E születés az üdvtörténet központi eseménye, mert aki született, nemcsak egy az emberek közül, hanem Ő az Atyától a Szentháromságban az idő kezdete előtt születő Fiú. A megváltó Jézus születése mindenki számára üdvösséget hoz, aki engedi, hogy lelkében a kegyelem által megszülethessék.

I. Gyula pápa 350-ben nyilvánította Jézus születésének napjává december 25-ét. Az új ünnep szimbolikus magyarázata szerint a Karácsony Jézusnak, a világ Világosságának születésnapja.

A Karácsonyhoz, amelyet sokáig csak a templomokban ünnepeltek, különböző szokások kapcsolódnak, mint a betlehemezés és a karácsonyfa-állítás.

A betlehemezés Jézus születésének, a Betlehemben történteknek megjelenítése, dramatikus játék. Főbb jelenetei a szálláskeresés, amelyben a várandós Mária és József szállást keresnek, illetve a pásztorjáték, aminek főszereplői a pásztorok, akiknek az angyal hírül adta a Megváltó születését, és akik elmentek az újszülött Jézushoz, hogy neki ajándékot vigyenek.

Az első jászolt Assisi Szent Ferenc állította fel 1223-ban, egy grecciói templomban. A betlehemi jászol segít megértenünk Karácsony titkát, mert az isteni Fiú alázatáról és irgalmas jóságáról beszél, aki „noha gazdag volt, szegénnyé lett” (2Kor 8,9) értünk. Szegénysége gazdaggá teszi azt, aki befogadja. A Karácsony örömet és békét hoz mindazoknak, akik a betlehemi pásztorokhoz hasonlóan meghallgatják az angyal szavát: „Ez lesz a jel: találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket” (Lk 2,12). Szép szokás kis betlehemet állítani a karácsonyfa alá.

A karácsonyfa Isten ajándékozó szeretetének szimbóluma. Először a XVI. században a német evangélikusok állítottak karácsonyfát otthonaikban. Örökzöldje az örökkévalóságra, háromszög-formája a Szentháromságra utal, ágai a keresztet idézik. A karácsonyfa gyertyái a született Világosságnak, díszei pedig az örök dicsőségnek jelei. A fa tetején a karácsonyi csillag azt fejezi ki, hogy a karácsonyfát állító ember otthona ugyanaz a betlehemi barlang lett, mely fölött megállt az újszülött Jézusra mutató csillag.

December 25-e, Karácsony, a család bensőséges ünnepe. A családtagoktól körülvett karácsonyi asztal a hívő ember számára az oltár jelképe és a család egységének és összetartozásának is szimbóluma. Az ünnep alkalom arra, hogy felismerjük és elfogadjuk Isten minden embert megérintő szeretetét, amely átragyog a betlehemi éjszaka ridegségén és meghitté változtatja azt.

Az ajándékokkal és díszekkel valóban sikerülhet meghittebbé tenni az ünnepet, de vajon marad-e elég időnk arra, hogy belegondoljunk abba, amiről a Karácsony valóban szól: Jézus születéséről. Jó helyen keressük-e a Megváltó dicsőségét, figyelünk-e az angyalok szavára, mint egykor a pásztorok, és elindulunk-e keresni Őt?

A Születés ünnepe arra figyelmeztet minket, hogy Isten mennyire hatalmas és jó hozzánk, és arra bíztat, hogy válaszoljunk: adjunk hálát neki végtelen ajándékáért, amit Jézus Krisztusban kaptunk meg. Engedjük, hogy megragadja szívünket a Karácsony lényege, hogy Isten emberré lett, azaz belépett világunkba. Azért jött közénk, hogy választ adjon az élet értelme után kutató emberiség nagy kérdéseire, hogy megmutassa mindenkinek, az egyetlen valóban járható út az, ha őt követjük, aki „az út, az igazság és az élet” (Jn 14, 6), és szeressük úgy Istent és embertársainkat, ahogyan Ő szeret bennünket.

Minden kedves olvasónknak kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket és Istentől áldott, boldog új esztendőt kívánunk!

MKPK Sajtószolgálat

Váci Egyházmegye