A XIII. század elején az albigensek és a valdiak vitatni kezdték Krisztus reális jelenlétét az Eucharisztiában. Ugyanebben az időben Lüttichi Szent Julianna látomásokban kapott felszólítást az Oltáriszentség külön ünneppel való ünneplésére. 1264-ben IV. Orbán a bolsenai misén történt csoda hatására tette általánossá az ünnepet. IV. Orbán halála után az ünnep ismét háttérbe szorult, csak Germánia néhány egyházmegyéjében és hazánkban fogadták be. V. Kelemen a vienne-i zsinaton 1311–12-ben, ismét felhívta rá a figyelmet, s ettől kezdve gyorsan elterjedt az egész Egyházban.

Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet is. Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben vitték az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítettek különleges díszítésekkel. A barokk korban erősödött meg a körmenetek hagyománya, amely mind a mai napig megmaradt.

Az Oltáriszentséget rendszerint a miséző pap vagy püspök viszi díszes baldachin alatt. Az utcák díszítése is az ünnepléshez tartozik. Szebbnél szebb virágszőnyegeket készítenek, és négy oltárnál állnak meg útközben, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvas fel a pap, vagy a diakónus majd áldást ad, utána folytatódik a körmenet. Ennek rendjét a ma is érvényben lévő Rituale tartalmazza.

Váci Egyházmegye