Mi, a kisebb testvérek már vasárnap, azaz 3-án találkoztunk, hogy előre berendezzük a helyszínt, és átbeszéljük a következő napok eseményeit. Az előbbihez tartozott a díszítés is, ami felvéve az évfordulós arculatot „retro” díszekből és egy jubileumi fotófalból állt, rajta korábbi évek emlékezetes pillanataival.  A kötött tevékenységek mellett helye volt a kötetlen beszélgetéseknek, játéknak és sok vidám pillanatnak is, de este a szentségimádás és a mise sem maradhatott el.

A hétfő délelőtt az utolsó simításokkal telt, hogy a táborozókat, akik délután kettőtől kezdtek megérkezni, rend és tisztaság fogadja. Érkezés után sátorállítás és regisztráció következett, majd a tábor megnyitója. Régiófelelősök; Gável Klára és Kollár Péter bemutatkozása és beszéde, táborszabályok és egyéb fontosabb információk közlése, ezeket követően pedig az idei tábortánc betanítása volt a program.

Itt fontos megjegyezni, hogy a „jubileumiság” nem csak a díszítésben, hanem a táncokban is megmutatkozott. Minden nap volt egy alkalom, amikor egy korábbi táncot jártunk el az ideivel együtt, ezzel is felhozva emlékeket és az előző évek táborainak a hangulatát.

Visszatérve a hétfőhöz, tánc után szentmisére mentünk, szívünket megnyitottuk Isten felé és kegyelmét kértük a táborra.  Mise végén következett azon kiscsoportoknak a kihirdetése, amikkel a hét folyamán foglalkozásokon, játékokon és egyéb programokon vettünk részt. Csoportokba rendeződve vágtunk neki a következő eseménynek, egy Bang! társasjátékon alapuló állomásos játéknak, melynek állomásai Nagymaros szerte voltak elszórva, ahol a csoporttagoknak együttműködve különböző feladatokat kellett megoldaniuk, miközben közelebb kerülhettek egymáshoz. Az állomásokon a csapatok különböző képességgel bíró kártyákat kaptak, amiket az este folyamán tudtak felhasználni. Vacsora után következett a játék folytatása, amiben a csapatok Bang!-hez hasonlóan kaptak életeket és szerepeket, ám egy kvízjáték volt a Honfoglaló webes játékhoz hasonló formátummal. Egymással versengve különböző témákban csillogtathatták meg tudásukat a csapatok, és arathattak dicsőséges győzelmet az állomásos játékon kapott kártyák segítségével. A játékot esti ima, fürdés, majd takarodó követte.

Kedden trombitaszóra ébredtünk - mint a tábor legtöbb napján - majd egy ima és egy reggeli után következett a szentmise, utána pedig Hümpfner Erik előadása. Papnövendékként az egyházi rend szentségéről beszélt nekünk emlékezetesen. Lelkesedés és személyesség jellemezte monológját, saját hivatástörténetére is kitért. Az előadást és az ahhoz kapcsolódó kérdéseket kiscsoportos foglalkozáson dolgozták fel a fiatalok, majd ebéd után egy láthatatlan színháznak lehettek érintés- és fültanúi, ahol bekötött szemmel élhették újra a nagycsütörtöki lábmosást.

Ezután hosszú csoportos foglalkozás következett, hiszen fel kellett készülni az esti programra, az Ajándék estre. Minden csoport húzott egy rajzfilmet és egy szentséget, ezeket kellett beleszőni egy-egy esti műsorszámba. Miután lementek a műsorok, következett a tánc, leginkább Just Dance. Imával zártuk a napot, következett a fürdés és a takarodó.

Szerdán a reggeli ima helyszíne a Kálvária volt, ahova „felzarándokolva” a táborozók a Szentlélekről, az Ő ajándékairól és életükre való hatásáról gondolkodhattak, miközben a Bibliából egy részletet olvastak fel nekik.

Még nem emeltem ki, de a lelkiségért felelős kis csapat minden nap változatossá tette az imákat a tábor folyamán. Mindenki egy névre szóló borítékban gyűjtötte ,,Isten üzeneteit”, mindennap legalább - aktuális napról függően - egyet kaptak a fiatalok, rajtuk az adott szentségről szóló értékes gondolatokkal. Így elmélkedtünk a Szentlélekről a bérmálás szentségéhez kapcsolódóan szerdán. A Kálváriáról lefelé menet párokba rendeződve beszélgettünk a Szentlélek jelenlétéről életünkben.

Reggeli után kezdődött a sportnap első intenzív programja, a számháború. Ehhez elsétáltunk a Dunapartra, ahol egy erdős területen kezdtünk neki a játéknak. Kemény harcok dúltak, földön kúszó, fák mögött bujkáló, rohanó emberek, folytonos számkiabálástól hangos erdő. Egy kör után azonban a méta is bejött választható opciónak, így megfeleződött a csapat. Mindkét játéknál fergeteges volt a hangulat, el is fáradt a társaság, de dinnyével felfrissítettük magunkat.

Visszaindultunk, majd egy finom ebéd és tánc után előadás következett a beavató szentségekről, amit Kollár Péter és Dévényi-Takács Ádám tartottak. Kiscsoportban feldolgoztuk az előadást, majd fizikai adottságokat figyelembe véve négy csapatba osztottak minket, kezdődött a sorverseny! Ügyességi és gyorsasági, sokszor vizet igénybe vevő feladatokban mérhették össze erejüket a csapatok, végül a program egy hatalmas vízibombacsatával zárult.

Szentmise és vacsora után egy amerikai fociról szóló lelkesítő filmet néztek a fiatalok, a Végtelen hitet. A szokásos módon, egy imával zártuk a napot.

Csütörtökön egy különleges napra ébredtünk, hiszen minden tábor ideje alatt csak egyszer van, hogy a két nem egymástól eltérő programokon vesz részt, ez a fiú-lány nap! Szentmisével kezdtük a napot, majd előadást hallgattunk a házasság szentségéről, amit vendégelőadóink, Kigyóssy-Bózsó Andrea és Kígyóssy Örs, vagyis a Kígyóssy házaspár tartottak. Több mint tíz éve foglalkoznak jegyesoktatással, és adnak pár- és családterápiát mindazoknak, akik segítségüket kérik. Izgalmas előadásukban hallhattak a fiatalok megismerkedésük történetéről, a szerelem biológiai és pszichológiai hátteréről, saját tapasztalataikról, és még sok más tanáccsal és tudással lettünk gazdagabbak. A közös előadást követően különváltak a lányok és a fiúk, míg előbbiek lent maradtak a közösségi házban beszélgetni Andival, utóbbiak ugyanezt tették fent a pavilon alatt Örssel.

Miután kibeszélték magukat, a fiúk elmentek komppal Visegrádra, felmentek a Salamon-torony felé, és megálltak egy kisebb fennsíkon, ahol fiús játékokban kiélték „vadságukat”, gyönyörködtek a teremtett világ szépségében és Isten nagyságában, meg persze ajándékot készítettek és éneket tanultak a lányoknak. Ezzel egyidőben a lányok a plébánián maradva táncot tanultak és készültek az estére.

Visszaérkezésük után a fiúk fehér inget vettek, a lányok is fehérbe öltöztek, elénekelték a fiúk betanult népdalukat, a lányok eltáncolták cserébe táncukat, amihez a végén a fiúk is becsatlakoztak, majd indultunk vacsorára. Létszámbeli okok miatt több lány került egy asztalhoz, mint fiú, de ez nem gátolta meg az urakat a lovagiasságban, ők szolgálták fel a kétfogásos vacsorát a hölgyeknek. majd finom desszertben is részesültünk.

Az est fénypontja egy táncos mulatság volt többnyire páros táncokkal, de zárásként egy pörgős Ördög útja is előkerült. Ezután ima, majd takarodó következett.

Pénteken a lelki nap került megrendezésre. A reggeli kezdés után - ébresztő, ima, reggeli - Gável Réka és Fábián Patrik előadását hallgattuk meg, előbbi a bűnbocsánat szentségéről, utóbbi a betegek szentségéről beszélt. Miután tudással gazdagodtunk, a hétfőihez hasonló játék következett, ahol állomásonként különböző feladatokkal kerülhettünk közelebb egy-egy szentséghez. Ezt és az előadást átbeszéltük kiscsoportos foglalkozáson, egy ebéddel később pedig kezdődött a ráhangolódás az estére. Mindenkit buzdítottak, hogy menjenek el gyónni, sokan éltek is a lehetőséggel. Míg ők gyónásra várakoztak, lehetett kézműveskedni és egy előzőnél nagyobb láthatatlan színházban részt venni, ahol a tékozló fiú történetébe mint tékozló fiú/lány csöppenhettek bele a fiatalok.

Ezek után egy különleges szentmise következett, hiszen megtörtént a kisebb testvérek/bojtárok felavatása! A kisebb testvérek, azaz a segítők, szervezők közössége három új taggal bővült (Gável Réka, Gera Orsolya, Dévényi-Takács Ádám), de lett két új bojtárunk is (Bednárik Luca, Folly-Ritvay Bíborka), akik egy év elteltével, tapasztalattal és tudással felvértezve dönthetnek majd arról, szeretnének-e kt-vá válni.

Egy vacsorával és egy fürdéssel később kezdődött a közbenjáró imádság és dicsőítés. Sokaknak ez a tábor csúcspontja és legszebb eseménye. Szentlélek, zenés dicsőítés, imádkozás, meghitt hangulat, könnyek, ölelések. Minden évben megtörténik, minden évben jó a hangulat, viszont az idei olyannyira elvarázsolta az embereket, hogy egészen hajnalig maradtak a templomban énekelni és dicsőíteni.

Szombaton elérkezett a jubileumi tábor utolsó napja. Reggeli ima és reggeli után nekiláttunk a sátrak lebontásának és a pakolásnak, majd következett a záró kiscsoportos alkalom. Szép üzenetekkel teli harmónikában összehajtogatott lapunkat eltettük, és indultunk a közösségi házba, hiszen kezdődött a jubileumi ünneplés. Ellátogattak hozzánk régebben aktív kisebb testvérek, bemutatkoztak nekünk, megtudtuk, most hol tartanak életükben, meséltek nekünk ÉD-s múltjukról, hallottunk tőlük kellemes emlékeket, és nem mellesleg jobban betekintést nyerhettünk a régió egy számunkra kevésbé ismert korszakába.

Bemutatkozásuk után kezdetét vette a ,,Videó Torta”, vagyis az elmúlt 20 év képeit, felvételeit tömörítő videó és a mostani tábor videó egyvelege. ÉD-s specialitásként előkerült a hucipuci is, több különböző ízben és díszítéssel. Mindezek után utoljára eljártuk a 2022-es tábortáncot és indultunk a záró szentmisére.

Az Észak-Dunamenti Nagyboldogasszony Közösségben megszokott módon, ölelések közepette búcsúztunk el egymástól, majd a régiófelelősöket megünnepelve és munkájukat megköszönve feldobáltuk őket a levegőbe. Elköszöntünk egymástól és mindenki indult haza.

Hálás vagyok a táborért, mint ahogy szerintem mindannyian. Ahogy a táborozók is megerősítették, a táboron érződött a felajánlott 20 szentségimádás és a sok-sok ima. Lelkileg és mentálisan is feltöltődtem, újra közelebb kerültem egy lépéssel Istenhez, sok mély, baráti beszélgetésben vettem részt, és sok új, csodálatos embert ismertem meg.

Remélem, jövőre is találkozunk ugyanekkor, ugyanitt!