Nagyböjt alkalmából 120 diák kezdett „digitális detoxba” a héten. Ők mind az EKIF iskoláiba járnak? Hogyan zajlott a jelenkezés, önkéntes volt a részvétel?

A diákok 6, 7 és 8.-osok, és az általunk fenntartott 4 iskolába járnak, összesen hat osztály tanulóiról van szó. A jelentkezés úgy zajlott, hogy megismertettük a programot az intézményvezetőkkel és kértük őket, hogy ha van érdeklődő osztály, jelezzék felénk. 4 osztály jelentkezését kértük, végül 6-ot fogadtunk be.

Mi adta az ötletet a digitális böjt megszervezéséhez?

Fiatalokkal foglalkozó szervezetként természetes, hogy követjük azokat a szakirodalmakat, amelyek a nevelés kihívásairól szólnak, és bizony az utóbbi években egyre többen hívták fel a figyelmet a digitális világban rejlő nem kevés veszélyre.

Ráadásul a pedagógusok, óvodapedagógusok a saját bőrükön tapasztalják meg az utóbbi 5-8 évben az okostelefonok korai használatának hatásait: hanyatló figyelem-koncentráció, indulatkezelési problémák, az érzelmi intelligencia és a társas készségek elsatnyulása stb.

Egyre inkább azt láttuk, hogy ezzel valamit kezdeni kell. Augusztusban tartottunk egy konferenciát az igazgatóinknak, amelyre meghívtunk olyan, a témában jártas szakértőket mint Gloviczki Zoltán, Horváth Szilárd, Pécsi Rita vagy Pöltl Ákos. Az előadások nyomán, illetve az azokat követően kialakult beszélgetésekben született meg az elhatározás, hogy valamit tenni kell annak érdekében, hogy ezt a nagyon súlyos jelenséget visszaszorítsuk.

Magának a böjtnek az ötlete Máthé Zsuzsától, a Szent István Intézet igazgatójától származott, s az egyeztetések során az is lassan formát öntött, hogy szeretnénk mérhetővé tenni ennek az erőfeszítésnek az eredményeit. Felkértük Hal Melindát, hogy segítsen mindazoknak a területeknek a mérésében a böjt előtt és után, amelyeket a „kütyüzés” károsít. És azt is eldöntöttük, hogy az eredményeket majd publikáljuk, hogy minden érintett – szülők, pedagógusok, fiatalok – segítséget kapjanak a digitális függőségek ellen folytatott küzdelemben.

Ennek keretében a gyerekeknek ki kellett tölteniük egy kérdőívet a böjt megkezdése előtt és utána is válaszolni fognak kérdésekre. Pontosan mit vizsgálnak ezzel és milyen eredményekre számítanak?

Azt vizsgáljuk, hogy milyen a gyermek figyelem-koncentrációja, milyenek a társas készségei, milyen fokon van az érzelmi intelligenciája és mennyire vált esetleg már függővé a személyes képernyő használattól. Azt reméljük, hogy egy teljes hónap böjt megteszi majd a hatását és a kimeneti mérések eredményei kimutathatóan jobbak lesznek, mint a bemenetiek voltak.

A sajtótájékoztatón említette, hogy maga is részt vesz a kihívásban. Nekünk, szülőknek, akik még javarészt úgy nőttünk fel, hogy sima telefonunk sem volt, nemhogy okostelefon, ugyanúgy nehéz a korlátozás. Mennyire fontos hogy jó példával járjunk a gyermekeink előtt? Mennyire vagyunk képesek mi, felnőttek határokat szabni önmagunknak?

Ez utóbbival kezdem: nagyon nehéz. Ezt az interjút elektronikus eszköz használatával készítjük. Az autóban GPS-t használok. A számítógépemen keresztül kommunikálok a nap bizonyos részében: emaileket küldök és online meetingeken veszek részt. Nem egyszer a kollégák, igazgatók messengeren írnak, ami a telefonon pittyeg be. Tegnap volt az első detox napom, és a telefonom 45 percet naplózott üzenetek, GPS és messenger használatára, illetve 1 óra 15 percet töltöttem telefonálással. Tény, hogy nem olvastam cikkeket, nem néztem YouTube videókat és nem Facebookoztam (le is töröltem a telefonról). Szóval dolgozó embernek ez nehéz, de arra kell törekedni, hogy ne használjuk szórakoztató tartalmak böngészésére, ne pörgessük a képernyőt. És igen, fontos a példa: a gyerek a szülő mintáját veszi át magas százalékban, ha mindig kézben a telefon, az nagyon rossz üzenet.

Le kell tenni, amikor hazamentünk, és valódi, minőségi időt kell töltenünk a gyerekeinkkel, különben hiteltelen lesz az a kérésünk feléjük, hogy ne kütyüzzenek, hogy ne videójátékozzanak.

Milyen mentális állapotban vannak a gyerekek najainkban, amikor a mobiltelefon egyre meghatározóbb szerephez jut az életükben? Érzékelik ők maguk is, hogy ez probléma, vagy már ebbe nőttek bele és abszolút rajtunk, szülőkön múlik, hogy határt tudunk-e szabni a jelenségnek?

A gyerekek mentális állapotára a mobiltelefon használat, a napi 1-2 óránál hosszabb képernyőidő negatív hatással van. Rengeteg mérés és statisztika készült a különböző országokban és globálisan is a személyes képernyőhasználat napi idejéről, ez globálisan a 8-64 éves korosztályokban 6,5 óra, a fiatalok esetében ez felkúszhat akár napi 8-9 órára is. Ez nagyon komoly károsodásokat okoz, elsősorban a dopaminfüggőség kialakulása miatt. A már említett mérésünk egyik fejezete pontosan ezzel kapcsolatos, a függőség jeleiről feltett kérdéseket tartalmazott.

A gyerekek egyébként érzékelik, hogy valami nem jó, főleg a kamaszkorban. Rendeztünk egy konferenciát a témában tavaly ősszel, amire diákokat is hívtunk, akik nagyon őszintén beszéltek a küzdelmeikről, a függőségeikről, és arról, mennyire nehéz legyőzni a sóvárgást és letenni a telefonjukat.

Működhet a teljes tiltás, vagy a mostani helyzetben már inkább az a járható út, ha nevelünk, konfrontálódunk a telefon kérdésében?

A szakemberek azt mondják, hogy 14 éves kor előtt nem szabad a gyerek kezébe mobiltelefont adni, addig tehát tiltani kell, utána pedig lassan, ellenőrzött módon bevezetni annak használatába. Fontos az is, hogy a közösségi média használat kezdetét is amennyire lehet, kitoljuk. A legnagyobb károkat azóta jegyzi fel a szakirodalom, amióta az Instagram megjelent, azóta pedig még ott a TikTok, ami még károsabb nemcsak a tartalmai, hanem a gyors pergése miatt is, ami a gyermek figyelemre, koncentrációra, érzelmi azonosulásra való képességét annak használati idejével egyenes arányban rontja.

Év elején nagyon nagy visszhangot keltett a mobiltelefonok iskolai tiltása. Látszódik már valamilyen eredmény arra vonatkozóan, hogyan befolyásolja az intézkedés a diákok iskolai teljesítményét?

Az eredmények a mi intézményeinkben kivétel nékül mindenütt pozitívak. Végeztem még tavaly decemberben egy gyors, telefonos elemzést az iskolaigazgatóink körében, az egyetlen nehézség, amiről beszámoltak, az a logisztika volt (elvenni, eltárolni, kiadni a telefont), de az sem volt jelentős, és idén már azt mondják, hogy beállt a rend. Ami viszont a hatást illeti: a gyerekek, fiatalok jobban tudnak órán figyelni, egymással az interakciók száma jelentősen megnőtt, játékokat hoztak be, kártyáznak, társasoznak, beszélgetnek, ismerkednek a folyosón. Korábban azokban az intézményekben, amelyekben engedték a telefon használatot, szinte mindenki a telefonjába hajolva görnyedt valahol a szünetekben. Ennek vetett véget a tiltás, és nyitotta meg a lehetőséget újra a normális közösségi életre az iskolai szünetekben.

Kapcsolódó tartalom: Digitális böjtre mentem tudósítás

Raj-Czefernek Léna

Fotó: Vasarnap.hu/Szennyes Krisztián