Augusztus végén a Váci Egyházmegyei EKIF igazgatói számára az okoseszközök gyermekekre, fiatalokra gyakorolt hatásával kapcsolatban szerveztek konferenciát, melynek a lelki programok és a szakmai tájékoztató mellett fontos részét képezték neves szakemberek előadásai. Dr. Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) rektora a mesterséges intelligenciában (AI) rejlő lehetőségekről beszélt, míg Pöltl Ákos családbiztonsági szakértő a digitális tér veszélyeire hívta fel a jelenlévők figyelmét.

„A gyermekek tudatos internethasználatát felejtsük el, ez olyan, mintha egy ötéves gyereket tudatos láncfűrész-használatra próbálnánk megtanítani. Ha túl korán szabadítjuk a gyermekre nagy mennyiségben és nem a megfelelő tartalmat, az klinikai és idegrendszeri elváltozásokat okoz benne” – ezzel az erős felütéssel kezdte meg előadását Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató, egyetemi tanár, aki az okoseszköz-használat különféle káros hatásairól beszélt. Az egyik káros hatás legtöbbünk számára ismerős lehet, hiszen tapasztaljuk, hogy a képernyő nézése, használata közben megszűnik a testérzékelésünk. Ez nem tűnik akkora problémának, csakhogy a testérzékelés, a mozgás szoros kapcsolatban áll egy gyermek idegrendszeri fejlődésével, és ha azt naponta két-három órára leállítjuk, maradandó károk keletkezhetnek a fejlődésben lévő fiatalban. A neveléskutató elmondta, hogy az idegkutatások alapján az agy problémamegoldó hálózata csak a valódi játék során tud kifejlődni, a játékból pedig később alkotás, felfedezés, kíváncsiság következik. A hatékony tanulásra csak a játékkal jól előkészített agy képes. „A virtuális világ nem készíti fel a fiatalokat az életre, mert amit a képernyőn megtanulunk, azt az életfeladatokban nem tudjuk jól hasznosítani.”

Mindezeken felül a túlzott dopaminlöketet adó tevékenységek – melyek közé tartozik a képernyőhasználat – elveszik az egyén motivációját, csökkentik a tanulási képességet, a figyelmet, a memóriaképességet, a valóságérzékelést, azaz beleszólnak a nem fejlett idegrendszerrel bíró gyermekek és fiatalok agyműködésébe. „Nem azt mondom, hogy egyáltalán ne éljünk a modern technológia eszközeivel, de tudni kell, hogy mennyit és mikor engedünk, és hogy mire van még szükség a gyermeknek. Mi az, ami feltétlen ne maradjon ki? Mozgott eleget? Énekelt eleget? Kapcsolódott másokhoz eleget?” A szakember megosztotta, hogy a kapcsolódás terén milyen súlyos következményekkel számolhatnak a képernyőfüggő gyermekek. „Ha az alapszükségleteink, azaz a mozgás, művészetek, érzelmek megélése, kapcsolódás, kötődés másokkal, természetben levés, valóságos tapasztalatok szerzése normális úton kielégül, a képernyőre való rászokás esélye nulla. De ha a virtuális és a személyes kapcsolódás aránya felborul – ami napjainkban a gyermekeknél sokszor így van –, akkor a test egy idő után leállítja az oxitocin termelést, aminek az lesz az eredménye, hogy az érintettet nem fogják érdekelni az emberi kapcsolatok; se a szerelme, se a barátja, se a szülője, se a gyermeke, se a munkatársa, senki.”

Pécsi Rita hangsúlyozta, hogy a gyermekeknek világos, megbízható keretekre van szüksége az okoseszközök használata kapcsán, amelyeket a szülőknek és az iskolának kell megszabnia, mert más ezt nem fogja megtenni. „A gyerek olyanná lesz, amilyenné neveltük. Ez nem fenyegetés, hanem jó hír, hiszen ez azt jelenti, hogy a kulcs még mindig a mi kezünkben van.”

A szakembert Horváth Szilárd, a gödi Búzaszem Általános Iskola igazgatója követte előadásával, aki az iskolájukban bevett gyakorlatról, az okoseszköz-használat korlátozásáról és annak sikereiről, kihívásairól beszélt. A Búzaszem Iskolában ugyanis az iskola és a szülők összefogásának eredményeként néhány éve a gyerekek sem az iskolai időben, sem otthon nem használnak személyes képernyőt, csak a legszükségesebb mértékben, így elkerülik a függőség kialakulását. A kezdeményezés onnan indult, hogy az igazgató egyre inkább érzékelte; problémát okoz az okostelefonok, a közösségi portálok használata, és ez többek között abban is megmutatkozott, hogy a gyermekek mozgása és idegrendszeri érettsége fejletlen volt, egyre több diák szorult fejlesztésre, és a kamaszok komoly önértékelési problémákkal küzdöttek. Néhány évvel később olyan kutatások láttak napvilágot, melyek alátámasztották az okoseszközök használatának káros hatásait, és Horváth Szilárd szakemberekkel egyeztetve látta, hogy csak úgy lehet a kialakult helyzeten változtatni, ha a családban is kiveszik a gyerekek kezéből ezeket az eszközöket. „Elkezdtük először a szülőket felvilágosítani és meggyőzni; ez azt jelentette, hogy minden osztályba évente legalább két szülői esten részt vettem, ahol megosztottam az új kutatási adatokat az okoseszköz-használat káros hatásairól.”

A pedagógiai program átalakításával a diákok mindkét szülőjével nyilatkozatot írattak alá, melyben megígérték, hogy gyermeküket távol tartják az okoseszközöktől, személyes képernyőtől, közösségi oldalaktól, illetve a digitális világ egyéb eszközeitől nyolcadik osztály első félévéig. „Most hetedikesek azok a gyermekek, akiknek a szülei ezt a nyilatkozatot aláírták, és úgy látom, elég jó eredményeket értünk el velük. Hozzátartozott ehhez az is, hogy minden szülőt személyesen szólítottam meg, külön leveleket címezve.”

A Búzaszem Általános Iskola diákjai, bár okoseszközöket nem használhatnak, rengeteg más, értékközvetítő és készségfejlesztő programon vehetnek részt. „A néphagyomány rítusait érdemes behozni az életükbe, mert ezek megtartó erejűek, ilyen például a kántálás, betlehemezés, szentcsaládjárás, regölés, háromkirályjárás, farsang, szabjavívás, pünkösdi királyválasztás...de természetesen nemcsak az ünnepekhez kötődően szervezünk programokat. Havonta tartunk a szülőkkel közösen táncházat, a diákok órarendjébe be van építve a néptáncóra, a kézműves foglalkozások, mint például a csipkeverés, és zenei kurzusokat is szervezünk számukra. Az iskolakertben gyógynövényeket termesztünk, melyeket később a gyerekek felhasználnak.” Az okoseszköz-használat teljes korlátozásának bevezetése előtt Horváth Szilárd igazgató több szempontot figyelembe véve elgondolkodott; vajon túl radikális lépésről lenne szó? „Mikor ezen elgondolkodtam, abban maradtam, hogy nem tudunk a dopaminnal versenyezni, következésképpen, amikor meglépjük, hogy otthon is kivesszük a gyerekek kezéből az okostelefont és a digitális világ eszközeit, akkor nem radikálisak, hanem realisták vagyunk.”

Az igazgató őszintén beszélt a nehézségekről is. „Az egyik ilyen a kompetenciamérés, merthogy a negyedikes gyerekeink nem tudják még kezelni a számítógépeket, de ezt mi bevállaltuk. Nehézség az is, hogy folyamatosan emlékeztetni kell a gyerekeket és a szülői közösséget is az okoseszközök káros hatásaira.” Emellett azonban rengeteg pozitívumot tapasztalnak. „Öröm a kapcsolatok kivirágzása, az érzelmi intelligencia, a türelem, a belátás, a tanulási képességek javulása, az idegrendszer fejlődése. Egészen máshogy, belső fegyelemmel dolgoznak a gyermekeink. Szülő-gyermek-tanár közösségben tudunk együtt lenni, és mindezek mellett a nemzeti kultúra átadása is megvalósul intézményünkben.”

Az előadások után kiscsoportokban folytatódott tovább a beszélgetés. A konferencia és a lelki nap egy négy lépésből álló, az EKIF vezetősége által kidolgozott projekt első lépése volt. A további programokról és fejleményekről az alábbi linkeken keresztül értesülhetnek.

Konferencia a diákoknak, szülőknek és pedagógusoknak az okoseszközök káros hatásairól

Manifesztum a gyermekek okoseszköz-használatáról