„Mária testében nem nemző, hanem teremtő erővel fellépő harmadik isteni Személy működését tapasztaljuk ezen az ünnepen, aki által Isten már a kezdet kezdetén is mindent alkotott (vö. Ter 1,2) és akinek erejében a Mindenható az idők végén majd mindent újjá is teremt (vö. Jel 21,5)” – írja Kovács Zoltán mariológus.

Úgy tűnhet, hogy a nagyhét és a húsvét ünnepének közelsége elhomályosítja ezt az ünnepet, a korábbi évszázadokban éppen ez a szoros közelség emelte ki ugyanakkor Urunk megtestesülése hitbéli jelentőségét.

Az ünnep magyar elnevezése onnan ered, hogy a fák oltását nálunk ez idő tájt szokták végezni. Országszerte általános szokás volt, hogy ezen a napon kell oltani, szemezni a fákat, hiszen Szűz Mária is most fogadta méhébe Jézust.

Ezen a napon, ahogy karácsony ünnepén is, a Hitvallást imádkozva „...megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától, és emberré lett...” szavak alatt térdet hajtunk. 

Ima: Istenünk, te azt akartad, hogy örök Igéd a Szent Szűz méhében emberi testet öltsön. Add, kérünk, hogy mi, akik Megváltónkat valóságos Istennek és valóságos embernek valljuk, isteni természetének is részesei lehessünk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Fotó: Fra Angelico: Angyali üdvözlet

Forrás: Magyar Katolikus Lexikon, Magyar Kurír