FŐOLDALHÍREINKPROGRAMOKNÉV- ÉS CÍMTÁRTURIZMUSHITOKTATÁSÉLŐ KÖVEK 2023-2026AKOLITUSOKFOTÓTÁRVIDEÓTÁR

• CSALÁDPASZTORÁCIÓ
• IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
• TEREMTÉSVÉDELEM
• KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
• CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
• BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ

SZAMARITÁNUS SZOLGÁLATEGYHÁZMEGYEI KARITÁSZKÖNYVTÁRLEVÉLTÁREGYHÁZMEGYEI MÚZEUMSZENT MIHÁLY INTÉZMÉNYFENNTARTÓKAFARNAUM HÁZSZINÓDUSTEMETŐÜZEMELTETŐ KFTMotiVÁCió Képzési KözpontMATER SALVATORISÁLLÁSHIRDETÉSMISERENDEGYHÁZMEGYÉNKRŐLALAPÍTVÁNYAINKDOKUMENTUMTÁRKÖZBESZERZÉSEKGYERMEKVÉDELEMADATVÉDELEMTÉRKÉPKAPCSOLAT

» NAPI EVANGÉLIUM »

Abban az időben: Jézus egy másik példabeszédet is mondott a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint amikor egy ember jó magot vetett a földjébe. Míg az emberek aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés kikelt és kalászba szökkent, felütötte fejét a konkoly is. Akkor a szolgák odamentek a gazdához, és megkérdezték: „Uram, te ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?” Az így válaszolt: „Ellenséges ember műve ez.” A szolgák erre megkérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Ő azonban így felelt: „Nem, nehogy a búzát is kitépjétek, amikor a konkolyt kiszeditek! Hagyjátok, hadd nőjön az aratásig mindkettő. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt gyűjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát pedig hordjátok a magtáramba!” Azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa olyan, mint a mustármag, amelyet egy ember elvetett a földjébe. Bár kisebb ez minden más magnál, mégis, amikor felnő, nagyobb minden veteménynél. Fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai és ágai között fészket raknak.” Végül ezt a példabeszédet mondta nekik: „A mennyek országa olyan, mint a kovász, amelyet fog az asszony, belekever három véka lisztbe, és az egész megkel tőle.” Mindezt példabeszédekben mondta el Jézus a sokaságnak, és példabeszéd nélkül nem mondott nekik semmit, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példabeszédekre nyitom ajkamat, s hirdetem, mi rejtve volt a világ kezdetétől. Akkor elbocsátotta a tömeget, és hazament. Tanítványai pedig odajárultak hozzá és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Erre ő ezekkel a szavakkal válaszolt: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket elveti – az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjék össze országában mindazt, ami botrányos, és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig mint a nap, ragyogni fognak Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!” Mt 13,24-43

Elmélkedés

Isten országa növekszik

Egy kisvárosban élt egy postás, aki hosszú éveken át hordta a leveleket. Magának való ember volt, visszahúzódó, nem különösebben vallásos. Udvariasan köszönt, de sosem beszélgetett hosszabban senkivel. Egy napon az egyik idős asszony, akinek gyakran kézbesített levelet, meghívta egy csésze teára. Nem akarta hátráltatni a munkában, csak ki szerette volna fejezni köszönetét. A rövid beszélgetésből újabb meghívások lettek, aztán egyszer ajándékba adott neki egy újszövetséget. A postás elfogadta, otthon egyre rendszeresebben olvasgatta. Nem lett hirtelen más ember, de lassan megváltozott. Elkezdett beszélgetni másokkal is, érdeklődött, néha még tanácsot is kért, egy-két év múlva pedig még a templomba is elkezdett járni. Ilyen az Isten országa, ilyen az, amikor a mag növekedni kezd.

Az evangélium három példabeszédet állít elénk: a búza és konkoly példázatát, a mustármag példáját és végül egészen röviden a kovász hasonlatát. Első pillantásra talán a különbségek tűnnek fel számunkra, más képeket használnak, másfajta valóságot ábrázolnak. De van egy közös elemük, üzenetük: Isten országa titokzatosan, csendben, türelmesen növekszik. Nem látványos, nem hirtelen, de biztos és mély hatású.

Az első példázat – a búzáról és a konkolyról – türelemre int minket. Isten országának egyik legnehezebben elfogadható titkával találkozunk itt: a rossz már jelen van, de Isten mégis türelmes, nem csap le azonnal, nem avatkozik be rögtön. Nem irtja ki késlekedés nélkül a bűnt, mert ismeri az ember szívét, és vár a megtérésre.

Ez a példázat tükröt tart elénk: képes vagyok-e elviselni a világban, sőt a saját életemben a búza és a konkoly együttélését? Megértem-e és elfogadom-e, hogy Istennek fontosabb a megmentés lehetősége, mint a gyors ítélet? Mert a végső aratás idején igazságot fog szolgáltatni, de addig is türelmesen vár. Akkor is gyors büntetést várok, amikor az én bűnömről van szó?

A második példázat a mustármag növekedésének titkát mutatja be, hogyan lesz a kicsiny magból hatalmas növény. A tanítás világos: Isten művei gyakran kicsinyként indulnak, de hatalmas növekedéshez vezetnek. Ebben a példában nem a türelem, hanem a remény a lényeges elem. Jézus arra tanít, hogy ne becsüljük le a kicsit. Aki ma „csak” imádkozni tud valamiért és konkrétan nem tud semmit sem tenni az ügy előmozdítása érdekében, az is elegendő. Vagy ha valaki csupán csendben viseli a keresztjét, ő is részt vesz Isten országának építésében. A kicsiben már benne rejlik a nagy.

A harmadik hasonlat, amely a kovászról, azaz az élesztőről szól, új szempontot hoz be, a belülről, láthatatlanul formáló erőt. A kovász átjárja az egész tésztát. Csendben, láthatatlanul dolgozik, de hatása idővel szembetűnő, a tészta megkel. Ez a kép Isten országának belső, lelki hatását szemlélteti: nem látszik a változás egyik pillanatról a másikra, de az isteni kegyelem átformálja a világ gondolkodását, a szíveket, a közösségeket. Ez a példa arra hív, hogy mi is a belső átalakulásra törekedjünk: ne csupán látszatkeresztények legyünk, hanem hagyjuk, hogy az evangélium gyökeresen átjárja életünk minden szintjét: gondolatainkat, szándékainkat, magatartásunkat, cselekedeteinket.

Aki nyitott szívvel hallgatja az igét, annak a szívében titokzatosan, de biztosan növekedni kezd Isten országa.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy nem erővel uralkodsz, hanem türelemmel és szeretettel építed országodat bennem és körülöttem. Segíts, hogy ne zúgolódjak a rossz jelenléte miatt, hanem higgyek a te bölcs ítéletedben és időzítésedben! Adj reményt, hogy a kicsiny kezdetek is eljutnak a nagy beteljesedésig, ha hozzád hűségesek maradunk! És add, hogy szívem kovászként tudjon hatni: csendben, alázattal, de átformálva a környezetemet szereteted szerint! Formálj engem, és tedd szívemet jó földdé, ahol igéd gyümölcsöt hoz!

OLVASMÁNY / ZSOLOZSMANAPI EVANGÉLIUMNEXONWEB BELÉPÉSLEVELEZŐRENDSZERSzentév 2025KATADMIN