Biegun Stanislaw SDS szalvatóriánus atya, a plébánia káplánja köszöntötte a püspököt a szentmise elején, amelyet egy nagycsalád élő és elhunyt tagjaiért mutattak be.

A Szent Család tagjai pártfogóink és példaképeink külön-külön és együtt is, emlékeztetnek saját családunkra, ami egyházi életünknek és a társadalomnak is alapsejtje – mondta a püspök bevezetőjében.

Az ószövetségi olvasmány Sirák fia könyvéből hangzott el (Sir 3,3-7 és 14-17a), a választható újszövetségi olvasmányok közül a Zsidókhoz írt levélből olvastak fel (Zsid 11,8,11-12,17-19), míg az evangélium (Lk 2,22-40) Mária találkozását beszélte el Simeonnal és Anna prófétanővel, amikor áldozatbemutatásra a templomba érkezett.

A Szent Család rendkívüli és hétköznapi egyszerre - példaképként tekinthet rájuk minden család – kezdte szentbeszpédét a püspök. A Katolikus Egyház Katekizmusát (KEK) idézve utalt arra, hogy a názáreti rejtett élet mindenki számára lehetővé teszi, hogy a leghétköznapibb dolgokban is közösségben legyen Jézussal.

VI. Pál pápa a názáreti Angyali Üdvözlet-bazilika felszentelésekor szentbeszédében így fogalmazott: „A názáreti ház iskola, hallgatásra tanít. Itt tanuljuk meg milyen fontos a családi életben a másikra való odafigyelés.” Ferenc pápa is sokszor hangoztatja – folytatta a püspök -, hogy a jövő egyházában is meg kell tudnunk hallgatni egymást. A meghallgatás a családban kezdődik, ahol a különböző generációk oda tudnak egymásra figyelni, ahol mindenki fontos: a magzattól az aggastyánig. Isten minden embert a maga képmására teremtett, mindenki értékes, a szenvedő ember is.

A szenvedést sokan gondolják értelmetlennek és vallják, hogy akár az élet elvételével is meg kell ettől szabadítani az embert. A szenvedés valóban megpróbál minket, amely során mindig a legsúlyosabb tehetetlenséget, saját korlátainkat tapasztaljuk meg, sőt, megsejtetni velünk a halált is, vagy akár Isten elleni lázadáshoz vezethet – mondta Marton Zsolt a KEK-et idézve ismét. „A Katolikus Egyház minden szenvedő emberrel együtt érez világnézettől függetlenül. De egyben hirdeti azt is - számos szenvedő ember tanúságtételére hivatkozva -, hogy a szenvedésnek van értéke is, érettebbé tudja tenni a személyt. Isten az élet ura. Ő adja és veheti el földi életünket – amely után hitünk szerint az örök életet kínálja. Ennek elfogadásához azonban valóban Istenbe vetett szilárd hitre van szükségünk.”

Szentbeszédében a püspök megemlékezett Xeravits Géza teológus társáról, aki 48 évesen, 2019-ben izomsorvadásos betegségben hunyt el, de maga is értéknek nevezte a szenvedést. „Első pillanatban mindig azt látjuk meg, ami ebben az állapotban pusztító, ami rossz; az ördögit. Ez nem is csoda, hiszen akár a fájdalom, akár a bénultság, akár az elmúlás olyan nyűg, amiben nehéz elsőre értéket találni. Ám ha elég ideig benne vagyunk, és már kidühöngtük magunkat, már elfogytak a vádjaink és a miértjeink, akkor észrevehetjük a nem is olyan hátul álló Isten meleg tekintetét.”- írta a teológus nem sokkal halála előtt.

Marton Zsolt püspök beszéde végén bizalmat és reményt kívánt a híveknek. "Abba a szerető Istenbe vetett hitet kívánom mindenkinek, aki velünk van életünk minden percében: a fogantatásunktól addig, amig át nem lépjük az örökkévalóság kapuját." - zárta homíliáját a főpásztor.

Marton Zsolt a szentmise végén megáldotta a jelenlévő családokat és a kijáratnál minden család egy Szent Családot ábrázoló képet kapott ajándékot.

A zenei szolgálatot a Vác-Deákvári Jézus Szíve templom gitáros kórusa teljesítette.