NAPI EVANGÉLIUM

FŐOLDAL

KÜLÖNLEGES LELKIGYAKORLAT VOLT EZ SZÁMUNKRA – VISSZATEKINTÉS A NAGYHETI KÖZÖSSÉGI PASSIÓJÁTÉKOKRA »

VIDEÓTÁR

SZAKPASZTORÁCIÓK

SZAMARITÁNUS SZOLGÁLAT

EGYHÁZMEGYEI KARITÁSZ

KÖNYVTÁR

LEVÉLTÁR

EGYHÁZMEGYEI MÚZEUM

SZENT MIHÁLY INTÉZMÉNYFENNTARTÓ

KAFARNAUM HÁZ

SZINÓDUS

TEMETŐÜZEMELTETŐ KFT

MotiVÁCió Képzési Központ

» NAPI EVANGÉLIUM »

Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre. Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják.” A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az öröksége!” Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást? A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben. Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak. Mk 12,1-12

Elmélkedés

A szőlőmunkásokról szóló példabeszéd nemcsak Jézus korának vallási vezetőiről szól, hanem minden emberről, aki ajándékot kap Istentől, de nem ismeri el az ajándékozót. A szőlőskert nem a miénk, mégis hajlamosak vagyunk úgy élni, mintha birtokolnánk az életünket, a kapcsolatainkat, a világot.

A példázatban a gazda szolgákat küld, prófétákat, de a munkások újra és újra elutasítják őket. Végül elküldi a fiát. Itt Jézus nem csupán egy elvont példát mond, hanem önmagáról beszél. Azt jövendöli meg, hogy elutasítják, megölik, de halála nem a történet vége. A Fiú elutasítása nem kudarc, hanem az Atya szeretetének végső megnyilatkozása.

A példabeszéd súlyos figyelmeztetés is. Mi hogyan bánunk azzal, amit Isten ránk bízott? Hogyan fogadjuk az ő küldötteit? És hogyan fogadjuk a lelkiismeret szavát, az Evangéliumot, a felebarát kérését, az Egyház tanítását? Elutasítjuk vagy meghallgatjuk? Saját életünket építjük vagy az Isten országát szolgáljuk?

A példázat vége ugyan figyelmeztető, de a remény is benne rejlik: a szegletkő, az alapkő a helyére kerül, s kezdődik az építkezés. Ha elfogadjuk Krisztust, életünk nem romlást, hanem fejlődést, lelki megújulást hoz. A döntés a miénk: engedjük-e, hogy Krisztus legyen életünk szilárd alapköve?

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az Atya Fia, akit értünk, a mi megváltásunkért küldött a világba. Bocsásd meg, ha elutasítottalak, ha nem fogadtam el szavadat, vagy ha életem gyümölcseit magamnak tartottam meg! Add, hogy felismerjem: minden, amim van, tőled kapott ajándék! Taníts meg hálás szívvel visszaadni, amit rám bíztál! Légy életem biztos alapköve, akire bizalommal építhetek minden helyzetben! Téged akarlak szolgálni, és neked akarom adni jócselekedeteim minden gyümölcsét.