Élete során Krisztus kerüli azt, hogy királynak tekintsék. Nem szereti a Messiás megszólítást. Egyszer engedi meg, hogy királyként tiszteljék: a Jeruzsálembe való virágvasárnapi bevonuláskor, amelyre már rávetette árnyékát a közelgő szenvedése. Nyíltan pedig Pilátus előtt vallja meg: „király vagyok”; amikor a halálos ítélet küszöbén áll. Nem tiltakozik, hogy a keresztre ráírják, hogy „Názáreti Jézus, a zsidók királya”. A kereszten megengedi, hogy királynak nevezzék – amikor semmi félreértés nem eshet már.

Jézus győzedelmeskedik a kereszten. Nem kell fitogtatnia hatalmát, nem kell bizonygatnia semmit. Bárki csúfot űz belőle, még a kereszten tehetetlenül függő lator is. A főtanács tagjai gúnyolódtak, a nép bámészkodott és Jézus úgy győz a kereszten, hogy ezt a gúnyolódók és a bámészkodók nem is veszik észre. Egyedüli kivétel a jobb lator volt, aki bűnössége tudatában kér irgalmat a föld és az ég királyától.

„Krisztus békéje uralkodjék Krisztus országában!” volt a mottó az első ünneplés évében, amely aktuális napjainkban is.

Ima Krisztus Királyhoz:

Urunk, Jézus Krisztus!

Te nem igényeltél magadnak evilági hatalmat,

nem harcoltál az elismerésért,

nem kényszerítettél senkit, hogy hódoljon előtted.

Tőled távol állt a földi hatalmaskodók

szívtelensége és könyörtelensége.

Te soha nem fölényeskedtél

és nem kérkedtél csodálatos erőddel.

Mégis királynak szólítunk.

Te vagy az irgalmasság királya,

aki megadod nekünk a lelki újjászületés lehetőségét.

Te vagy a halhatatlan király, aki feltámadásoddal legyőzted a halált és örök életet adsz nekünk.

Ámen

A Váci Egyházmegyében lévő márkházi templom Szabó István Ybl-díjas építész munkája, mely hagyományos anyagokból (rönkfa) és formálással készült. Az egyszerű és gazdaságos kialakítás, a környezetre való odafigyelés jellemzi. A templomot 1979-ben szentelték fel Krisztus Király tiszteletére, búcsúnapját az egyházi év utolsó vasárnapján ünnepli.

Kép: Márkháza, Krisztus Király templom belső tere, MTVA