CSALÁDPASZTORÁCIÓ
IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
TEREMTÉSVÉDELEM
KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ
» HÍREINK »
A Szinódus Főtitkársága június folyamán közzétette az „Instrumentum laborist”, vagyis azt a dokumentumot, amely a 2023 októberében és 2024 októberében Rómában ülésező, két részből álló püspöki szinódus munkáját irányítja.A közel hatvanoldalas dokumentum magában foglalja a világ minden régiójában jelen lévő helyi egyházak tapasztalatait: szót ejt a háborúkról, a klímaváltozásról, a kizsákmányolásról, az egyenlőtlenségekről és a pazarlást okozó gazdasági rendszerekről. Azoknak a helyi egyházaknak a tapasztalatait is tartalmazza, amelyeknek hívei mártírhalált szenvednek, mint egy adott ország kisebbségei, vagy azokét, akik ellen „egyre erősebben vezérelt és néha agresszív szekularizációval lépnek fel”. A szexuális zaklatástól, továbbá a gazdasági vagy intézményi hatalommal és a lelkiismerettel való visszaéléstől megsebzett egyházak tapasztalatait is összegzi, amely sebek válaszokat és „megtérést” igényelnek. A munkadokumentum azoknak az egyházaknak a tapasztalatait is magában foglalja, amelyek félelem nélkül szembeszállnak a kihívásokkal a szinódusi megkülönböztetés által, anélkül hogy megpróbálnák „mindenáron megoldani” azokat: „Csak így válhatnak ezek a feszültségek energiaforrásokká, és nem süllyednek romboló polarizációvá.”
A nyilvánosságra hozott Instrumentum laboris (munkadokumentum) jelenti az alapját a szinodalitásról szervezett szinódusnak, amely 2023 októberében kezdődik a Vatikánban, és egy év múlva, 2024-ben, egy második üléssel zárul. A szándékosan kiindulópontnak és nem célpontnak szánt Instrumentum laboris a világ egyházmegyéinek az elmúlt két évben összegyűjtött tapasztalatait foglalja össze 2021. október 10-étől kezdődően, amikor Ferenc pápa elindított egy utat annak megkülönböztetésére, hogy milyen lépéseket kell tenni a „szinodális egyház növekedéséhez”. Az Instrumentum laboris célja tehát, hogy segédanyag legyen a szinódus során a megkülönböztetéshez, ugyanakkor a résztvevők felkészülési eszközeként is szolgál a tanácskozásra. A dokumentum, megismételve a korábbi, a kontinentális szakaszhoz készült dokumentum szavait, hangsúlyozza: „Valójában a szinódusi folyamat célja nem az, hogy dokumentumokat állítson elő, hanem az, hogy az Egyház küldetésének beteljesülése előtt a remény távlatait nyissa meg.”
Az Instrumentum laboris egy magyarázó részből és tizenöt fejezetből áll, amelyek feltárják a „szinodalitás” fogalmának dinamikus elképzelését. Vannak fő részei: az A rész kiemeli az elmúlt két év tapasztalatait, és kijelöli a továbblépés útját, hogy még inkább szinodális egyházzá váljunk; a B rész, amelynek címe Közösség, misszió, részvétel, a 2023 októberére tervezett munka középpontjában álló három kiemelt kérdésre összpontosít. Ezeket három fő témakörben dolgozza fel: növekedni a szeretetközösségben azáltal, hogy mindenkit befogadunk, senkit sem kizárva; elismerni és értékelni minden megkeresztelt személy hozzájárulását a misszióhoz; valamint azon irányítási struktúrák és dinamikák azonosítása, amelyeken keresztül a részvétel és a hatalom idővel kialakítható egy missziós szinódusi egyházban.
A munkadokumentum megerősíti: „Ebben a tudatban gyökerezik egy olyan egyház iránti vágy, amely intézményeiben, struktúráiban és eljárásaiban is egyre inkább szinodális jellegű.” Megjegyzi, hogy a szinodális egyház mindenekelőtt a „meghallgatás egyháza”, ezért „alázatos akar lenni, és tudja, hogy bocsánatot kell kérnie, és sokat kell tanulnia”. „Az Egyház arca ma a bizalmatlanság és a hitelesség hiányából fakadó súlyos válság jeleit viseli magán. A szexuális zaklatással, valamint a hatalommal, a pénzzel és a lelkiismerettel való visszaélésekhez kötődő válságok számos összefüggésben arra késztették az Egyházat, hogy komoly lelkiismeret-vizsgálatot végezzen, hogy „a Szentlélek ihletésére” az Egyház „soha ne szűnjön meg megújulni” a bűnbánat és a megtérés útján, amely megnyitja a kiengesztelődés, a gyógyulás és az igazságosság útját”.
A szinodális egyház egyben „a találkozás és párbeszéd egyháza” más vallású hívőkkel és más kultúrákkal és társadalmakkal. Ez egy olyan egyház, amely „nem fél az őt jellemző változatosságtól”; éppen ellenkezőleg: „értékeli anélkül, hogy egyformaságra kényszerítené”. Az Egyház akkor szinodális, amikor szüntelenül a liturgiában megünnepelt misztériumból táplálkozik, amelynek során a mindennapi „radikális egységet” éli át ugyanabban az imában, a nyelvek és rítusok „sokszínűsége” közepette.
További jelentős részek foglalkoznak a tekintély kérdésével. „A tekintély a világ által kínált modellekből fakadó hatalomformaként merül fel, vagy a szolgálatban gyökerezik?” – ez az egyik kérdés; továbbá Isten népe „átfogó (kezdeti és folyamatos) képzésének szükségessége” is szóba kerül; valamint az, hogy „hasonló erőfeszítésre” van szükség a „liturgiában, a prédikációban, a katekézisben, a szakrális művészetben, valamint a hívekhez és a szélesebb közvéleményhez szóló kommunikáció minden formájában használt nyelvezet megújítására, amely magában foglalja a média új vagy hagyományos formáit”. A nyelvezet megújításának „arra kell törekednie, hogy ezt a gazdagságot elérhetővé és vonzóvá tegye korunk embere számára, ne pedig olyan akadály legyen, amely távol tartja őket”.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Megkezdte működését a pedagógusokat és segítő szakembereket képző Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) újonnan létrehozott Drámapedagógiai Központja. Az új szakmai műhely célja, hogy kurzusokon, workshopokon és különböző programokon minél több leendő és gyakorló pedagógus ismerhesse meg a drámapedagógia gazdag módszertanát. Az AVKF sajtóközleményét közöljük.
2026. február 4–6-án Pécsett rendezték meg a XIV. Tájtörténeti Tudományos Konferenciát. A „Tájat Teremtő Történelem” alcímet viselő rendezvényen elsősorban a tájtörténeti kutatások szakértői mutatták be és vitatták meg legújabb eredményeiket. A konferenciára meghívást kapott Nagy Géza Balázs is, a Váci Püspöki és Káptalani Levéltár munkatársa.
A Naphimnusz Egyesület Hamvazószerdától kezdve a nagyböjt vasárnapjaira egy-egy rövid elmélkedést készített 2026-ban. Ezekben pápai dokumentumok és szentírási szakaszok segítségével szemlélik a böjtöt, mint önmegtagadást és megtérést, ami összeköti a teremtésvédelmet a szegények védelmével és a jövő generációk iránti felelősséggel. Nyolc egymáshoz kapcsolódó témát követnek majd ezek az elmélkedések: a tudatosság felkeltésétől a gyakorlati cselekvésig. Minden téma teológiai és szentírási alapokon köti a nagyböjti cselekedeteket (böjt, ima, alamizsna) a teremtésvédelemhez. Az elmélkedések végén olvasható néhány tipp a leírt gondolatok megélésének segítésére.
Nagyböjt kezdetén ismét elindult a 40 Nap Az Életért imaszolgálat a Váci Jávorszky Ödön Kórház bejáratánál. Hétfőnként és szerdánként rózsafüzért imádkoznak az önkéntesek, hogy a kismamák a nem tervezett babákat is vállalják. Az önkénteseket meg lehet szólítani, lehet velük beszélgetni, mert akár válsághelyzetben, akár az abortuszból történő gyógyulásban is tudnak segíteni.
Felmenői között református presbiter is volt, ezért családja jobban örült volna, ha protestáns lelkésznek jelentkezik a szeminárium helyett. Szent Ferenc által azonban meghívta az Úr már kisfiú korában. A naponkénti szentségimádás szerinte nem luxus, mindennapjainak része. Megtapasztalta a trappista szerzetesek betonkemény kolostori életét és az egyiptomi kopt keresztények feltétel nélküli istenszeretetét. Balázs András atyával papi hivatásáról, ikonfestészetről, betegápolásról, imádságról beszélgetett Takács Bence a Lélekjelenlét podcastben.2026. március 4. szerda
Kázmér
Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra...
Összes program »