Hellén származású, „hittel és Szentlélekkel eltelt férfi” (Csel 6,5), aki fontos szerepet töltött be a keresztény közösségben, és ezzel magára vonta a zsidók gyűlöletét. A Főtanács elé hurcolták és Jézushoz hasonlóan, hamis tanúk vallomása alapján halálra ítélték. Megkövezésekor a tanúk Saul (a későbbi Szent Pál) lábához rakták le ruháikat, és „azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen”. Szent István megölése azonban nemhogy gyengítette volna, de épphogy megerősítette a keresztények elkötelezettségét.

A megkövezés helye az 5. sz-ig nyomon követhető hagyomány szerint a mai Damaszkuszi kapu mellett volt. István ereklyéit  az 5. században találták meg. Rómába vitték, és Szent Lőrinc mellett helyezték el. Ő a kádárok, kőfaragók, parittyások, szabók, takácsok védőszentje; állatok eleségének megáldásakor, gyomorfájás, oldalszúrás, fejfájás esetén kérik oltalmát.

Továbbiak Szent István diakónusról itt: