Az öröm vasárnapja, advent második felének kezdete. A liturgia színe a lila helyett a rózsaszín: a közeledő karácsony miatt a hátralévő napok alaphangja az öröm.

Isten embere előre tekint, a távolba lát, mert a Szentlélek érezteti szívében ígérete hatalmas erejét és hirdeti az üdvösséget: „Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek, (…) Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek”. És ekkor minden átalakul: a pusztaság kivirágzik, a vigasz és az öröm beköltözik az eltévelyedett szívekbe, a sánta, a vak, a néma meggyógyulnak. Ez az, ami Jézussal valósul meg: „vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak föltámadnak, a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését” (Mt 11,5) 

E hét liturgiájában szerepelnek az Ó-antifónák (mindegyik az „Ó!” felkiáltással kezdődik), melyek Jézust azon a hét néven szólítják, melyeket az Ószövetség adott a jövendő Messiásnak: Bölcsesség, Adonai, Jessze gyökere, Dávid kulcsa, Napkelet, Népek királya, Emmanuel.

A Veni, veni Emmanuel (Ó jöjj, ó jöjj, Emmanuel) ének ezeknek az Ó-antifónáknak a versbeszedése. A 17. századi francia dallamot Kodály Zoltán is feldolgozta.

Ima: Szűz Mária segítsen minket, hogy miközben Karácsony felé közeledünk, ne engedjük, hogy figyelmünket eltereljék a külső dolgok, hanem készítsünk helyet szívünkben Őneki, aki már eljött és aki még el akar jönni, hogy meggyógyítsa betegségeinket és örömét adja nekünk.

Forrás: Magyar Kurír, Vatican Media

Fotó: Mesterséges Intelligencia