Brigitta a családjáról való gondoskodás mellett egészen Istennek szentelte magát. Erényeivel például szolgált kortársai számára. Kérjük Isten kegyelmét, hogy mi is életünk példájával tegyünk tanúságot Isten szeretetéről.

II. János Pál pápa (Sziénai Szent Katalinnal és Avilai Nagy Szent Terézzel együtt) 1999. október 1-jén Európa társvédőszentjévé nyilvánította. Ünnepe: július 23.

Brigitta 1303-ban született a svédországi Uppsala mellett. Atyja Birger Persson upplandi kormányzó, anyja Ingeborge Bengsdotter. Hét éves korától kapta a misztikus kegyelmeket és látomásokat. 1316-ban férjhez adták a 18 éves Ulf Gudmarssonhoz. Házasságuk első két évét önmegtartóztatásban és imádságban töltötték, majd nyolc gyermekük született.

Férje hozzájárulásával sok jót tett, például minden csütörtökön tizenkét szegény étkezett náluk, és együtt beléptek a ferences harmadrendbe. Brigitta lelki élete a misztika útján fejlődött, lelki vezetője Mátyás linköpingi kanonok volt, aki Brigitta kérésére elkészítette az első svéd szentírásfordítást (Mózes öt könyvét fordította le.)

Ezüstmenyegzőjük alkalmából Compostellába zarándokoltak férjével, útközben meglátogatták Citeaux kolostorát is. Hazatérésük után férje belépett az alvastrai ciszterci kolostorba, ahol egyik fiuk már szerzetes volt. 1344-ben a szentség hírében halt meg. Brigitta ezután elrendezve gyermekei sorsát Alvastrába költözött, s két éven át a kolostor közelében egy cellában élt imádságban, vezeklésben és látomások közepette.

A compostellai zarándokúton francia földön látta a kettős kolostor intézményét, s alvastrai magányában kialakult benne egy hasonló kolostor alapításának gondolata, melynek tagjai vezeklő, imádkozó férfiak és nők, akik a kettős kolostor szabályai szerint elsősorban Krisztus szenvedéséről és Mária kínjairól elmélkednek. 1349-ben Rómába indult pápai jóváhagyásért, és teljesítse a látomásaiban kapott feladatot: vezesse vissza Avignonból a pápát Rómába. Látomásai és kinyilatkoztatásai tovább folytatódtak, meglátta Róma és az Egyház nyomorúságának okait: a pápa távollétét és a klérus erkölcsi silányságát. A kapott parancs értelmében szólni, dorgálni, javítani és levelezni kezdett, amire gyűlölet lett a válasz. Boszorkánynak kiáltották ki, és máglyára akarták küldeni. A Szűzanya azonban oltalmát ígérte.

N. Orsini segítségével formába öntötte a Brigitta-rend szabályzatát, és a pápa 1370-ben Montefiasconéban megadta a jóváhagyást. 1371 őszén a Szentföldre indult. A látomások és kinyilatkoztatások itt is állandóan kísérték, főleg a pápának szóló figyelmeztetéseket kapott.

Cipruson és Nápolyon keresztül 1373. nagyböjt elején érkezett vissza Rómába. Ekkor már beteg volt, de még végigjárta a böjti stációkat és elküldte látomásait IX. Gergely pápának. A Campo dei Fiori közelében lévő házában halt meg. 1374-ben gyermekei magukkal vitték Svédországba, s a vadstenai kolostor templomában helyezték el. 1391. október 7-én avatták szentté. Főként a zarándokok és haldoklók védőszentje.

Kezdetben özvegyi ruhában, fehér fátyollal, majd zarándokként, királynőként vagy rendje apátnőjeként ábrázolták. Attribútumai: a brigittinák keresztje (kiszélesedő szárú kereszt, középpontjában ostya v. öt vércsepp), szív, amelyből kinő egy kereszt, királyi korona a lábánál, könyv, toll és tintatartó, Svédország és Róma címere, zarándokbot, zarándoköltözék.

Forrás: Magyar katolikus lexikon

Magyar Kurír

Váci Egyházmegye