A darab egy falusi iskola jólelkű kántortanítójának és diákjainak ártatlan konfliktusáról, az ezt feloldó megbocsátás öröméről, és ennek gyümölcséről, az önfeledt boldogságáról szól.

A szalézi rend a világon a második legnagyobb szerzetesrend, mely az ifjúság vallásos nevelésével foglalkozik. Alapítója Bosco Szent János (Don Bosco) aki az egykori jezsuita szellemű genfi püspök, az újságírók védőszentje, Szalézi Szent Ferenc lelkisége alapján szervezte meg rendjét, mely ma is mesterséget és hitet ad a gyermekeknek.

Don Bosco magyarországi követője volt a nemrégiben elhunyt (idén éppen 100 esztendős) Dauner János szalézi atya, a Budapesti Egyetemi Templom (40 éve működő) „Don Bosco Ifjúsági Ének- és Zenekarának” egykori alapító karnagya. Ő fordította magyar nyelvre a kisoperát.

A váci kórusiskolások tanárai között működő Verbay Zsuzsanna és Zsolt tanár házaspár is ebben a kórusban nevelkedett fel. Ők tanították be a váci gyermekeknek ezt a nagyszerű kisoperát a Karolina Katolikus Általános Iskolában.

Az eseményen jelen volt dr. Beer Miklós megyéspüspök, a Váci Székesegyházi Kórusiskola alapítója, Sisa Sándorné, a Karolina Katolikus Általános Iskola igazgatója, az igazgatóhelyettesek és osztályfőnökök, Futó Béla atya, a váci Piarista Gimnázium és Kollégium igazgatója, Varga László atya, a Kórusiskola művészeti vezetője, Havasi Katalin énekművész-pedagógus, a Kórusiskola hangképző tanára, valamint további tanárok, a boldog szülők, testvérek és hozzátartozók, akik többszörös vastapssal jutalmazták az előadást.

A darabot zongorán kísérte Benyus Sándor művész-tanár, a Budapesti Don Bosco Ének-és Zenekar karnagya, fuvolán közreműködött Dudinszky Luca. Szólót énekelt Bénik Márton, Debreczeni Eszter, Kovács Sára, Lázi Kata, Pellet Hanna, Spiegelhalter Botond és Tomori Piroska.

A jelenlévő zenei szakemberek és sok szülő egyöntetűen adott hangot örömének, mely szerint nem gondolták volna, hogy ilyen kis gyermekek (6-7-8 évesek) oldottan és vidáman egyáltalán képesek legyenek ilyen koncentrációra és teljesítményre.

Az Európa-szerte évszázados hagyományok szerint jól működő klasszikus „székesegyházi  kórusiskolai képzés” eredményei íme lassan-lassan nálunk is kezdenek megmutatkozni.

A mű zseniálisan és karakterisztikus módon magán hordozza a 19. századi nagy operák legtipikusabb zenei fordulatainak és hangulatának jegyeit.

A kisopera zenéje és ennek betanítása természetesen integráns része volt az iskolai tananyagnak is, melynek kapcsán a gyermekekben bevésődött a funkciós zene fokainak, ezek összefüggéseinek, fordulatainak, skáláinak és modulációinak világa.

Jó alkalom volt számukra, hogy gyakorolják az egymásra és a hangszerkíséretre figyelés „szakmáját”, valamint az alkalmazkodás és a több mindenre való egyidejű odafigyelés tudományának és művészetének személyiséget fejlesztő készségét.

Arról már nem is beszélve, hogy az a 83 kicsi gyermek, akik az opera előadásának élményében részesültek, egy életre pozitív élményt hordoznak majd magukban az opera műfaj nagyszerű művészeti és kulturális világáról…, na és persze nem utolsó sorban a megbocsátás krisztusi erejéről és értékéről.

Varga László

zeneigazgató

a váci székesegyház karnagya