nap ellátogattunk egy szentmisére valamelyik pápai bazilikába. A Szent Péter-bazilika altemplomában található Magyarok Nagyasszonya kápolnájában kezdtük a szentmisék sorát, másnap a legnagyobb nyugat-európai Mária-templomba mentünk, a Santa Maria Maggiore-bazilikába. A harmadik napon a Szent Péter-bazilikában a főoltár mögött a Szentatyával mutattunk be közös szentmisét az elhunyt bíborosokért, püspökökért, akik között szerepelt egy magyar püspök is, a két éve elhunyt Katona István püspök nyugalmazott egri segédpüspök, aki előtte több évig a Váci Egyházmegye segédpüspöke volt. Felkerestük még a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikát és a lateráni bazilikát is.
Érdekessége volt ennek az együttlétnek, hogy meghirdették ezeket a szentmiséket a Rómában lévő magyaroknak, így a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában ott volt Lédeczi Dénes atya, szolnoki esperes-plébános, és a híveiből alakult kórus, akik gyönyörűen énekeltek latinul. Továbbá egy állandó diakónusunk, Bicsák Péter Veresegyházról a családjával, aki a szentmisén is szolgált. Nagy öröm és ajándék, hogy a Rómában tanulmányokat folytató átmeneti diakónusunk, papnövendékünk, Farkas Ákos több szentmisén szolgált.
Napközben a dikasztériumokat jártuk, négy nap alatt az összes dikasztériumot meglátogattuk. A Világiak, Család és Élet Dikasztériumában én számoltam be a magyar családpasztoráció helyzetéről, valamint az ökumenikus dikasztériumban a magyar ökumenikus párbeszédről. A dikasztériumi látogatások döntő részén az összes püspöknek ott kellett lenni, de volt néhány olyan dikasztérium, ahol ez nem kötelező, csak a felelős megy oda. Például ilyen volt az ökumenikus dikasztérium, ahova több püspök testvér is elkísért, illetve a keleti dikasztérium, ahol a görögkatolikus püspök atyáknak kellett beszámolni, oda pedig én kísértem el őket. Nagy örömmel fogadta ezt a bíboros prefektus, ahol elmondtam, hogy az egyházmegyénknek görögkatolikus spirituálisa van, akivel nagyon szép a kapcsolatunk. Ez is egy gazdag, szép találkozás volt.
Esténként kulturális programokon vettünk részt. Jártunk a Német-Magyar Kollégiumban, a Collegium Germanicum et Hungaricumban, ahol Székely János püspök előadást tartott a magyar történelemről, voltunk a Pápai Magyar Intézetben, ahol a már fölszentelt papok posztgraduális tanulmányokat folytatnak valamelyik római egyetemen, valamint a Szent István Házban, ahol találkoztunk a Rómában élő magyar papokkal, világiakkal, kispapokkal.
Az utolsó napon elutaztunk a pápai nyaralóba, Castel Gandolfóba, és megtekintettük a Palotamúzeumot, illetve az arborétumot.
Elég sűrű volt a program, úgy is mondhatnám, szent zsúfoltságban teltek a napok, mert munka és feladat is volt, ugyanakkor öröm is.
- Családreferens püspökként a családpasztoráció területéről mely eredményeket emelte ki a beszámolóban, és milyen útmutatást kapott a Világiak, Család és Élet Dikasztériumában? Hogyan fogadták önöket?
- Először is azt kell mondani, hogy nagyon nagy szeretettel, testvéri módon fogadtak mindenütt. Nem valamiféle szigorú vizsga vagy számonkérés volt egyik találkozás sem, hanem minden dikasztériumban készültek a fogadásunkra. Értették, ismerték a helyzetünket, és alapvetően elismerően szóltak minden területről, kiemelve néhány helyen, hogy nagyon alapos és részletes a beszámoló. A családok dikasztériumában is ezt a dicséretet kaptuk, hogy részletes és alapos. Tetszettek a jó gyakorlataink, azok a lelkipásztori módszerek, amelyek segítik a családok lelkipásztori kísérését. Ilyen például a 40 nap az életért életvédő imamozgalom, hogy elsők között indítottunk idős pasztorációs mentorképzést, hogy életvédelmi referenseket próbálunk minden egyházmegyében állítani, vagy a katekumenális szemléletű fölkészítés a házasságra. Útmutatásként javasolták, hogy a Vatikáni Szentszék honlapja is nagyon sok jó gyakorlatot gyűjtött össze, tehát olyan lelkipásztori gyakorlatokat, amelyek segíthetik a helyi egyházakat a családpasztorációban.
- Milyen területek voltak még fontosak magyar szempontból, amelyeken jelentős változásról számolhattak be a legutóbbi látogatás óta eltelt időszakból?
- Talán kettőt emelnék ki. Az ifjúságpasztorációban elindult szép kezdeményezés, a Forráspont jelentős és kiemelkedő, az egész ifjúságot megmozgató esemény. Pozitív visszhangja volt, mert az ifjúság megszólítása nagyon fontos, különösen a digitális világ tükrében. Továbbá, szinte elsőként a világon indítottuk el az időspasztorációs mentorképzést, amely Ferenc pápa kezdeményezése nyomán válaszként született arra a kérésre, hogy az idős emberekkel ne csak egy napon, az Idősek és Nagyszülők Világnapján foglalkozzunk.
- Hogyan fogadta a magyar püspököket a pápa? Hogyan zajlik egy ilyen találkozás, és miről volt szó a találkozón?
- Nagyon kedvesen és közvetlen módon. Leo pápának teljesen más a stílusa, mint Ferenc pápáé volt. Leo pápa egy szemlélődő, csöndesebb tudós szerzetes, de nagyon kedves, roppant sugárzó, harmonikus egyéniség, és közvetlen. Kézfogással fogadott, ránk szánta az időt, teljesen ott volt velünk figyelemben és szeretetben. Mondott egy kis beszédet, felidézte a múltunkat, Szent István királyt, Szent Imrét, Szent Margitot és Erzsébetet, magyar szenteket, XII. Pius pápának azt a beszédét, amelyet a magyarokhoz intézett 1956-ban. Mi is készültünk, és néhány területről, mint az ifjúság, család beszámoltunk neki is külön. Leo pápa elmondta, nagyon fontos, hogy a szó legnemesebb értelmében atyjai legyünk azoknak, akik ránk vannak bízva, elsősorban a papoknak, de mindenki másnak is. Az is fontos, hogy egységet próbáljunk építeni egymás között. Fontos szerepet tulajdonított a lelkiségi mozgalmaknak és javasolta, hogy próbáljuk ezeket az egyházmegye életébe integrálni, ugyanígy az egyházmegyében működő szerzeteseket is. Ekkor bátorkodtam szót kérni, és elmondtam, hogy a Váci Egyházmegye területén élő szerzetesek számára külön rekollekciót is szervezünk, hogy jobban megértsük az örömeiket, kihívásaikat. Ez tetszett a pápának. Elmondta, hogy az egyház nem politikai szerv és nem vállal politikai szerepet, de erkölcsi, társadalmi kérdésekben joga és kötelessége időnként megszólalni, de ezt bölcsen kell tenni, párbeszédre törekedve mindenkivel. Búcsúzáskor mindannyiunkat megajándékozott egy rózsafüzérrel és egy mellkereszttel.
- Kaptak-e a dikasztériumokban valamiféle betekintést a világegyház helyzetébe, működésébe, és tudtak-e ezekből meríteni a magyar egyház további szolgálatához?
- A meghallgatásunkban az vált világossá, hogy fontosak vagyunk, hogy fölkészültek a fogadásunkra azokból a témákból, amelyeket mi már előzetesen megküldtünk, és személyes érdeklődéssel fordultak a magyar egyház felé. Egyrészt láttuk, hogy nem egy formai látogatás volt, amelynek adminisztratív szempontból kellett eleget tenni, hanem egy atyai, testvéri, ugyanakkor szakmai látogatás. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy ez nem csak velünk van így, hanem minden más egyházi közösséggel és minden más ország egyházmegyéivel is ugyanígy tesznek. Illetve azt is láttuk, milyen hatalmas feladat, hogy a világegyház központjában összefutó szálakat felelősen, odafigyelve, szakszerűen és jól szervezetten fogják össze.
- Püspök atyának személy szerint mit jelentett ez a látogatás?
- Úgy fogalmazhatnám meg, hogy szakmai zarándoklat volt, mert tudtam, hogy ott feladatok lesznek, én magam is két területen kellett, hogy beszámoljak. Első nap volt bennem egy kis izgalom, aztán minden izgalmam feloldódott már az első délelőtt végén, mert láttam, hogy odafigyelve, de testvéri módon zajlanak ezek a találkozók. Számomra óriási ajándék volt, hogy az apostolok nyomában járva Rómában, püspökként az egyházmegyémet a szívembe oda tudtam vinni és így vehettem részt ezeken az alkalmakon és beszámolhattam az egyházunk életéről. Kegyelmi hét volt. Különösen kedves volt számomra a Szentatyával való találkozás, az ő biztonságot adó, kiegyensúlyozott, mélyhitű, nagy tudású, sugárzó személyisége, amely számomra nagyon nagy örömet jelentett.
- Ez volt az első találkozásuk?
- Egy alkalommal már találkoztam Leó pápával. Szeptemberben részt vettem egy Fokoláre Mozgalom által püspököknek szervezett lelkigyakorlaton, és egy kézfogásra tudtam vele találkozni. Most ez személyesebb volt, és csak velünk foglalkozott, mélyebb volt ez a találkozás.
- Mennyiben tudta építeni a többnapos látogatás a püspökök közötti paptestvéri-püspöktestvéri kapcsolatot?
- Mivel együtt mentünk mindenhová, nagyon is alkalmas volt ez a látogatás arra, hogy kötetlenül tudtunk beszélgetni és a püspöki testvéri egységet építeni. Számomra ilyen szempontból is ajándék volt és öröm. Nem a magyarországi programok és feladatok jártak a fejünkben, hanem ott tudtunk lenni Rómában, figyelni azokra az eseményekre, amelyek ott zajlottak, és azokra, akikkel találkoztunk, noha elég zsúfolt volt a programunk.
A római ad limina látogatásról bővebben a Magyar Kurír honlapján tájékozódhatnak.
"Szeressek ott, ahol gyűlölnek" címmel indult interjúkönyv-sorozat 2015-ben Beer Miklós püspökkel. A hívő és nem hívő embert egyaránt foglalkoztató kérdésekre adott válaszok sokak számára szolgáltak iránytűként. A nyugalmazott váci megyéspüspök sok év után megjelenő új, önálló könyve e sorozat alapján készült. A Magyar Kurír oldalán megjelent könyvajánlót közöljük.
Huszonhatodik alkalommal adta át a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) a Szent Erzsébet rózsája díjat. November 16-án Lauer Tamás állandó diakónus, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hallássérült Pasztoráció Szolgálat munkatársa vehette át az elismerést a budapesti D50 Rendezvényközpontban. A jótékonysági est kedvezményezettje a bakonyszücsi „Lélekvirág” Lelki Rehabilitációs Otthon volt. A Magyar Kurír tudósítását közöljük.
Idén Lauer Tamás diakónus, mentálhigiénés lelkigondozó részesült a Szent Erzsébet rózsája díjban, aki évtizedek óta krisztusi szeretetben és önzetlen emberséggel végzi diakónusi szolgálatát Kistarcsán, és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hallássérült Pasztoráció Szolgálat munkatársaként a tabáni plébánián. Jelentős technikai újításként megalkotta a szentmisék élő feliratozását, amellyel lebontotta azokat az akadályokat, amelyek korábban nagyothalló emberek hitéletét korlátozták. A díjátadó alkalmából Lauer Tamással beszélgettünk.
November 15-én, vasárnap este szentmise keretében a budapesti Központi Szeminárium két-két hallgatóját lektorrá, valamint akolitussá avatta Dr. Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök az Egyetemi Kisboldogasszony-templomban. A szentmisén koncelebráltak a Központi Szeminárium elöljárói, köztük Dr. Martos L. Balázs rektor, esztergomi-budapesti segédpüspök és az avatás előtt állók egyházmegyéinek lelkipásztorai.2026. november 20. péntek
Jolán
Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Írva van: Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” Ott tanított azután mindennap a...
Összes program »