
Szembe küldtél a Nappal engem,
Pedig tudtad, hogy Délre vágyom,
Tengeren, sivatagon által
Oda, hol lábad nyomát sejtem;
Mégis Keletre kellett mennem,
A nagy folyóhoz, amely egykor
népemet védte vad népektől,
kiket a te nyájaddá tettem.
Ez is, utolsó küldetésem,
Kelet felé tart e rossz kordén,
A folyóhoz, mely sírom lészen,
Ha átbucskázok ott a szirten.
De várnak ott fönt tárt karokkal
A király, s fiacskám, a herceg,
S a Boldogasszony. Nem hiába
Küldtél, Uram, szembe a Nappal.
Magyar Bertalan