Életét adta értünk

Nagypénteken Krisztus kereszthalálára emlékezik a Katolikus Egyház. E napon az egyház nem mutat be szentmiseáldozatot, az úgynevezett csonka mise szertartásával fejezik ki a Krisztus halála felett érzett gyászt. A nagypénteki szertartás három részből áll: az igeliturgia olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolat, valamint a szentáldozás szertartása követik egymást. A templomokban általában délután három órakor, Jézus kereszthalálának időpontjában keresztútjárást is tartanak.

Az utolsó vacsorára emlékezik az egyház

Nagycsütörtök estével megkezdődik a nagyböjti időszak végét jelentő szent három nap a Katolikus Egyházban. Ekkor emlékezünk Jézus szenvedésének kezdetére: az utolsó vacsorára. Nagycsütörtök délelőtt a megyés főpásztorok együtt celebrálják az olajszentelési misét egyházmegyéjük papjaival. Ezen a szertartáson a püspökök megszentelik a keresztelendők és a betegek olaját, valamint a bérmálás szentségének kiszolgáltatásakor használt krizmát. Krisztus az utolsó vacsorán alapította meg az Oltáriszentséget, valamint az egyházi rendet, ezért az olajszentelési mise keretében a papok közösen újítják meg szentelésükkor tett ígéreteiket.

Ma arra a napra emlékezünk, amelyen Gábor főangyal megvitte Názáretbe Máriának a megtestesülés örömhírét. A történelmi gondolkodás Jézus születésétől visszaszámlálva határozta meg az ünnep dátumát: így lett március 25-e (az örményeknél január 6-tól, az epifániától visszaszámolva április 7-e).

Jézus Krisztus nevelőatyja, a Boldogságos Szűz Mária jegyese és hitvese Dávid családjából származott. Amikor Gábor főangyal megvitte Máriának az istenanyaság örömhírét, József már Mária jegyese volt. A názáreti ácsmester jelen volt az Úr születésénél, s további életében jogi, anyagi biztonságot és oltalmat nyújtott a Megváltó szűz Anyjának és Isten megtestesült Fiának.