CSALÁDPASZTORÁCIÓ
IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
TEREMTÉSVÉDELEM
KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ
» HÍREINK »
Szita Tamásné Andrea után a Szolnokon dolgozó Dénesné Fekete Hédi klinikai lelkigondozó is megosztotta, milyen tapasztalatokat szerez a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi és Lelkigondozói Szolgálatának munkatársaként a betegeket szolgálata során.„Nem lehet megérintődés nélkül végezni ezt a szolgálatot.” Dénesné Fekete Hédi személyes érintettség okán választotta a kórházi lelkigondozói hivatást; munkájával azt szeretné másoknak nyújtani, amire neki lett volna szüksége a megpróbáltatások idején. „Három felnőtt gyerekem van, akikkel kiskorukban igen sok kórházi megpróbáltatást éltem meg, ez volt a hitem próbájának időszaka.” Helyzetét tovább súlyosbította édesapjának megbetegedése. „Pont, amikor már egy kicsit fellélegzett a család, édesapám onkológiai beteg lett. A kezeim között halt meg. Éreztem, hogy valamit tennem kell, hogy szükséges a változás. Olyan hivatást szerettem volna választani, ahol patronálhatok, ahol azt a szerepet nyújthatom, amire nekem hozzátartozóként szükségem lett volna, de nem kaptam meg. Napra pontosan édesapám halálának első évfordulójakor érkezett meg a hír hozzám, hogy egyházmegyénkben elindul a kórházi lelkigondozói szolgálat, ahová várják a jelentkezőket. Ennél nagyobb hívást nem tudtam volna elképzelni! És bár tízszeres volt a túljelentkezés, nagy örömömre bekerültem a csapatba.”
Hédi elmondta, hogy Beer Miklós püspök kezdeményezése akkoriban úttörőnek számított hazánkban. „Miklós püspök szerette volna, hogy Salgótarjántól Szolnokig az összes létező egészségügyi intézményben jelen legyen ez a szolgálat, ami nem csak a betegeket és a hozzátartozókat segíti, de a dolgozókat is tehermentesíti. Eleinte nem örültek az egészségügyi dolgozók, hogy lelkigondozók kerülnek a kórházba, és sokan a Katolikus Egyház terjeszkedését vélték felfedezni a szolgálatban. Ezért azon is kellett dolgoznunk, hogy beépüljünk, hogy azt érezzék a dolgozók, nem csak a betegeknek és a hozzátartozóknak jó, hogy jelen vagyunk, mivel ők is bármikor fordulhatnak hozzánk.”
A lelkigondozói képzés végzésekor Hédi gyakorlati helyéül egy idősotthont választott, hogy jobban megértse az ápolási osztályra kerültek helyzetét. „Annyira megszerettem az idősotthont, hogy a mai napig járok oda, kéthetente utólelkigondozást végzek ott.” Nem csak számára, a családja számára is életformává vált a kórházi szolgálat, mivel gyermekei gyakran tértek be, hogy a különböző ünnepségeket fellépésükkel színesítsék.
Munkája során az ökumené, a keresztény felekezetek közötti egység is megvalósul. „A kórházban, ahol szolgálok, katolikus miséket és református istentiszteleteket tarthattunk heti váltásban, ami eleinte újdonságnak számított, viszont hitelesebbé tette szolgálatunkat, hogy nem csak a Katolikus Egyház nevében vagyunk jelen. Fontos elismerés volt számunkra, mikor 2016-ban a kórház lehetőséget adott egy imaszoba kialakítására, ami a csend birodalma, a lelki gondozottakkal való találkozás kis szigete lehet. Egy nem vallásos vezetésű, szűkös hellyel rendelkező kórházban nagy dolognak tartom, hogy kaptunk egy külön helyiséget a gyümölcsöző munkára.”
A lelkigondozók is érzékelik, hogy változik a világ, hiszen szolgálatuk kezdetén még sok idős ember volt hagyományosan vallásgyakorló, ezzel szemben a mostani idős generáció már hit nélkül nőtt fel, így nagyobb az evangelizációs terep. Ugyanakkor Hédi is hangsúlyozza, hogy a lelkigondozás lényege nem a direkt térítés, hanem a szükséget szenvedő ember melletti jelenlét, mely által Isten szeretét közvetíthetik.
„Minden életút, minden szenvedés, minden tapasztalat más, és amit megosztanak velem a betegek, az raktározódik, érlelődik bennem. Nem lehet megérintődés nélkül végezni ezt a szolgálatot. A haldoklók látványa az élni akarást, az élet szeretetét erősíti meg bennem, a szenvedés látványa pedig, hogy mindig érkezik egy segítő kéz a Jóistentől, csak fel kell azt fedezni.” Hédit lelkigondozói hivatása a mindennapokban is elkíséri. „A magánéletem és a hivatásom összefonódik, mert az agyam akkor is lelkigondozóként működik, amikor a vegyesboltba megyek vásárolni. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha a buszpályaudvaron összefutok valakivel, mély beszélgetésbe és a lelki sebek felnyitásába kezdek, de a látásmódomat abszolút átformálja a hivatásom. Annak ellenére, hogy sok szenvedést látok a kórházban, tudom, hogy nem lehet annyira elsüllyedni az életben, hogy Isten ne tudjon kihúzni, akár életet ad, akár halált. Engem a kórházi lelkigondozói munka kiegyensúlyozottabbá, emberebbé, megállapodottabbá tesz, és úgy érzem, ebben a hivatásban a helyemen vagyok.”
A Váci Egyházmegye Kórházlelkészi és Lelkigondozói Szolgálatának egy másik munkatársával, Szita Tamásné Andrea lelkigondozóval készült beszélgetést ide kattintva olvashatja el!
Az első magyar nyelvű teljes, katolikus Szentírás fordítás kiadásának 400. évfordulója alkalmából a Váci Egyházmegyei Könyvtár és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola „A Szentírás magyar hangon – fordítás hagyomány, lehetőség” címmel konferenciát szervezett 2026. november 4-én Vácon, a PüspökVác Rendezvényközpontban. A konferencia előadásai egyház- és kultúrtörténeti, teológiai és szentírástudományi nézőpontból közelítették meg a fordító Káldi György munkásságát és a Káldi-Biblia jelentőségét. Emellett szó esett a fennmaradt Káldi-Bibliák történetéről, a bibliai tartalmak kora újkori színpadi megjelenítéséről, valamint a Szentírás oktatásban és hitoktatásban betöltött szerepéről is.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia harminc évvel az 1996-os Igazságosabb és testvériesebb világot! című körlevél megjelenése után ismét társadalmi kérdésekkel foglalkozó körlevelet adott ki. Az új, nyolc nagy témát feldolgozó körlevélben hangsúlyos szerepet kap a digitális világ, a demográfiai problémák, a környezeti válság és az egyházi közösségek gyengülése is.
Október elején négy Svájcban szolgáló pap látogatott Balassagyarmatra Balogh László plébános meghívására, akinek egykori évfolyamtársa, a nagyváradi származású Popa Péter három afrikai paptestvérével együtt érkezett Magyarországra. A vendégek a helyi hívekkel is találkoztak, és megosztották velük tapasztalataikat a lelkipásztori hivatásról, a hitről és az Egyház helyzetéről. A Magyar Kurír oldalán megjelent írást olvashatják.2026. november 10. kedd
Réka
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem...
Összes program »