Nagy érdeklődést mutatott a Vácon megszervezett I. Egyházmegyei Teremtésvédelmi Konferencia. Tanárok, szakemberek, valamint a teremtésvédelmi szervezetek munkatársai szép számban gyűltek össze, hogy egymástól tanulva tapasztalatot cseréljenek a teremtett világ megóvásának módjairól. A program Ferencz Zoltán állandó diakónus, a Váci Egyházmegye teremtésvédelmi referensének kezdeményezésére jött létre. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate bizottsága Székely János püspök támogatásával három éve indította újra a teremtésvédelmi referensek hálózatát. A püspökségek sorában a Váci volt az első, amely a teremtésvédelem témájában konferenciát szervezett. Ferencz Zoltán köszöntőjében elmondta, hogy a rendezvényt egyrészt azért szervezték meg, hogy a teremtésvédelemmel kapcsolatos tudást és tapasztalatokat rendszerezzék, valamint, hogy a nyilvánosság számára megmutassák, nem csak ismerik, hanem közösségeikben, iskoláikban gyakorolják is a teremtésvédelmet.

A rövid felvezetés után Tahyné dr. Kovács Ágnes, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teremtésvédelmi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa vette át a szót, aki jogászként arról beszélt, hogy a jogi szabályozás és a teremtésvédelmi szemlélet hogyan kapcsolódik össze. Kiemelte, hogy az 1972-es stockholmi ENSZ környezetvédelmi konferencián jelent meg először az embernek az egészséges környezethez való joga, ugyanakkor a természet védelmének kötelezettsége is. „A korábbi harmóniát megbontotta az ember. Nagyon sokáig békében tudott élni a természettel, mondhatjuk, hogy addig, míg volt benne elég alázat. A mai kornak a legnagyobb problémái mind abból származnak, hogy azt gondolja az ember, okosabb a Teremtőjénél.” Az előadó a Katolikus Egyház teremtésvédelmi tanításának alakulását, fejlődését is bemutatta, a témához kapcsolódó pápai enciklikák, apostoli buzdítások tartalmi ismertetésével. „XIII. Leó pápa vallotta, hogy a környezetszennyezés olyan probléma, amelyben a vallás és az Egyház segítsége nélkül nincs alkalmas kiút, mivel erkölcsi megújulás nélkül sem a természet, sem az ember nem tud meggyógyulni.” Szent II. János Pál pápára és Ferenc pápára zöld pápaként hivatkozott, hiszen a közelmúltban ők tették a legnagyobb előrelépést a teremtésvédelemi szemlélet terjesztésében. Végül Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy) kezdetű enciklikáját ismertette, majd a jelenlévők figyelmébe ajánlotta az enciklika nyomán megszületett és a tavalyi évben bemutatott The Letter (A levél) c. dokumentumfilmet.

Őt követte dr. Beer Miklós nyugalmazott püspök, aki személyes hangvételű beszédében a természet közelségében töltött gyermekkori emlékeit idézte fel. Már pap volt, mikor fiatalokat kirándulni vitt, és először szembesült a környezetszennyezéssel. Ettől a fájó tapasztalattól kezdve minden kirándulásra vitt magával egy nagy nejlonzsákot, és abba gyűjtötte össze a fiatalokkal a turistaút mentén eldobált hulladékot. „Nem önmagáért védjük az élővilágot, hanem a többi emberért, mert az egész emberiségé a teremtett világ, nem csak azé a 20 százalékáé, akik kihasználják, pocsékolják a javakat.” Beszédet azzal zárta, hogy fel kell ébrednünk, mert elhallgattatjuk a lelkiismeretünket. „Jézus azt mondja az utolsó ítéletről szóló beszédében, hogy éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok. Ezt viszont csak úgy tudjuk megtenni, ha van víz, ha van termőföld, ha vigyázunk erre a csodára, amit a szeretet ajándékaként kaptunk.”

A délután második felében tanúságtételek és az egyházmegyénkben fellelhető jó gyakorlatok hangzottak el. Csáki Tibor plébános, a Nagymaroson, illetve korábbi szolgálati helyein meglévő teremtésvédelmi kezdeményezéseket mutatta be. „Azt gondolom, nem egy plébánia fog választ adni az ökológiai válságra. Feltehetjük a kérdést, hogy egyáltalán, mit keresünk mi, plébániai közösség - Illyés Gyulát idézve - méhekként a sasok csatájában? Tudjuk azonban, hogy a környezetszennyezés mindenkit érintő kérdéssé vált. Ha szembe találkozunk egy társadalmi problémával, akkor válaszolnunk kell rá, mert ha mi nem tesszük, válaszol majd rá más – de nem biztos, hogy jó megoldásokat kínálva.” A katolikus pap hangsúlyozta, hogy miközben földi életünkben a Mennyország felé tartunk, dolgunk van ezen a világon, hiszen Isten azt ránk bízta.

A plébános elmesélte, hogy az első, általa támogatott teremtésvédelmi csoport Vácon indult el. „Néhány fő megkeresett, hogy mögéjük tudnék-e állni. Helyt adtam nekik, minden hónapban szeretettel fogadtam őket, és aztán fölfedeztük, mennyire jó testvéri közösségben átbeszélni ezt a témát! Később templomunkban havonta egyszer találkozókat szerveztünk, ahol Ferenc pápa enciklikájának egy-egy fejezetét dolgoztuk fel. A családos táborainkban tematikus napot tartottunk. Magbörzét, palántabörzét szerveztünk a plébánián.” Tibor atya, mint a Váci Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságának (EKIF) lelki vezetője az egyházmegye oktatási intézményeiben is szorgalmazta a teremtésvédelmi programokban való részvételt. Iskoláikban tematikus napokat, így Föld napját, Víz napját, Teremtés hetét szerveznek, és bekapcsolódnak az Iskolakert programba is, melynek során a diákokkal együtt végeznek kerti munkákat. „Ez a program megújította a közösséget. A természet szemlélése, a teremtett világ gondozása magától kialakítja az emberben a türelmet. Nem csak arról van szó, hogy a gyerekek a természettel való együttműködést gyakorolják, hanem arról is, hogy megtanulják; van náluk nagyobb erő. Az iskolakert tehát segít a gyermekek keresztény nevelésében is.”

„Geológusként azt lehet mondani, hogy a klímaváltozással nincs semmi baj” – ezzel a meglepő kijelentéssel kezdte meg előadását Halupka Gábor geológus, aki aztán magyarázattal is szolgált. „A Föld történetében eddig hat jégkorszakot tudunk azonosítani, amikor hidegebb volt, mint most. De összességében hosszabb időszakok voltak jégmentesek, amikor jégsapkák sem léteztek. Melegebb is volt, mint most. Földtani értelemben jégkorszakban élünk, hiszen az északi és a déli sarkon jégsapka van. Akkor mi a probléma az éghajlatváltozással? A sebessége. Nincs időnk alkalmazkodni. Ez a nagy feladvány.”

Beszélt arról, hogy a környezetvédelem területén több cselekvési szint van, amelyeknek szinkronban, egymást kiegészítve kell működni. A szakember a lokális szinten megtehető lépések jelentőségére világított rá a Nagymarosi Teremtésvédelmi Kör működésének bemutatásával. A két évvel ezelőtt elindult szerveződés tagjai plébániai közösségükben programokat szerveznek, így tartottak például városukban szemétgyűjtést, gyermekeknek pedig erdei sétát és egyéb tematikus programokat. A teremtésvédelmi kör többes szerepet tölt be; feladata egyrészt az egyházközség érzékenyítése, megszólítása, másrészt a helyben lévő társegyházakkal való együttműködés keresése, és fontos a más településeken működő teremtésvédelmi körökkel való kapcsolattartás is. A nagymarosiak nemrég tanulmányi kirándulást tettek Kóspallagon, ahol a helyiek közösségi állattartást, közösségi komposztálást és vegyszermentes termesztést folytatnak, így sokat lehet tőlük tanulni.

A tapasztalatok megosztását Tornay Gábor hitoktatási igazgató folytatta, aki szerint elsőként a tanárok számára kell, hogy fontos legyen környezetünk védelme, hiszen csak így tudják hitelesen ebben a szemléletben nevelni a diákokat. Ennek érdekében nyári hitoktató táborukban évről évre zarándoknapot tartanak. „Aznap korán kelünk, elmegyünk az erdőbe, közben elmélkedünk, meg-megállunk, építünk az erdőben kövekből oltárt, ott mutatjuk be a szentmisét. Általában nagyon meleg van, így be kell osztani a vizet. Estére kellemesen elfáradva érünk vissza, azzal a boldog élménnyel, hogy ezt is meg tudtam csinálni, 14 kilométert gyalogoltam, kapcsolódtam a természethez.” De a Vácrátóti arborétumba is elvitték a tanárokat, hogy a Bibliai növények és ételek címmel vezetett kiránduláson részt vehessenek.

„Az egész oktatási rendszerünk, így a hitoktatás is a tárgyi ismeretek átadására fókuszál. Sokszor csak mondunk valamit, de nem juttatjuk élményhez a gyerekeket” – hívta fel a hitoktatási igazgató a jelenlévők figyelmét. Annak érdekében, hogy a gyerekek élményben részesüljenek, minden hitoktatónak feladatul adták ki, hogy a nyári hittantáborok során legyen egy nap, amikor a teremtésvédelem témáját járják körbe.

A tartalmas délutánt végül Kovács Gábor, a Váci Egyházmegyei Karitász igazgatója zárta, aki beszélt arról, hogy az Egyház szerepe a liturgikus szolgálat és az evangelizáció mellett a jótékonyság, az irgalmasság gyakorlása, ezt pedig a Karitász szervezete testesíti meg. Több teremtésvédelmi kezdeményezésben is részt vesznek, így például a tavaly indult Zöldellő kertek programban. „Egy igencsak sikeres programról van szó, melynek lényege, hogy értékes kerti magcsomagokat állítunk össze rászorulók számára. Ezekből akár egy 300 négyzetméteres kertet is szépen be lehet ültetni. Ha megfelelően gondozzák, nagyon jó kiegészítést jelentenek a kertben termő zöldségek, gyümölcsök, melyek alapvető ellátást biztosítanak a mindennapokhoz. A kertek vegyszermentes műveléséhez gyakorlati segítséget is nyújtunk.”

Az előadások és tanúságtételek végeztével a jelenlévők közötti élénk diskurzus és az együttműködési lehetőségek keresése tovább folytatódott, ahogy a jövőben várhatóan hasonló konferenciákra is sor fog kerülni. A teremtésvédelemmel kapcsolatos hírek és információk már elérhetők a Váci Egyházmegye honlapján.