Parancsolt ünnep
A polgári év első napja

Szent András Betszaidában született, Jónás fia, Kéfás, azaz Szent Péter testvére. Előbb Keresztelő Szent János tanítványa volt, később Krisztust követte, és elvezette hozzá, Pétert is. Fülöppel együtt ő vitte Jézushoz az érdeklődő pogányokat. A csodálatos kenyérszaporításkor ő hívta fel Jézus figyelmét, hogy az egyik gyermeknél van hal és kenyér. Később háttérben maradt a tanítványok között, de tiszteletben állt, mert az apostoli névsorok mindegyike az első három közt közli nevét. A hagyomány szerint Szkithiában, Bithiniában, Kappadókiában, majd Achájában hirdette az evangéliumot. Patrasz városában, késő öregségében Aegeas helytartó elfogatta Andrást, és mivel nem tudta bálványimádásra kényszeríteni, X alakú keresztre feszíttette.

Eredeti neve Natánaél, apostolnevét a Bar Talmai (Talmai fia) kifejezés után kapta. Kánai halász vagy mesterember volt, Fülöp apostol vezette el őt Jézushoz, akiről Bertalan korábban kételkedve nyilatkozott (jöhet Názáretből valami jó?) de akit már a találkozáskor Megváltóként üdvözölt. Későbbi életéről alig tudható valami; feltehetőleg Mezopotámiában és Örményországban működött. Albanopoliszban szenvedett vértanúságot; egyes források szerint keresztre feszítették, mások szerint elevenen megnyúzták. Utóbbi miatt Szent Bertalan a bőrmunkások, csizmadiák, kesztyűsök, könyvkötők, mészárosok, szűrszabók, vargák védősztje; idegesség ellen is kérik az ő oltalmát.

"Hitetlen Tamás" szoktuk volt mondani - de Istennek hála, ma már egyre kevésbé. Tamás a Tizenkettő egyike volt, biztosan csak annyit tudunk róla , hogy ikerként született (az evangéliumok Didümosznak, azaz Ikernek nevezik). Alakját főként Szent János örökíti meg, aki megemlékezik arról, hogy tanítványként a halált is vállalta a volna a Jézussal való közösségért, az utolsó vacsorán mondott szavairól és arról, hogy a puszta hírre nem hitte el Jézus föltámadását, amikor azonban az Úr neki is megjelent, megindulva tett hitvallást: "Én Uram, én Istenem!" Legendája szerint Tamás Indiában és Perzsiában térített élete végéig; az indiai Tamás-keresztények tőle eredeztetik hitüket és közösségüket.

Ezen a napon (a világegyházban május 31-én) azt az evangéliumból ismert eseményt ünnepeljük, hogy Mária, meghallván az angyaltól rokona, Erzsébet áldott állapotát, meglátogatta őt Júdeában, és hat hónapig, János születéséig segítségére volt. Találkozásukkor Erzsébet méhében "felujjongott a magzat", s ő eltelt Szentlélekkel. Az ünnep Mária készséges. szolgáló szeretetére hívja fel a figyelmünket - nem véletlen, hogy szent Bonaventura kezdeményezésére, éppen a ferenceseknél vezették be először. Magyarországon - noha Péter-Pálkor van az "aratóünnep"; általában Sarlós Boldogasszony napján kezdődött a tényleges munka.