FŐOLDALHÍREINKPROGRAMOKNÉV- ÉS CÍMTÁRTURIZMUSHITOKTATÁSÉLŐ KÖVEK 2023-2026AKOLITUSOKFOTÓTÁRVIDEÓTÁR

• CSALÁDPASZTORÁCIÓ
• IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
• TEREMTÉSVÉDELEM
• KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
• CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
• BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ

SZAMARITÁNUS SZOLGÁLATEGYHÁZMEGYEI KARITÁSZKÖNYVTÁRLEVÉLTÁREGYHÁZMEGYEI MÚZEUMSZENT MIHÁLY INTÉZMÉNYFENNTARTÓKAFARNAUM HÁZSZINÓDUSTEMETŐÜZEMELTETŐ KFTMotiVÁCió Képzési KözpontMATER SALVATORISÁLLÁSHIRDETÉSMISERENDEGYHÁZMEGYÉNKRŐLALAPÍTVÁNYAINKDOKUMENTUMTÁRKÖZBESZERZÉSEKGYERMEKVÉDELEMADATVÉDELEMTÉRKÉPKAPCSOLAT

» NAPI EVANGÉLIUM »

Abban az időben: Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!” Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz hozzájuk példabeszédekben?” Ő így válaszolt: „Nektek adatott meg, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adnak, hogy még több legyen neki; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése: Hallván hallotok, és mégsem értetek, nézvén néztek, de mégsem láttok; megkérgesedett ugyanis e népnek szíve: Fülükkel restül hallanak, szemüket behunyják, hogy a szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, és a szívükkel ne értsenek, s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket. De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok, – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta. Hallgassátok meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosai, a harmadik harmincszorosat.” Mt 13,1-23

Elmélkedés

A mag nem változik – a talaj igen

A magvető példázata talán az egyik legismertebb Jézus tanításai közül, és éppen ezért sokszor elsiklunk a mélysége fölött. Pedig, ha igazán elgondolkodunk rajta, észrevesszük: ez a történet nem a magról szól, hanem a talajról. A mag Isten igéje – ugyanaz mindenki számára. De a föld, ahová hull, nagyon is változatos. Ez a föld a mi lelkünk.

Van, hogy az ember szíve kemény, mint az út széle, a szó lepattan róla. Máskor lelkes, de sekély, s ezért a mag nem ereszt gyökeret. Van, hogy minden jóindulat ellenére túl sok benne a tövis: a gond, a félelem, az anyagiak hajszolása. És néha – igen, néha – a szív jó földdé válik. Hogyan történik ez? Nem egyik napról a másikra, és sosem fájdalom nélkül.

Egy ismerős tanár mesélte, hogy sokáig azt hitte, Isten szava hatással van rá, mert rendszeresen olvasta a szentírást. Mégsem változott meg benne semmi igazán. Aztán hirtelen nagy veszteség érte, elveszítette a férjét, akivel huszonöt évig élt együtt. Összezuhant, teljesen értelmetlennek, üresnek tartotta az életét. A bibliája hetekig porosodott. Aztán egy nap, eszébe jutott egy szöveg: „Az én szavam nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat” (Iz 55,11).

Nem értette, miért éppen ez jutott eszébe, de másnap újra elővette a bibliát és csendben olvasni kezdte az evangéliumot. És ekkor történt valami. A mondat, amit olvasott, beléhasított. Felébresztette gondolatait. Felkavarta lelkét. Vigasztalást adott neki a fájdalomban. És azóta minden reggel ott nyitja ki a szentírást, ott folytatja, ahol előző nap abbahagyta. A fájdalom megmunkálta a földet. A szenvedés nem pusztán megtörte, hanem megnyitotta a szívét. És itt nem az a lényeg, hogy melyik igehelyre, melyik mondatra talált rá, hanem az, hogy Isten szava bármikor szíven találhat minket, ha jó a talaj.

Ez a különbség a terméketlen és a termő talaj között: a befogadókészség. Nem a tudás számít, nem az előélet, nem a vallásos neveltetés, hanem az, hogy hagyom-e, hogy Isten szava behatoljon az életem mélyére. Mert a mag mindig életet hordoz. Sokszor félünk a belső fájdalmak érintésétől. Pedig éppen ez az a tér, ahol Isten dolgozik, jó földdé alakítja szívünket.

A példázat egy másik üzenetére is érdemes odafigyelnünk. Jézus egy belső drámát is megoszt velünk, az igehirdető fájdalmát, aki szól, de nem mindig hallgatják meg. A magvető elindul, hinti a magot, de sok mag elvész. A madarak felkapkodják, a kövek között kiszáradnak, a tövisek elfojtják. És mégis: a magvető nem áll meg, mert abban reménykedik, hogy ami jó földbe hull, az harminc-, hatvan-, százszoros termést hoz.

A példabeszéd tehát nemcsak a hallgatóról szól, hanem a hirdetőről is. A szülőről, aki próbálja hitre nevelni a gyermekeit. A papról, aki minden vasárnap prédikál. A hitoktatóról, aki újra és újra elmagyarázza tanítványainak a bibliai történeteket. A barátról, aki próbál bátorítani egy nehéz, kilátástalan helyzetben.

Sokan vagyunk, akik vetünk, hintjük a magot, szóval, példával, imával, és közben olykor kétségbeesünk: van ennek értelme? Meghallja valaki? Észreveszi valaki? Jézus válasza bátorító: igen, sok elvész, de ami jó földbe esik, abból Isten bő termést fakaszt.

A mi feladatunk a vetés, a növekedés Isten dolga. A gyümölcs nem mindig látszik azonnal. Sőt, lehet, hogy nem is a mi életünkben. Isten ideje nem a mi óránk szerint jár. A mag, amit ma mondunk, lehet, hogy tíz év múlva hajt ki vagy később.

Jézus példabeszéde bátorítás minden igehirdetőnek, tanítónak, nevelőnek és szülőnek: Ne fásulj el! Ne várj azonnali eredményt! Ne félj a kudarctól! A te feladatod a hűség. A szó, amit kimondasz, a tett, amit szeretetből teszel, nem vész el. A többit bízd Istenre!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy a magvető, aki ma is hűségesen hinted tanításodat minden ember szívébe. Köszönöm, hogy az én lelkem talaját sem hagyod parlagon. Add, hogy ne legyek kemény szívű, ne hagyjam, hogy a világ zaja elragadja tőlem tanításodat! Távolítsd el belőlem a köveket: a felszínességet, a közömbösséget, a lelki fáradtságot, és vágd ki a töviseket: a félelmeimet, az aggodalmaimat, az önzésemet! Kérlek, munkálkodj bennem, hogy lelkem jó földdé váljon: csendessé, figyelmessé, nyitottá, amely befogadja igédet és termést hoz, százszorosat!

OLVASMÁNY / ZSOLOZSMANAPI EVANGÉLIUMNEXONWEB BELÉPÉSLEVELEZŐRENDSZERSzentév 2025KATADMIN