A Kárpát-medencében mégis elsősorban ara­tó­ünnep Péter és Pál napja. Való igaz: ezen a szélességen körülbelül június végén érik be a gabona; akkor, amikor Itáliában már rég levágták, a lengyel síkságon pedig még épp csak hogy sárgul. De ettől még nem kellene a búzát egy halász és egy sátorkészítő napján ünnepelni; sem az első pápa és az első teológus emléknapján. Pláne, hogy a tényleges aratást rendszerint pár nap múlva kezdik el: Sarlós Boldogasszony napján...
Hát akkor? Talán, mert mélyebben van az összefüggés. „Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!”  – mondta a mi Urunk. Péter és Pál pedig egyszerre voltak az első aratók és az első termés - a sátorkészítőt karddal aratták le, a halászt meg keresztre feszítették, mint a kévét. És a mag kikelt, szárba szökkent, és harmincszoros, hatvanszoros, százszoros termést hozott. Amelyet azóta is csépel a világ.

Magyar Bertalan