Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola hagyományos, tél végi teológiai konferenciájának témája idén a vértanúság volt. A február 22-én Vácon megtartott eseményen teológusok, katekéták, az AVKF nem- hitéleti képzésének hallgatói vettek részt, közel nyolcvan fő. A délelőtti szekcióban XX. századi vértanúkról és az ereklyék tiszteletéről hangzottak el előadások, míg délután a megváltás teológiájáról, Svéd Szent Brigitta misztikus látomásáról és a Kádár-korszak keresztényüldözéséről beszéltek az előadók. A konferencia így két előadáson keresztül is kapcsolódott a kommunizmus áldozatairól szóló emléknaphoz, amelyet február 25-én tartanak. A résztvevőket Marton Zsolt váci püspök köszöntötte.

Ahogy a konferencia bevezetőjében is, majd több előadásban is elhangzott, vörös és fehér vértanúkat különböztet meg az egyházi hagyomány. Marton Zsolt köszöntőjében utalt arra, hogy az első apostolok, akik közül egyedül Szent János nem lett vértanú, személyesen tapasztalták meg Jézus csodáit, és bár feltámadásának nem lettek tanúi, mégis a vele kialakult személyes kapcsolat erőt adott nekik ahhoz, hogy életük árán is tanúságot tegyenek róla. „A vértanúság mindenkit érint, arra hív, hogy jól állítsuk be életünk iránytűjét. Szent II. János Pál pápa tanítása szerint a vértanú a hit és az erkölcs összetartozásának legnagyobb jele.”- mondta a püspök.

Dr. Varga Lajos segédpüspök, általános helynök előadásában a Váci Egyházmegye vértanúit elevenítette fel, elsősorban azokat, akik az Apor Vilmos Katolikus Főiskola épületéhez, azaz az egykori váci szemináriumhoz kötődtek. Köztük elsőként Pétery József püspök életére emlékezett, aki mivel elutasította a békepapságot 1951-ben, házi őrizetbe került, majd Hejcére száműzték. Őt fehér vértanúnak tekinti az egyház. Határozott kiállása hite és az egyház értékrendje mellett már akkor megmutatkozott, amikor 1946-ban a váci püspöknek az érsekekhez hasonlóan kijáró palliumot Mindszenty József bíborostól a szeminárium kápolnájában vette át. Attól a Mindszenty bíborostól, aki tökéletesen értette, milyen történelmi körülmények között szolgálják az egyházat, és sejtette, hogy komoly megpróbáltatások várnak majd Krisztus minden követőjére.

A Tanácsköztársaság több katolikus pap, egykori váci szeminarista életét követelte, köztük Kósa József és Hornyik Károly jászkarajenői papok estek áldozatul a vörös terrornak. A kommunizmus áldozatai között tartjuk számon Kenyeres Lajos tiszavárkonyi lelkipásztort, akit 1957. február 28-án hittanóráról hazafelé tartva a Tisza gátján gyilkolták meg brutálisan. Bűne az volt, hogy hitbuzgalmi írásokat készített és levelet írt Andropov akkori budapesti szovjet nagykövetnek az erőszakos téeszesítéseket kifogásolva. Hetényi Varga Károly, aki a legteljesebben dolgozta fel a magyar hitvallók és vértanúk életét, összesen 53 fehér vértanút tart számon a Váci Egyházmegyéből.

Dr. Lengyel Zsolt főiskolai adjunktus előadásának témája az ereklyetisztelet volt. Történeti áttekintéséből megtudhattuk, hogy az ereklyék tisztelete akkor kezdett terjedni, amikor Valerianus császár 257-ben betiltotta a vértanúk sírjánál bemutatott szentmiséket. Később az Egyház a nyilvános és helyes kultusz érdekében pontosan szabályozta az ereklyék hitelesítésének körülményeit, folyamatát, valamint a boldoggá és szentté avatási eljárásokhoz kapcsolódó feltételeket, elkerülendő az ereklyékkel történő visszaéléseket.

Ezt követően megrendítő előadás következett a 2015-ben Líbiában iszlám szélsőségesek által meggyilkolt 21 kopt vértanúról. Marco Michael kopt katolikus diakónus, kulturális attasénak köszönhetően betekintést kaphattak a hallgatók a kopt egyház történetébe, hagyományaiba, és megérthették, hogy ezeknek az egyszerű embereknek miért volt egyértelmű a 21. században, hogy még életveszély esetén sem tagadták meg Krisztusba vetett hitüket. Vértanúságukról animációs film is készült, amely jelentősen hozzájárulhat tiszteletük terjesztéséhez, és ezen keresztül erőt adhat minden ma üldözést szenvedő vallás tagjainak. A 21 kopt vértanút a katolikus egyház is felvette mártírjai közé, és világszerte megemlékeznek róluk.

A délelőtti szekció utolsó előadásában Dr. Varga Péter András filozófus, a HUN-REN Kutatóközpont tudományos főmunkatársa Ervin Gáborral, a zsidó származású katolikus pap-filozófussal foglalkozott, akit 1944 decemberében a nyilasok édesanyjával együtt elhurcoltak lakásukról, ahol embereket bújtattak, majd mindkettőjüket a Dunába lőtték. Az előadó azokra a kérdésekre kereste a választ, hogy milyen életút vezette Ervin Gábort a kivégzőosztag elé, mit üzen nekünk rövid irodalmi-tudományos munkássága és mi történhetett volna, ha Ervin Gábor túléli a vészkorszakot. A zsidó származású embermentő hitéért vállalt vértanúsága - a legutóbbi kutatások alapján -egyértelműen bizonyítható lenne egy boldoggá avatási eljárás során.

A szekciót záró kerekasztal-beszélgetés során az előadók egyetértettek abban, hogy a vértanúk esetében vannak közös jellemvonások. Az erények gyakorlata megmutatkozik életükben, de életeseményeik is mutatják általában, hogy lelkileg felkészültek a megpróbáltatásokra. Felmerül a kérdés, hogyan lehet példaképként állítani a hívek, különösen a fiatalok számára a vértanúkat. Az előadók utaltak rá, hogy ez nem könnyű feladat, de ha az értékeket állítjuk a középpontba, amelyekért ezek a személyek életüket adták, illetve a személyes életutakat mutatjuk be, akkor van rá esély, hogy bármelyik kor vértanújának üzenete eljuthat a mai hívőkhöz, megerősítve őket is a tanúságtétel fontosságában.

A délutáni szekcióban Dr. Lovassy Attila, a konferencia szervezője, az AVKF tanára és szakfelelőse „Szükséges volt-e Jézus halála a megváltáshoz?” c. előadásában arra kereste a választ Canterbury Szent Anzelm, Aquinói Szent Tamás és Hans Urs von Balthasar segítségével, hogy ki adhat elégtételt az elesett emberiség bűnéért Istennek, Isten miért nem hozhatja helyre az embert és a világot egyetlen szavával. Milyen kereteket kell előzetesen elgondolnunk annak a személynek, aki az emberiség nevében lerója a tartozását? Továbbá az Úr Jézus kifejezetten a halállal vagy az egész lényével adott elégtételt, szeretetével, vagy mindent felülmúló hatalmával? Mi a megtestesült Ige önkiüresítésének alapja a Szentháromságban, és ez hogyan válik számunkra üdvtörténeti szempontból Jézus megváltói tevékenységévé? Mindhárom idézett teológus válaszában az ember elégtelen jóvátétele, Isten igazságossága és irgalmának felülmúlhatatlansága, bölcsessége és különös alázata kristályosodik ki, amellyel az Úr az embert ingyenesen, de keresztjével együtt hívja.

Kondorosi Noémi katekéta, teológus hallgató Svéd Szent Brigitta beszélgetése Szent Pál apostollal és Szent István diakónussal című előadásában kiemelte, hogy Szent Brigitta XIV. századi misztikus számos látomása közül kiemelkedik kettő, amelyek egymást kiegészítik: Szent István diakónus és Szent Pál apostol is elmondja neki az első vértanú halálával kapcsolatos személyes gondolatait, amelyektől teljesebbé válik a kép, miközben az elbeszélés teljesen megfelel az Apostolok Cselekedeteiben leírtaknak.

Dr. Wirthné Diera Bernadett történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottság kutatója előadásában bemutatta, hogy Kádár és Rákosi egyházpolitikai elgondolásai alapvetően hasonlóak voltak, és a hatalomgyakorlás eszközeiben adódtak csak különbségek. Az 1956-os forradalom megtorlásának kevésbé ismert aspektusa, hogy 1957 folyamán legalább hét katolikus papot meggyilkoltak, akiknek ügyében nem történt kielégítő, a bűnösöket felelősségre vonó nyomozás. Legismertebb közülük Brenner János, akit brutális kegyetlenséggel öltek meg 1957. december 15-én. A megtorlás időszakában a „Fekete Hollók” fedőnevű akció során 1957-58-tól több száz katolikus papot, szerzetest, apácát és világi hívőt figyelt meg a hatalom és indított eljárást ellenük. Az ügy a Kádár-korszak legnagyobb egyházellenes rendőrségi akciója volt, amely egészen a rendszerváltásig tartott.

Dr. Juhász Pál Balázs adjunktus betegség miatt nem tudta megtartani előadását Keresztelő Szent János vértanúságával kapcsolatban, de írása a megjelenő tanulmánykötetben szerepel majd.

Dr. Gloviczki Zoltán rektor záró gondolataiban rámutatott, hogy ez a sikeres tudományos konferencia sem maradhat csupán a jelenlévők elméleti kincse, ennek a tudásnak gyakorlattá és életté kell válnia, beépítve az elhangzott értékeket és eredményeket a cselevési tervünkbe, akkor éri el e rendezvényünk valódi célját.

A konferencia résztvevői megtekinthették a szünetben a Bódi Mária Magdolna életét bemutató rollup kiállítást. A fiatal munkáslány tisztasága védelmében halt mártírhalált 1945-ben, boldoggá avatására április 25-én kerül sor Veszprémben.

 

 

Gáborné Haáz Andrea-dr. Lovassy Attila

Fotó: Nagy Sándor, AVKF