NAPI EVANGÉLIUM

FŐOLDAL

REZILIENCIA: A KITARTÁS ÉS AZ ALKALMAZKODÁS KÉPESSÉGE EGY VÁLTOZÓ VILÁGBAN – HITOKTATÓK SZAKMAI NAPJA VÁCON »

VIDEÓTÁR

SZAKPASZTORÁCIÓK

SZAMARITÁNUS SZOLGÁLAT

EGYHÁZMEGYEI KARITÁSZ

KÖNYVTÁR

LEVÉLTÁR

EGYHÁZMEGYEI MÚZEUM

SZENT MIHÁLY INTÉZMÉNYFENNTARTÓ

KAFARNAUM HÁZ

SZINÓDUS

TEMETŐÜZEMELTETŐ KFT

MotiVÁCió Képzési Központ

» NAPI EVANGÉLIUM »

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak. Jn 21,1-14

Elmélkedés

A feltámadt Krisztus újra és újra megjelenik, de felismerni csak a szív figyelmével lehet. A Tibériás-tónál történt megjelenés is ezt szemlélteti, ahogyan arról a mai evangéliumban olvasunk. Az apostolok Péter kezdeményezésére halászni indulnak, visszatérnek ahhoz a munkához, amit korábban tettek. Talán a bizonytalanság, talán az értetlenség indítja őket erre. Bár Jézus feltámadt, még nem tudják, hogyan éljék tovább az életüket ebben az új valóságban. Mi is hányszor térünk vissza korábbi életünkhöz. A feltámadás örömhíre lassan, fokozatosan nyílik meg bennünk.

Az éjszakai munka sikertelen. Ismerős ez a kudarc, ennyire hiábavaló az emberi erőfeszítés, amikor Jézus nélkül próbáljuk megoldani a dolgokat. A hajnal derengésében azonban valaki ott áll a parton. Nem ismerik fel azonnal, hogy Mesterük az, de ő megszólítja őket, és iránymutatást ad. Ennek köszönhetően csoda történik, a háló megtelik halakkal. A jelenet egyszerre emlékeztet a korábbi halászatokra, s mégis valami többről van szó. Ez már nem csupán a bőséges halfogás története, hanem az új élet jele. A hétköznapi munkában, az újrakezdésben a feltámadt Úr vezeti őket, ő az eddig az ismeretlennek gondolt személy a parton. János ismeri fel őt elsőként, majd pedig Péter nagy lendülettel ugrik a vízbe, hogy minél hamarabb találkozzon Jézussal. Ez a sietség, ez a vágyakozás jellemezzen minket is! Krisztus nem várja el, hogy mindig mindent értsünk, de azt igen, hogy elinduljunk felé, amikor felismerjük.

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Sokszor visszatérek a régi utakra, a megszokott biztonságba. Néha nem tudom, hogyan újíthatnám meg veled való kapcsolatomat. Te újra és újra megállsz a parton, és vársz rám. Köszönöm, hogy a kudarcok éjszakája után a hajnal fényében újra megmutatod magad. Add, hogy felismerjelek mindennapjaimban, a munkámban, a csendben, a szentírás szavában, az emberek között! Szükségem van arra, hogy újra halljam a hangodat, amely irányt mutat számomra. Köszönöm, hogy kenyereddel, az Oltáriszentséggel táplálsz.