Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án arra emlékezünk, amikor Szűz Mária, negyven nappal Jézus születését követően bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. A mózesi törvény ugyanis előírta két gerlice vagy galambfióka áldozatként felajánlását, mellyel az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút. A bemutatáskor jelen volt a templomban Anna prófétaasszony és az agg Simeon is, aki a nemzeteket megvilágító világosságnak nevezte Jézust.

A megszentelt gyertya, mint Jézus Krisztus jelképe, egyike a legrégibb szentelményeknek. A gyertyák az emberi természetünket jelképezik és azért szentelik meg, hogy Jézussal, a világ világosságával való találkozás szimbólumaként kiáradjon és eltöltsön minket az isteni Fény.

A X. századtól az ünnep Mária tisztulásaként (purificatio) terjedt el a nyugati egyházban, majd 1960 óta – a keleti egyházi hagyományaival megegyezően – az Úr ünnepeként, Urunk bemutatásaként tartjuk számon.

1997-ben Szent II. János Pál pápa Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává nyilvánította. Azóta ezen a napon azt az egymillió férfit és nőt is ünnepeljük, akik megszentelt életet élnek szerte a világban.

Az ünnep célja: hálát adni Istennek a megszentelt élet ajándékaiért, előmozdítani a hívek körében ennek az életformának az ismeretét és szeretetét, valamint lehetőséget adni a megszentelt életet élőknek, hogy tudatosuljon bennük életük szépsége és azok a csodák, amelyeket az Úr bennük és általuk művel az egyház és a világ javára.

Forrás: magyaroknagyasszonya.dnyem.hu

Kép: Andrea Mantegna: Jézus bemutatása a templomban (1456)

Váci Egyházmegye