Xavéri Szent Ferenc, jezsuita szerzetes, a missziók védőszentje.
Szent Charles de Foucauld atya életét a testvériség, a szegényekhez való alázatos szolgálat és a sivatag csendjében való Isten-keresés jellemezte. 1916-ban életét adta a Szahara nomádjaiért. Ma „az egyetemes testvér” példája arra hív, hogy minden embert testvérként fogadjunk.
Nagy Szent Gertrúd 1256-ban született Türingiában, és már egészen fiatalon a helftai kolostorban nevelkedett, ahol kivételes tudásra és mély lelki életre tett szert. Látomásait és imádságos tapasztalatait Az isteni szeretet követe című művében örökítette meg, amely a középkori misztika egyik legfontosabb írása lett. Tanításaiban a Krisztus iránti bensőséges szeretet állt középpontban, ezért gyakran a Jézus Szíve-tisztelet előfutáraként emlegetik.
Nagy Szent Albert a középkor egyik legnagyobb tudósa és Aquinói Szent Tamás mestere volt. Rendkívüli tudása és alázata miatt a tudósok és tanárok védőszentjeként tiszteljük. Ünnepe emlékeztet arra, hogy a hit és az értelem kéz a kézben járhat.
Avellinói Szent András (1521–1608) a Teatinus rend hűséges papja volt, életét a megtérés, az imádság és a bűnbánat szellemében élte. Fáradhatatlan lelkipásztorként sokakat vezetett vissza Isten szeretetéhez, és különös buzgósággal végezte a gyóntatói szolgálatot. Szentmisézés közben, imádságos lélekkel adta vissza lelkét Teremtőjének — így pecsételve meg egész életét a papi hivatás hűségével.
Tours-i Szent Márton a 4. században élt, Európa egyik legismertebb szentje. Katonaként kezdte életét, de később a hit útját választotta, és Tours püspöke lett. Legismertebb legendája szerint egy didergő koldusnak adta köpenye felét, ezzel példát mutatva irgalmasságból és emberségből.