A Katolikus Egyház húsvét második vasárnapján ünnepli az isteni irgalmasság ünnepét, melynek két nagy szentje van: Fausztina Kowalska nővér és II. János Pál pápa.
A lengyel Helena Kowalska (1905-1938) látomásában találkozott a szenvedő Krisztussal, aminek hatására 1925. augusztus 1-jén belépett a varsói Zytnia utcai, az Irgalmasság Anyjáról nevezett rendbe, ahol a Fausztina Maria nevet kapta. Imádságaiban következetesen együttműködött Jézussal a lelkek megmentésének ügyében. Jézussal való beszédeit naplóban rögzítette.

Az 1931. február 22-i látomásában Fausztina nővér a feltámadt Jézust látta, amint két fénysugár árad a szívéből. Naplójában így olvasható: „Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a ruháját. Melléből a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy halvány. (…) Kis idő múlva azt mondta Jézus: „Azt kívánom, hogy a képet húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!”

A Krisztus átszúrt szívéből kiáradó két fénysugár, amely beragyogja a világot, a vért és a vizet képviseli – magyarázta el maga Jézus egy napon Szent Fausztina nővérnek a kép üzenetét.

„Abból a szívből az irgalmasság nagy forrása fakad, amely az emberiségre árad” – mondta II. János Pál pápa, a megtestesülés misztériumát (Incarnationis Mysterium) ünneplő jubileumi évben (2000. április 30.), azon a húsvét utáni első vasárnapon, amikor a szentek közé iktatta a lengyel nővért és kihirdette az isteni irgalmasság ünnepét az egész világra.

A kilenced imáiban a hívők irgalmat kérnek maguknak és az egész világnak. Leginkább a megtérés kegyelmét és békés halált. Az imával az irgalmasság cselekedetét gyakorolják.

Ezt a kilencedet Jézus diktálta le Fausztina nővérnek: „Azt kívánom, hogy e kilenc napon keresztül vezesd irgalmam forrásához a lelkeket, hogy erőt, enyhülést és mindenféle kegyelmet merítsenek belőle, amire szükségük van az élet küzdelmeihez, főleg pedig a halál óráján. Mindennap a lelkek más-más csoportját vezeted majd a szívemhez, hogy irgalmam tengerébe merítsd őket. S én bevezetem őket Atyám házába. Ez lesz a feladatod most és a jövendő életben.”

1937 októberében Krakkóban Fausztina nővér figyelmét az Úr Jézus halála órájának tiszteletére hívta fel: „Valahányszor hallod, hogy hármat üt az óra, merülj el teljesen irgalmasságomban, dicsőítsd és magasztald, hívd le az egész világra hatalmát, főleg a szegény bűnösökre, mert az irgalom ebben az órában nyílt meg teljesen a lelkek számára.”

Szent II. János Pál egész pápaságában központi helyet foglalt el az isteni irgalmasság gondolata. Már megválasztása után két évvel, 1980 adventjének kezdetén kiadta második, Dives in misericordia (Irgalomban gazdag Isten) kezdetű enciklikáját, mellyel mintegy programot is adott: „Minél inkább eltávolodik az ember Istentől és az irgalom misztériumától, s minél inkább elveszíti a világ eszméinek hatására az irgalom szó értelmét, az Egyháznak annál inkább joga és kötelessége, hogy »hathatós kiáltással« forduljon az isteni irgalomhoz.”

1. János Pál pápa az irgalomról így vall: „Az irgalom rövid távon veszteségnek látszik. Hosszú távon azonban mindig nyereség. Az irgalom irgalmat szül.” Míg elődje, VI. Pál pápa (1963-1978 között) megfogalmazásában az irgalom, a „szeretet kultúrájának alapja.”