A „Szent László-legenda” ősbemutatójához

„Üdvözlégy, kegyelmes Szent László király,

Magyarországnak édes oltalma”

Műfaja a kísérőzenéhez áll a legközelebb. Narrátor által előadott szöveges részek váltakoznak benne zenés tételekkel.

A szöveg alapjául – keretversként – az 1470 körül keletkezett Szent László-ének (Üdvözlégy, kegyelmes) szolgál. A történet végigkíséri László király életének főbb eseményeit: születése, testi-lelki erényei, csatája a kun vitézzel, a váci szarvas-jelenés, királlyá koronázása, a nevéhez fűződő legendák és csodák (a tordai hasadék, a sziklából fakasztott víz, Szent László pénze mondája) kelnek életre. Idézetek törvényeiből, a Szent Jobb tiszteletéről, László haláláról, majd szentté avatásáról. (A szöveges részek forrásai: a Képes Krónika, a Szent László-legenda, Tompa Mihály verse, Temesvári Pelbárt és Gaál Mózes elbeszélései, az idevágó liturgikus anyag zene nélküli idézetei.) A szöveghez kapcsolódó zenés tételek a gregorián, a középkori himnusz, antifóna, szekvencia, az egyházi népének és zsoltár műfajait vonultatják fel, többnyire hagyományos hangvételben megharmonizálva.

Az előadó-apparátus vegyeskart, koncertfúvós-zenekart, orgonát és narrátort foglal magában. A szeptember 22.-i ősbemutatón a Budapesti Kórus énekel (karigazgató: Uzsaly Bence), orgonán közreműködik Kristófi László, narrátor: Zelinka Tamás, a Pénzügyőr Zenekart a zeneszerző: Kapi-Horváth Ferenc vezényli. A mű megírását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.