FŐOLDALHÍREINKPROGRAMOKNÉV- ÉS CÍMTÁRTURIZMUSHITOKTATÁSÉLŐ KÖVEK 2023-2026AKOLITUSOKFOTÓTÁRVIDEÓTÁR

• CSALÁDPASZTORÁCIÓ
• IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
• TEREMTÉSVÉDELEM
• KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
• CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
• BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ

SZAMARITÁNUS SZOLGÁLATEGYHÁZMEGYEI KARITÁSZKÖNYVTÁRLEVÉLTÁREGYHÁZMEGYEI MÚZEUMSZENT MIHÁLY INTÉZMÉNYFENNTARTÓKAFARNAUM HÁZSZINÓDUSTEMETŐÜZEMELTETŐ KFTMotiVÁCió Képzési KözpontMATER SALVATORISÁLLÁSHIRDETÉSMISERENDEGYHÁZMEGYÉNKRŐLALAPÍTVÁNYAINKDOKUMENTUMTÁRKÖZBESZERZÉSEKGYERMEKVÉDELEMADATVÉDELEMTÉRKÉPKAPCSOLAT

» NAPI EVANGÉLIUM »

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.” Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek. Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki. Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.” Lk 15,1-3.11-32

Elmélkedés

A tékozló fiú példázata Jézus egyik legszebb tanítása az emberi bűnről és a megbocsátó, irgalmas Istenről. A fiatalabb fiú elmegy otthonról, mert szabadságot akar, függetlenséget, új, önálló életet. De az élet, amelyet maga választ, hamar üressé válik. Talán nem is azzal hibázott, hogy elment, hanem hogy elutasította a szeretetet.

A bűn mindig ígér valamit: kényelmesebb életet, csodálatos élményeket, korlátok nélküli szabadságot. De végül megkötöz, kimerít és elszakít attól, ami boldoggá tesz. A fiú a mélyponton eljut a belső ébredésig: „Felkelek, atyámhoz megyek…” Ez a mondat a megtérés pillanata. Itt még nincs biztosíték a megbocsátásra, de már van remény, és ez elég ahhoz, hogy elinduljon. Ez Isten kegyelmének hatása.

Az atya viselkedése meglepő: nem kér számon, nem emlékeztet a hibákra, nem tart kioktató beszédet. Fia elé fut, átöleli őt, és ünnepséget rendez örömében az egész család számára. Isten soha nem azt nézi, hogy mit rontottunk el, hanem azt, hogy újra hozzá akarunk tartozni. Az Atya nem akar mást, mint hogy újra közösségben éljünk vele, s ennek érdekében kész bármikor megbocsátani.

De a történet nem ér véget itt, mert megérkezik a másik fiú, aki soha nem hagyta el családját, de most mégis kívülállóvá teszi magát ebben az új helyzetben. Igazságtalannak látja az atya irgalmát. Mintha az idősebb fiú ezt mondaná: „Neki minden jár. Nekem semmi?”

A példabeszéd befejezetlen, az atyai ház ajtaja nyitva marad. Nem tudjuk meg, hogy végül bemegy-e az idősebb fiú. Én belépnék-e az ő helyében?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas Atyám! Köszönöm, hogy akkor is keresel, amikor én elfordulok tőled. Köszönöm, hogy mindig vársz rám, akkor is, amikor tévúton járok. Köszönöm, hogy a szívembe írtad a visszatérés lehetőségét, és soha nem zárod be előttem az ajtót. Add, hogy sose féljek beismerni hibáimat, mert tudom, hogy irgalmad nagyobb, mint az én bűnöm! Alakíts engem türelmes, befogadó és irgalmas szívű emberré! Add, hogy őszintén örüljek annak, hogy mások is új életet kapnak irgalmadnak köszönhetően! Atyám, taníts úgy szeretni, ahogy te szeretsz engem: feltétel nélkül, örömmel!

OLVASMÁNY / ZSOLOZSMANAPI EVANGÉLIUMNEXONWEB BELÉPÉSLEVELEZŐRENDSZERSzentév 2025KATADMIN