FŐOLDALHÍREINKPROGRAMOKNÉV- ÉS CÍMTÁRTURIZMUSHITOKTATÁSÉLŐ KÖVEK 2023-2026AKOLITUSOKFOTÓTÁRVIDEÓTÁR

• CSALÁDPASZTORÁCIÓ
• IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
• TEREMTÉSVÉDELEM
• KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
• CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
• BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ

SZAMARITÁNUS SZOLGÁLATEGYHÁZMEGYEI KARITÁSZKÖNYVTÁRLEVÉLTÁREGYHÁZMEGYEI MÚZEUMSZENT MIHÁLY INTÉZMÉNYFENNTARTÓKAFARNAUM HÁZSZINÓDUSTEMETŐÜZEMELTETŐ KFTMotiVÁCió Képzési KözpontMATER SALVATORISÁLLÁSHIRDETÉSMISERENDEGYHÁZMEGYÉNKRŐLALAPÍTVÁNYAINKDOKUMENTUMTÁRKÖZBESZERZÉSEKGYERMEKVÉDELEMADATVÉDELEMTÉRKÉPKAPCSOLAT

» NAPI EVANGÉLIUM »

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna. Lk 2,16-21

Elmélkedés

Elindulás és találkozás

A Katolikus Egyház január 1-jén tartja Szűz Mária, Isten Anyja főünnepét. Ez a nap kiemelten hangsúlyozza Mária különleges méltóságát: ő az Isten Fiának, Jézus Krisztusnak édesanyja. A hittétel, amelyet az efezusi zsinat atyái 431-ben fogadtak el, kimondja, hogy Mária Istenszülő, mivel Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, s személyében elválaszthatatlan az isteni és emberi természet. Ez az ünnep nemcsak Máriára, hanem Jézusra, a megtestesült Igére irányítja figyelmünket. A karácsony utáni nyolcadik napon, a gyermek Jézus körülmetélésének és névadásának napján az Egyház szemlélődve áll Mária előtt, aki hittel és engedelmességgel mondott igent Isten szavára.

Az ünnep evangéliuma felidézi a csendes, mégis az egész emberiség számára sorsfordító éjszakát, Jézus születését. A pásztorok története nem csupán egy kedves jelenet, hanem a hit útjának első állomása. Isten nem az uralkodókat, nem a hatalommal rendelkezőket, hanem az egyszerű pásztorokat választotta ki arra, hogy elsőként lássák meg a világ Megváltóját. Ez már önmagában is evangélium, örömhír az alázatosaknak, akik nyitott szívvel tudják fogadni Isten titkait. „A pásztorok sietve indultak” – így kezdődik az evangélium. Ez a sietség nem a kapkodás jele, hanem a szív sürgetéséé. Megérintette őket az angyalok szava, ezért nem késlekedtek a válasszal. Ha valóban megérint bennünket Isten szava, mi sem maradhatunk közömbösek: mozdulnunk, indulnunk kell. Mi is csak akkor találjuk meg Megváltónkat, ha készek vagyunk hátrahagyni mindazt, ami kényelmes vagy megszokott, és elindulunk abba az irányba, amit Isten mutat nekünk.

Az evangélium azzal folytatódik, hogy a pásztorok „elbeszélték mindazt, amit megtudtak”. Aztán egy elgondolkodtató mondat következik: „Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén.” Lukács evangélista nem mond semmit arról, hogy kikről van szó pontosan, kik csodálkoztak a pásztorok szavain, de úgy tűnik, hogy Márián és Józsefen kívül még vannak mások is jelen. Aki találkozott Jézussal, az nem tudja és nem akarja magában tartani az örömhírt. A pásztorok példája ma is példa a keresztények számára: legyen bátorságunk elmondani másoknak, mit jelent számunkra Jézus! Beszéljünk róla örömmel! Különös figyelmet érdemel Mária alakja és az ő odafigyelése a pásztorokra. Miközben körülötte mindenki csodálkozik és beszél, mert nem tudja szívébe zárni az örömöt, ő „szívébe véste a pásztorok szavait, és gyakran elgondolkodott rajtuk”. Ez az igazi belső, lelki élet kezdete: a megismert igazságok szívbe írása. Mária a szemlélődő ember mintaképe. Ő nem siet az értelmezéssel, nem akar gyors válaszokat. Inkább hallgat, figyel, megjegyez mindent, és engedi, hogy a történések érlelődjenek benne. Nem rögtön tudni akar, hanem befogadja, hordozza az igazságot, és elkezd elmélkedni róla.

A nyolcadik nap eseménye, a körülmetélés és a névadás, bemutatja nekünk a zsidó vallási hagyományt. Jézus belép a választott nép közösségébe. De ez a név, amit kap, túlmutat minden földi néven: Jézus, azaz Isten megszabadít. Nevében ott van az ő küldetése, a kereszt és a feltámadás is. Nem Mária és József választják a nevet, hanem az angyal közli ezt a nevet, amely Isten akarata szerint való. Ez azt tanítja, hogy a gyermek nemcsak az övék, hanem elsősorban Istené. És ez igaz minden emberre, miránk is.

Az egész jelenet – a pásztorok sietve indulása, a találkozás, a tanúságtétel, Mária elmélkedése, a névadás – kijelöli a mi utunkat, a mi feladatunkat is. Meghívást kapunk, hogy bejárjuk ezt az utat, a hit útját, az öröm útját, a tanúságtétel útját. Hajlandóak vagyunk-e elindulni, akarjuk-e befogadni, csendesen szemlélni, majd pedig bátran elmondani az örömhírt? A pásztorok, Mária és József példája adjon nekünk erőt ehhez! Ne a távolban keresd, mert Megváltód ott fekszik szíved jászolában!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Szűz Mária, Isten Anyja, hozzád fordulunk az év kezdetén, aki elsőként fogadtad be Isten Fiát az életedbe. Te csendben, hittel és szeretettel mondtál igent az angyal szavára. Vezess minket is az engedelmesség és a bizalom útján! Kísérd lépteinket, oltalmazd családjainkat, és járj közben értünk, hogy életünk mindig Isten felé vezessen! Taníts minket szívünkbe vésni és megőrizni Isten igéjét, hogy Fiaddal egyre mélyebb egységben élhessünk! Segíts minket, hogy tanúságot tegyünk a világ előtt és életünkkel hirdessük: Jézus a Megváltó!

OLVASMÁNY / ZSOLOZSMANAPI EVANGÉLIUMNEXONWEB BELÉPÉSLEVELEZŐRENDSZERSzentév 2025KATADMIN