Karácsonykor figyelmünk mindenekelőtt Isten Fiára összpontosul.

Szent Család ünnepén az Egyház azt szeretné kiemelni, hogy ez a Fiú családban érkezett közénk. Ebben a családban, József és Mária gondoskodásával Jézus növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt (Lk 2,52).

Az ünnepet meglehetősen későn vezették be a liturgiába, mivel csak a XIX. század végétől, XIII. Leó pápasága óta ünnepeljük, aki személyesen is írt himnuszokat az imaórák liturgiájába, és tanításában is többször buzdított a názáreti Szent Család életpéldájának követésére.

Az ünnep jelentőségét leginkább a legutóbbi pápák hangsúlyozták: VI. Pál, II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa. Nyilvánvalóan azért, mert még soha nem volt annyira veszélyeztetve a házasság és a család, mint korunkban.

***

Ó, boldogságos égi fény,

halandóknak legfőbb remény,

Jézus, jöttödre felragyog

a szentcsaládi szeretet.

Kegyelmek anyja, Mária,

ki tisztaságos kebleden

a gyermek Jézust ringatod,

a tejjel adva csókjaid;

s kit Isten földre szállt Fia

ez édes névvel hív: atyám,

ki tisztes ősök sarja vagy,

s a Szüzet féltőn őrized:

ti Jessze fényes törzsökén

üdvösségül fakadtatok,

halljátok meg szavunkat itt,

midőn elétek járulunk:

Kegyelmek árja, szent erény,

melytől virágzott házatok,

lelkünket áldva járja át

és óvja szép erkölcseink.

Jézus, ki a szülői szót

követted engedelmesen,

Atyáddal s Szentlelkeddel élsz:

most és örökre áldva légy. Ámen.

 Forrás: Katolikusok élő közössége

Váci Egyházmegye