CSALÁDPASZTORÁCIÓ
IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
TEREMTÉSVÉDELEM
KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ
Templomok miserendje »
» HÍREINK »
Szita Tamásné Andrea után a Szolnokon dolgozó Dénesné Fekete Hédi klinikai lelkigondozó is megosztotta, milyen tapasztalatokat szerez a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi és Lelkigondozói Szolgálatának munkatársaként a betegeket szolgálata során.„Nem lehet megérintődés nélkül végezni ezt a szolgálatot.” Dénesné Fekete Hédi személyes érintettség okán választotta a kórházi lelkigondozói hivatást; munkájával azt szeretné másoknak nyújtani, amire neki lett volna szüksége a megpróbáltatások idején. „Három felnőtt gyerekem van, akikkel kiskorukban igen sok kórházi megpróbáltatást éltem meg, ez volt a hitem próbájának időszaka.” Helyzetét tovább súlyosbította édesapjának megbetegedése. „Pont, amikor már egy kicsit fellélegzett a család, édesapám onkológiai beteg lett. A kezeim között halt meg. Éreztem, hogy valamit tennem kell, hogy szükséges a változás. Olyan hivatást szerettem volna választani, ahol patronálhatok, ahol azt a szerepet nyújthatom, amire nekem hozzátartozóként szükségem lett volna, de nem kaptam meg. Napra pontosan édesapám halálának első évfordulójakor érkezett meg a hír hozzám, hogy egyházmegyénkben elindul a kórházi lelkigondozói szolgálat, ahová várják a jelentkezőket. Ennél nagyobb hívást nem tudtam volna elképzelni! És bár tízszeres volt a túljelentkezés, nagy örömömre bekerültem a csapatba.”
Hédi elmondta, hogy Beer Miklós püspök kezdeményezése akkoriban úttörőnek számított hazánkban. „Miklós püspök szerette volna, hogy Salgótarjántól Szolnokig az összes létező egészségügyi intézményben jelen legyen ez a szolgálat, ami nem csak a betegeket és a hozzátartozókat segíti, de a dolgozókat is tehermentesíti. Eleinte nem örültek az egészségügyi dolgozók, hogy lelkigondozók kerülnek a kórházba, és sokan a Katolikus Egyház terjeszkedését vélték felfedezni a szolgálatban. Ezért azon is kellett dolgoznunk, hogy beépüljünk, hogy azt érezzék a dolgozók, nem csak a betegeknek és a hozzátartozóknak jó, hogy jelen vagyunk, mivel ők is bármikor fordulhatnak hozzánk.”
A lelkigondozói képzés végzésekor Hédi gyakorlati helyéül egy idősotthont választott, hogy jobban megértse az ápolási osztályra kerültek helyzetét. „Annyira megszerettem az idősotthont, hogy a mai napig járok oda, kéthetente utólelkigondozást végzek ott.” Nem csak számára, a családja számára is életformává vált a kórházi szolgálat, mivel gyermekei gyakran tértek be, hogy a különböző ünnepségeket fellépésükkel színesítsék.
Munkája során az ökumené, a keresztény felekezetek közötti egység is megvalósul. „A kórházban, ahol szolgálok, katolikus miséket és református istentiszteleteket tarthattunk heti váltásban, ami eleinte újdonságnak számított, viszont hitelesebbé tette szolgálatunkat, hogy nem csak a Katolikus Egyház nevében vagyunk jelen. Fontos elismerés volt számunkra, mikor 2016-ban a kórház lehetőséget adott egy imaszoba kialakítására, ami a csend birodalma, a lelki gondozottakkal való találkozás kis szigete lehet. Egy nem vallásos vezetésű, szűkös hellyel rendelkező kórházban nagy dolognak tartom, hogy kaptunk egy külön helyiséget a gyümölcsöző munkára.”
A lelkigondozók is érzékelik, hogy változik a világ, hiszen szolgálatuk kezdetén még sok idős ember volt hagyományosan vallásgyakorló, ezzel szemben a mostani idős generáció már hit nélkül nőtt fel, így nagyobb az evangelizációs terep. Ugyanakkor Hédi is hangsúlyozza, hogy a lelkigondozás lényege nem a direkt térítés, hanem a szükséget szenvedő ember melletti jelenlét, mely által Isten szeretét közvetíthetik.
„Minden életút, minden szenvedés, minden tapasztalat más, és amit megosztanak velem a betegek, az raktározódik, érlelődik bennem. Nem lehet megérintődés nélkül végezni ezt a szolgálatot. A haldoklók látványa az élni akarást, az élet szeretetét erősíti meg bennem, a szenvedés látványa pedig, hogy mindig érkezik egy segítő kéz a Jóistentől, csak fel kell azt fedezni.” Hédit lelkigondozói hivatása a mindennapokban is elkíséri. „A magánéletem és a hivatásom összefonódik, mert az agyam akkor is lelkigondozóként működik, amikor a vegyesboltba megyek vásárolni. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha a buszpályaudvaron összefutok valakivel, mély beszélgetésbe és a lelki sebek felnyitásába kezdek, de a látásmódomat abszolút átformálja a hivatásom. Annak ellenére, hogy sok szenvedést látok a kórházban, tudom, hogy nem lehet annyira elsüllyedni az életben, hogy Isten ne tudjon kihúzni, akár életet ad, akár halált. Engem a kórházi lelkigondozói munka kiegyensúlyozottabbá, emberebbé, megállapodottabbá tesz, és úgy érzem, ebben a hivatásban a helyemen vagyok.”
A Váci Egyházmegye Kórházlelkészi és Lelkigondozói Szolgálatának egy másik munkatársával, Szita Tamásné Andrea lelkigondozóval készült beszélgetést ide kattintva olvashatja el!
Marton Zsolt váci megyéspüspök idén töltött be a 60. születésnapját és néhány hónapja a Piarista Rend konfráterei közé is fogadták. Ebből az alkalomból a Piarista Rend Magyar Tartománya kommunikációs munkatársa beszélgetett a főpásztorral „szent kalandról”, a piarista gyökerekről és a papság tüzéről.
Megrendítő lelki élményben volt része mindazoknak, akik 2026. március 28-án részt vettek a Benczúrfalvi Passión, amelyet immár harmadik alkalommal rendeztek meg a benczúrfalvi Szent Antal Fogadalmi Keresztúton. Az esemény – a szervezők szándékának megfelelően – a hit, a művészet és a közösségi összefogás találkozásává vált, ahol Jézus Krisztus szenvedéstörténete életképekben elevenedett meg a résztvevők előtt. Ferencz Zoltán a benczúrfalvi Pro Arte et Natura Alapítvány elnökének írását adjuk közre.
Majnek Antal OFM, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye nyugalmazott püspöke látogatott el Lédeczi Dénes esperes-plébános meghívására Szolnokra. A főpásztor volt március 19-én a Szent József templom búcsúünnepének főcelebránsa. A püspökkel a szentmisét megelőzően a kárpátaljai magyarság életéről és problémáiról Szathmáry István, a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Új Néplap munkatársa beszélgetett.
A Naphimnusz Egyesület Hamvazószerdától kezdve a nagyböjt vasárnapjaira egy-egy rövid elmélkedést készített 2026-ban. Ezekben pápai dokumentumok és szentírási szakaszok segítségével szemlélik a böjtöt, mint önmegtagadást és megtérést, ami összeköti a teremtésvédelmet a szegények védelmével és a jövő generációk iránti felelősséggel. Nyolc egymáshoz kapcsolódó témát követnek majd ezek az elmélkedések: a tudatosság felkeltésétől a gyakorlati cselekvésig. Minden téma teológiai és szentírási alapokon köti a nagyböjti cselekedeteket (böjt, ima, alamizsna) a teremtésvédelemhez. Az elmélkedések végén olvasható néhány tipp a leírt gondolatok megélésének segítésére.
A Magyar Katolikus Egyház 2026-ban is segíti az adózók tájékozódását az 1%-os kampány során. 2026. április 1. szerda
Hugó
A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki....
Összes program »