NAPI EVANGÉLIUM

FŐOLDAL

A KAPCSOLAT A LEGERŐSEBB VÉDŐFAKTOR A GYERMEK FEJLŐDÉSÉBEN »

VIDEÓTÁR

SZAKPASZTORÁCIÓK

SZAMARITÁNUS SZOLGÁLAT

EGYHÁZMEGYEI KARITÁSZ

KÖNYVTÁR

LEVÉLTÁR

EGYHÁZMEGYEI MÚZEUM

SZENT MIHÁLY INTÉZMÉNYFENNTARTÓ

KAFARNAUM HÁZ

SZINÓDUS

TEMETŐÜZEMELTETŐ KFT

MotiVÁCió Képzési Központ

» NAPI EVANGÉLIUM »

Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges.” Mk 10,17-27

Elmélkedés

A gazdag ifjú története olyan kérdéssel indul, amelyet sokan felteszünk, őszintén, vágyakozva: Mi jót kell tennem? Az örök élet utáni vágy ott él az ember szívében, még ha néha el is nyomja a világ zaja. Az ifjú, akinek nem tudjuk meg a nevét, nemcsak hallgatni akarta Jézust, hanem hozzá sietett, térdre borult előtte, jelezve, hogy keresi az igazságot.

Jézus válasza két szinten mozog. Először a parancsolatokat idézi, azokat, amelyeket a zsidó fiú jól ismerhetett. Erre büszkén feleli: „Ezt mind megtartottam.” Jézus nem vonja kétségbe szavait, hanem rátekint, és megkedveli. Ez a pillanat fordulatot hoz. A szerető tekintet nem dicsér, hanem hív, egy második, egy magasabb lelki szintre: „Menj, add el, amid van …, és kövess engem!”

Jézus nem az anyagiakról beszél elsősorban, hanem a szív szabadságáról. A fiú ragaszkodik vagyonához, de nem a pénz birtoklása a baj, hanem a kötődés, amely megakadályozza, hogy szabadon válaszoljon Isten hívására. A követés ára mindig az, hogy valamiről lemondjunk annak érdekében, hogy nagyobbat nyerjünk: magát Krisztust.

A tanítványok döbbenete jogos: „Ki üdvözülhet?” Jézus válasza megnyugtat: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem.” Az üdvösség nem teljesítmény, hanem kegyelem, de az ember nyitottságát, döntését, bizalmát kívánja. Isten nem veszi el, de hívja, vezeti, meghívja az embert az önátadásra. És ebben segít a Szentlélek, aki lelkünkben alakítja ki azt a szabadságot, amely kész lemondani a kevésről, hogy befogadhassa a teljességet.

Imádság

Uram, Jézus! Én is szeretném elnyerni az örök életet, de gyakran megrémülök, amikor kérésed túl nehéznek tűnik. Néha félek elengedni azt, amihez kötődöm, amiben biztonságot keresek. Tekints rám is szeretettel, és adj erőt, hogy szabadon kövesselek téged! Taníts meg különbséget tenni a mulandó és az örök dolgok között, és vezess el arra az örömre, amely csak nálad található meg! Add, hogy ne féljek lemondani a kicsiről, ha ezáltal téged nyerhetlek el!