Kenyeres Lajos 1908. január 3-án egy harangozó fiaként született Rákóczifalván. Középiskolai tanulmányait a szolnoki Állami Főgimnáziumban végezte. Érettségi után a váci Hittudományi Főiskolára nyert felvételt. 1930-ban Vácott szentelték pappá. Káplán és hitoktató volt Üllőn, Szentes-Fábiánsebestyénen, Újpesten, Hatvan-Belvárosban, Valkón, Csépán, Cegléden, Tiszakürtön, Kiskundorozsmán és Pesterzsébeten. 1946-ban került Tiszavárkonyba plébánosként, így családjához is közelebb került, hiszen szülőfaluja, Rákóczifalva Várkonnyal átellenben, a Tisza túlsó partján fekszik. Szerteágazó lelkipásztori tevékenységének súlypontja a fiatalok nevelése volt, nyomtatásban jelentek meg prédikációi, az ifjúsághoz szóló buzdításai. Hittankönyveket írt a népiskolák VII. és VIII. osztályos tanulói számára. Bátor, szókimondó ember volt.

Röpiratokban foglalkozott a jövő kérdéseivel, levelet írt többek közt a Petőfi Körnek, de írt Jurij Andropovnak (1956-ban a Szovjetunió magyarországi nagykövete, később a SZU első pártfőtitkára) is. A levél ismerői szerint felhívta Andropov figyelmét arra, hogy a magyar parasztságtól idegen a „kolhozosítás szelleme”, pláne ha erőszakkal akarják rákényszeríteni. Kádár Jánoshoz írt levelei a békéért való kiállást hirdetik, van köztük, ami a sajtószabadság megvalósíthatóságáról szól.

Kenyeres Lajos atyát 1957. február 28-án gyilkolták meg, a rendelkezésre álló dokumentumok, a nyomozás során feltárt tények alapján számos részletében rekonstruálható a végzetes nap. Kenyeres Lajos plébános azon a délutánon hittanórát tartott a szomszédos faluban, Vezsenyben, majd elindult kerékpárján Tiszavárkonyba. Biciklijén hazavitte a gátőr gyerekeit, azután tovább haladt a Tisza-gáton. Ekkor már lesben álltak a támadók (a történtek szakértő kutatói hat-hét emberről beszélnek), akik felkészültek a brutális tettre. Egy kifeszített drótkötéllel megakasztották a kerékpárt, rárontottak a földre zuhant plébánosra, és ütni-verni kezdték. A nagytermetű, erős papot azonban nem tudták azonnal agyonverni, a Tiszához vonszolták, és egyikük tarkón lőtte. A holttestet a folyó partfalának alján elföldelték, a biciklit a vízbe hajították.

Néhány nap múlva a Tisza apadni kezdett, és a gátőr rátalált a kerékpárra. A megtalálót megfélemlítették: nem mondhatott el senkinek semmit. A rendőrség elterjesztette, hogy Kenyeres Lajos disszidált, de ebbe nem nyugodtak bele a családtagok. Nem hitték el a rendőrség „meséjét”, még Kádár János közvetlen környezetében lévő embereknél is érdeklődtek Kenyeres atyáról – hiába. Kérdéseikre még sokáig nem kaptak választ.

Napra pontosan egy esztendő múlva, 1958. február 28-án Martfűnél egy halász a megáradt Tiszában egy férfi holttestére bukkant. A testet Budapestre szállították, a kórházban kiállított „Halottvizsgálati bizonyítvány” szerint a halál oka „gerincvelő-roncsolás”, és „lövési sérülés”. Kenyeres Lajos holttestét a testvérei azonosították.

A vértanú pap földi maradványainak méltó elhelyezésére csak fél évvel később kerülhetett sor, szülőfalujában, Rákóczifalván. Sírján a következő felirat olvasható: „A jó pásztor életét adta juhaiért.” Ezután a félelem, és a hallgatás évtizedei következtek. Az első híradás a történtekről 1989-ben jelent meg az Új Emberben.

***

Ima Kenyeres Lajos mártír-pap boldoggá avatásáért

Mennyei Atyánk! Te Kenyeres Lajost hívtad szolgálatodra, és a papszentelés kegyelme által híveid pásztorává tetted őt. Arra hívtál bennünket, hogy tanúid legyünk a világban. Ennek a tanúságtételnek kell jelen lennie életünk minden mozzanatában. Mennyei Atyánk, Te elhalmoztad Lajos áldozópapot áldásoddal és sokféle kegyelmeddel.

Te az ő szavaival és írásai által tanítottad hívő népedet. Te adtad neki azt a kegyelmet, hogy az igazság és béke érdekében népedért felemelje szavát a világ nagyjai előtt. Köszönjük neked, hogy megadtad neki a lelki erősség kegyelmét! Hálát adunk neked, hogy nemcsak szavaival és írásaival, hanem életének föláldozásával is tanított bennünket az önfeláldozás értékéről. Add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy közbenjárását megtapasztalva bizonyságot szerezzünk arról, hogy befogadtad őt mennyei dicsőségedbe!

Add, hogy minél előbb tisztelhessük a boldogok, majd pedig a szentek között! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Fotó: Krisztus fénye

Váci Egyházmegye