CSALÁDPASZTORÁCIÓ
IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
TEREMTÉSVÉDELEM
KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ
Templomok miserendje »
» NAPI EVANGÉLIUM »
Elmélkedés
Nagyszerdán az evangélium egy emberi tragédiát mutat be. Egy férfi, aki három évig Jézus tanítványa volt, most pénzért elárulja őt. Egy hamis baráti gesztus lesz a jel, amely mögött hideg számítás és megtört, elvesztett hit áll. A kezdeti lelkesedésnek, ami a többi apostolhoz hasonlóan Júdásban is meglehetett egykor, már semmi nyoma. Júdás alakja megrázó: nem egy ellenség vagy egy idegen, hanem egy közeli tanítvány az áruló.
Mi történhetett Júdással? Talán belefáradt a messiási várakozásba? Vagy talán csalódott, hogy Jézus nem úgy váltja meg Izraelt, ahogyan ő elképzelte? Esetleg elhatalmasodott benne a keserűség, és már nem bízott sem Jézusban, sem önmagában? Minden árulás mélyén ott húzódik a hit elvesztése, nem feltétlenül Istenben, hanem a szeretet erejében. Nem tudjuk, mikor történhetett meg ez Júdással, de sorsa ezen a ponton még nem pecsételődik meg. Az utolsó vacsorán ő is ott ül az asztalnál, Jézus szemébe nézhet. Még lehetne visszaút számára. De Júdás elzárja a szívét és kimegy az éjszakába, a sötétségbe, ami egyúttal a közösség elhagyását is jelenti. A történet nem a pénzről szól elsősorban, hanem arról a belső sötétségről, amely akkor születik, amikor megszűnik bennünk a remény, hogy Isten meg tud bocsátani.
A mai nap arra hív minket, hogy ne maradjunk a bűnben. Ne cipeljük magunkkal tovább sebzettségeinket úgy, hogy közben nem merünk újra az Úrhoz fordulni. Jézus nem várja el, hogy hibátlanok legyünk, de azt kéri, hogy ne zárjuk ki őt a szívünkből, ne feledkezzünk meg az irgalom erejéről, a bocsánatkérés lehetőségéről. Jézus az utolsó vacsorán nem csak testét és vérét adja, hanem a megbocsátás és újrakezdés lehetőségét is. Az Úr asztalánál nekem is helyem van.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Ma Júdás, az áruló tanítvány személye áll előttem, akiben felismerem saját gyengeségemet. Hányszor voltam megalkuvó, hányszor tagadtalak meg, nem szóval, hanem hallgatással, közönnyel, gyávasággal. Őrizz meg attól, hogy úgy távozzak mellőled, mint Júdás, hallgatagon, titkolózva, magamba zárkózottan, a saját sötétségembe merülve! Adj nekem alázatot, hogy kérni tudjam bocsánatodat! Segíts, hogy mindig legyen lehetőségem a visszatérésre! Taníts meg bízni a te irgalmadban, jobban, mint önmagamban!
2026. április 1. szerda
Hugó
A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki....
Összes program »